Talán nem mondok azzal semmi titkot, ha korunkat a legextrémebb sportok korának nevezem. Rengeteg unatkozó fiatal keresi azokat a kihívásokat amiket mások fellengzősen mesélnek a megszokott baráti társaságban. Talán a többiek elismerését irigylik, vagy eleve olyan unalmas alaknak tartják magukat akit a kutya se venne észre, vagy korábban annyi fű nőt a kiskertben, hogy nem lehetett már vágni és ezért el kelett szívni. Akárhogyan is, de ma nem ér semmit az ember, ha nem unatkozik vagy nem sportol. Néhány sport komoly felszereltséget igényel.
A hegymászóknál a biztosító kötél és a jó szegecsek, meg a hegymászó csákány segíti a hegy megmászóit abban, hogy biztosan felérjenek a csúcsra. Persze elég egy rossz mozdulat és a hegymászó a mélybe zuhan és megüti magát. Az pedig fáj!
De vannak akik eleve visznek magukal olyan dolgot, hogy ha bekövetkezne a baleset akkor puhára essenek.
A kerékpárosok még fekvőrendőrt is megpróbálják átugrani. a mostani srácok már olyan gyakorlatok végrehajtásában is profik amik korábban egy egy filmes kaszkadőrt is híresé tehettek volna a nyolcvanas években, mint a méltán híres, akcióhőst Woody Allent. De ha véletlenül nem jönne össze a fekvőrendőr átugrás, akkor még bejöhet a kerékpárosnak a hegyi kerékpár.
Amiről szinte soha nem kell leszállni, és jól bírja a nagyobb terheléseket is.
De lehet verseny kerékpározni is, ami már sokkal nagyobb közönség elismerését vonhatja maga után.
Lustább biciklisek motorral csinálják ugyanezt a sportot.
Fázós biciklisek pedig autóval.
De a bukások és borulások ellen mindíg mindent megtesz a sportoló.
Népszerű sport az ejtőernyőzés is. Az ember csak kiugrik egy gépből és az alant őt csodálló emberek felé zuhan.
És ebben a sportban is nagyon fontos, hogy ha megtörténik a baj és nem nyilik az ernyő akkor vigyünk magunkal valami puhát, hogy ne üssük meg magunkat, ha betonra esnénk.
Ha nincs repülőgépünk amiről kiugorhatnánk akkor egyszerre kell hegymászónak lennünk és ejtőernyősnek. Itt már lehet olyan módszert is alkalmazni, hogy az ember előre ledob valami puhát, hogy késöbb ha leesik akkor az ejtőernyő meghibásodása esetén mégis puhára essen és ne üsse meg magát.
A szörf is egy egészen jó extrém sport. Végy egy tengert és egy színesre festett vasalódeszkát amin ügyesen fel kell álni, és egy hullámot ami megtolja a deszkát. A vasalódeszkát azért kell utólag színesre festeni, hogy anyu ne jöhessen rá, hogy elcsórtuk a munkaeszközét.
A víz meg azért kell alá, hogyha leesnénk a deszkáról akkor legyen alattunk valami puha, hogy ne üssük meg magunkat.
Ha éppen nincsen nálunk egy tenger, vagy egy kisebb óceán sem akkor húrozzuk fel és gitározzunk a lányoknak amitől ugyan nem a sport teljesítményünket fogják elismerni de a zenei tehetség bizonyosan előtérbe kerül és ugyanúgy népszerű fickónak fognak tartani minket, az irigyeinket kivéve.
Egy szörfdeszkával és félmeztelenül nem is kell hullámokat lovagolni, mert a napozó lányok olyan lények akiknél csak a deszka hónunk alatt tartásával is nagy presztizs látszatát tudjuk kelteni. Nem is beszélve arról, hogy a napozó lányok némelyike, maga is járatos lehet valamilyen extrém sportban.
A Bungee Jumping szintén egy divatos extrém sport. Lényegében egy gumikötél kell hozzá és némi magasság. Ha hoztunk magunkkal egy kötelet, magasságot és hidat akkor már csak arra kell figyelnünk, hogy ha elszakadna a kötél és lezuhanunk akkor vigyünk magunkkal a biztonság kedvéért valami puhát amire ráeshetünk, hogy ne üssük meg magunkat.
Amennyiben valaki búvárkodásra adja a fejét akkor mindenképpen vigyen magával kamerát vagy vízáló fényképezőgépet, mert a tengeralatti világ színes koraljai és halai igen látványosak. Szép emlék a családnak.
Ezt a szép halat a józsi fényképezte tavaj a tengerben búvárkodás közben. (Isten nyugosztalja szegényt.)
És jobb, mint egy állatkerti állat simogató.
De még ezeken kívül is rengeteg extrém sport van aminek semmi más célja nincs, mint önmagunk unatkozó énje számára bebizonyítani, hogy bírjuk a gyűrődést, és megtehetünk olyan dolgokat amiket egy 97 éves reumás öregasszony meg sem gondol.
DE ÉN SOKKAL RÉMISZTŐBB ÉS SOKKAL EXTRÉMEBB SPORTOLÓKAT TISZTELEK.
A családapát aki 40 év után is hűséges a feleségéhez. Aki minden nap megharcolt a főnökvel és a bizonytalan és nehéz időkben is kitartott a vállalt élete mellet, ha esett, ha fújt, ha nem volt kilátás a jövőt illetően!
Akik belemosolyognak a kamerába sok sok hideg tél után is, mert győztesek az élet nehéz időszakai felett is.
Akik tisztességben nevelték fel a gyermekeiket akikből nem a társadalom kolonca, hanem hasznos tagjai lettek, és maguk is gyermekeket vállaltak.
Akár szegények, akár gazdagok.
Akár elesettek akár erősek. Összetartanak és nemzetet alkotva mindíg előre jutottak olyan szélben és hóviharban is ahol más extrém sportolók ki sem dugták az orrukat a menedékház ajtaján.
Akik a biztos halál árnyékának völgyében is életek után kutatva járták az útjukat.
nyomukban élet nőt és nem halál járt.
Szüleiket nem hagyták magukra idős korban sem, és nem koloncként kezelték őket.
Nem a kocsmába hordták a fizetésüket, és ellene álltak minden olyan csábításnak amivel egy egzotikus extrém sport megajándékozhatta volna őket. Nem a tenger mélyére merültek, hanem a banki hitelekbe, hogy otthonuk legyen és tisztességes életük. Nem a tenger hullámai csaptak össze a fejük felett, hanem az adósságok, de mindent becsülettel megfizettek.
Bele vágtak a legnagyobb vállalkozásba, a gyermek vállalásba. Hajnalban kelve dolgoztak a megélhetésért. Inkább vállalták volna a betegségeket a gyermekeik helyett.
Gyászukban sem önsajnáló, befordult emberekké váltak, hanem akkor is adtak magukból másoknak amikor már úgy látszott, hogy semmijük sincs.
Ezeket az embereket többre becsülöm minden komoly eredményt elért sportolónál!!!
Sötét erők szolgálatában
Ron Cohen története
Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal.
Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat.
Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak.
Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat.
Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam.
12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés.
Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem.
Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust.
A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe!
Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete!
Ez az, amit kerestél
A Northport középiskolában érettségiztem, és a floridai Miami Egyetemen tanultam tovább könyvelési szakon. Az egyetem második és harmadik éve alatt belekeveredtem az asztrológiába, a numerológiába, az okkult jelenségek kutatásába, és kapcsolatba kerültem egy Edgar Cayce Alapítvány nevű csoporttal. Edgar Cayce spiritiszta médium és "szellemi közvetítő" volt, aki felső helyeken lévő gonosz szellemekkel és a sötétség erőivel volt kapcsolatban, amelyek transzba vitték, és beszéltek rajta keresztül.
Egyetemi tanulmányaim utolsó évében sok kubai telepedett le Floridában. Közöttük találkoztam a kubai santaria, vagy boszorkányság gyakorlóival, akik megtanítottak arra, miképpen irányíthatom a szellemeket úgy, hogy saját "vágyaimat" elérjem; hogy miképp gyakorolhatok kontrollt felettük. Mi is az a kontroll, vagy varázslás?
Egyszerűen az, hogy az történik, amit mi akarunk. Amikor saját akaratunkat érvényesítjük Isten, vagy mások akaratával szemben, akkor kontrollálunk. Ha ezután munkába állítjuk "barátainkat" a szellemvilágban - a démoni szellemeket -, hogy segítsenek akaratunk érvényre juttatásában - már varázsolunk.
Hamarosan ezután egy újabb természetfeletti megtapasztalásban volt részem. Amint befejeztem az egyetemet, és megkaptam könyvelésből a diplomát, egy könyveléssel foglalkozó cégnél kezdtem el dolgozni Miamiban.
Egyik nap, amint munkába mentem a belvárosban, hirtelen szivárványokat kezdtem látni az emberek feje és felső teste körül. Ezeket "aurának" hívják. Ezekben az aurákban láttam elhunyt nagyszüleiket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyeiket, kapcsolataikat, sőt még a nevüket is, mint valami poszteren. Tudtam, hogy az okkult, pszichikai hatalom mélyebb területére tévedtem.
Később New York City-be költöztem, és egy híres számviteli cégnél kezdtem dolgozni a Madison Avenue-n, amely ingatlanadókkal és auditálással foglalkozott.
Alig néhány héttel érkezésem után megismerkedtem egy idős orosz asszonnyal, Agathával, aki híres spiritiszta volt. A következő néhány évet szeánszokkal, meditációkkal, szellemi közvetítéssel és okkult gyógyításokkal töltöttem. New York City-ben az A.R.E.-nek és a Edgar Cayce alapítványnak lettem a könyvelője, és sokat gyakoroltam az asztrológiát, numerológiát, kabalát és automatikus írást. Majd miután megismerkedtem a Rudolph Steiner szervezettel, a svájci Dornochban lévő Guertianamba utaztam egy antropozófiai nyári táborba, az okkult tudományok tanulmányozására.
Az életemben azonban hamarosan ismét változások következtek. A nyári program után New York City-be tértem vissza dolgozni. Egy őszi napon, amint a 86. utca és a Central Park West metróállomásról feljöttem, tekintetemet egy indiai ruhába öltözött ember vonta magára, aki az utca túloldalán ült egy padon. Hosszú haja feje tetején csomóba volt kötve, széles barna szakálla pedig az ölében levő nyitott tenyéren nyugodott. Úgy tűnt, mintha valamilyen béke övezné. Vagy negyven furcsa kinézetű ember vette körül pokrócokon ülve, akik zenéltek, énekeltek és ettek New York City lármás forgalmának kellős közepén.
Odasétáltam és megálltam a csoport háta mögött, hogy figyeljek. Gill Baba, vagy "Szabadság", ahogy később nevezték, felnézett rám, és elkezdett jelbeszéddel szólni (megtudtam, hogy mindig hallgat és soha nem használja saját hangját). Ezt mondta:
- Üdvözöllek itthon, ez az amit kerestél!
Satya Sai Baba
Így jutottam el a jógához, hinduizmushoz, keleti teológiához és egy Satya Sai Baba nevű emberhez.
Mind a mai napig él egy ember Dél-Indiában, akit Satya Sai Babának hívnak. A Satya jelentése: "igazság", a Sai-é: "anya", a Babá-é: "apa". Nevének jelentése tehát ez: "minden igazság anyja, apja". Sai Baba nem állítja magáról, hogy ő Jézus, hanem, hogy az, aki elküldte Jézust a földre; vagyis azt állítja, hogy ő maga az isten! Hinduk milliói követik; amerikaiak, kanadaiak, európaiak, és ázsiaiak ezrei imádják mint istent.
Sai Babát úgy ismerik, mint a csodák emberét. Meglengeti kezeit a levegőben, és vibuti - vagyis "szent" - hamuhalmokat jelenít meg, amit a hinduk "puja", vagyis imádat céljából kennek a homlokukra. Rákbetegségben haldokló üzletemberek élnek át csodálatos gyógyulásokat démonikus erői révén. Ettem abból a cashew mogyoróból, ami éppen akkor materializálódott kezében. A Shivarathri fesztivál alatt két vödör étellel, - az egyikben rizs volt, a másikban curry -, negyvenezer embert táplált. Gépkocsik folytatták útjukat órákig üzemanyag nélkül. Fényképek és ékszerek materializálódtak a puszta levegőből. Később felismertem, hogy ezek mind a Szent Szellem ajándékainak démonikus hamisításai voltak.
Egy szellem megszállottságában
Még mindig New York City-ben laktam, nappal teljes időben egy számviteli cég alkalmazásában dolgoztam, éjszakánként pedig meditációs- és jógagyakorlatokat és automatikus olvasásokat végeztem. Egy éjjel azonban hajnali három óra tájban valami felébresztett. Egy ember állt az ágyam lábánál hosszú vörös ruhában. Tudtam, hogy Sai Baba az. Ez sem látomás volt, hanem valóságosan megjelent; ismeretes volt róla, hogy ilyesmit gyakorol. Ujját rám szegezve ezt mondta:
- Ideje, hogy Indiába gyere és a tanítványom légy - majd eltűnt.
Engedelmesen eladtam a zongorámat, hogy repülőjegyet vehessek, a hi-fi tornyomat pedig költőpénzért bocsátottam áruba; felmondtam könyvelői állásomat és véglegesen levettem rövid hajú üzletemberi parókámat. Elrepültem Dél-Indiába, és az első hat hónapot elsősorban Sai Baba körül töltöttem. Naponkénti megjelenéseiért éltem, amit reggel és délutánonként végzett imádóinak tömegei előtt. A puttaparthi téli otthona és a Bangalore-tól délre eső whitefieldi nyári otthona közt utazott.
Miért mennek el az emberek ilyen végletekig, hogy láthassák ezeket az Avatarokat (magasságos lények isteni inkarnációi) vagy gurukat (sötétség eloszlatói), vagy a környezetünkben lehessenek? Azért, mert hiszik, hogy puszta jelenlétüktől, vagy érintésüktől bűneik elvétetnek, és megtörik az újjászületések végtelen sora, vagy ismertebb nevén a reinkarnáció.
Indiában kezdett megszállni egy "Sakti" nevű szellem. Csak évek múlva értettem meg, hogy ez egy démoni szellem volt. Más, okkult erőkkel működő magas gurukat is látogattam, majd magam is felszentelt swami lettem, és megkaptam a Swami Devatata nevet, melynek jelentése: Isten Ajándéka. "Szabadság" imádói, akiket "család" néven ismertek, "Áldj"-nak kezdtek hívni.
Hat hónap múlva Nepálba utaztam. 147 mérföldet gyalogoltam a Himaláján át egészen a tibeti határig egyetlen hosszú ruhában, egy pokróccal és néhány személyes kellékkel.
Három hónappal később visszatértem az indiai Patnába, majd onnan Delhibe. Végül visszarepültem Párizsba. Franciaországban súlyos májgyulladásom lett. Nagy nehezen eljutottam Amszterdamba, ahol három hétig lábadoztam. Kora őszre újra New Yorkban voltam. Long Islanden meglátogattam a szüleimet, majd északra utaztam egy jóga ashramba (monostor), hogy istent "megvalósítsam"! Találkozni akartam a bennem lakó istennel, hogy eggyé váljak vele, hogy ily módon istennek ismerjem el magam.
Másfél évet töltöttem ott, a hideg telet egy indiánsátorban vészelve át, a Yea God Családdal, ami a 86. utca és a Cenral Park West addigra már megnövekedett csoportja volt New Yorkból. Nagy százalékban voltunk zsidó származásúak és értelmiségiek, főiskolai és egyetemi végzettséggel, és sokan kerültünk ki sérült családokból.
Sok drámai megtapasztalásban volt részem, amíg ott tartózkodtam; órák hosszat meditáltam, beléptem a jóga transz-állapotba, és továbbra is megszállott a Skati nevű szellem.
Skati levitt délre, Long Islandre, New York City-be, majd New Englandbe, ahol másoknak is átadtam ezt a démoni szellemet, és tanítottam őket a nagy szellemi igazságokra, amiket tanultam. Ezek ilyen mély értelmű utasítások voltak, mint "Légy szabad, légy boldog." "Távozz el a fájdalomtól." "Engedelmeskedj mindennek. Ne állj ellen semminek." "Nem szereted a munkahelyedet? Hagyd ott!" "Ki nem állhatod a férjedet vagy a feleségedet? Hagyd ott!" "Isten minden, és mindenütt ott van." "A szeretet az Istenhez vezető út."
Ezeket is tanítottam: "Az igaz és a hamis, a magas és az alacsony, a jó és a gonosz, a Krisztus és az ördög fogalmai valójában nem léteznek; ezek csak az elmékben lévő illúziók (maya). A transzcendentális meditáció segítségével ki tudunk lépni az anyagi és a szellemi valóság kettősségéből, és átélhetjük, hogy "minden egy".
Megcsókolták a lábaimat
Emberek kezdtek körém gyűlni, és egy év után mind elindultunk keresztül az országon, kisbuszokkal és kocsikkal. Később még egy berendezett, kimustrált "fanki" buszt is beszereztünk.
Amikor elhagytuk Long Islandet, először a Delawarebeli Hockessinben álltunk meg, majd tovább mentünk Tennessee-be, onnan pedig a texasi San Antonioba, Mexico államba, majd az arizonai Tuskonba, végül pedig Mexico államba, egy Baia nevű helyre utaztunk. Minden állomáshelyen hosszú ruhában leültem egy padra egy parkban.
A keresők pedig jöttek! Aztán riporterek jelentek meg, és írtak a Szeretet Családjáról, akik eljöttek, hogy megáldják városukat.
Amikor megéheztünk, az emberek ételt hoztak, vagy a buszban főztünk magunknak. Mivel szigorúan vegetáriánusok voltunk, nem fogyasztottunk húst, halat, vagy állati eredetű termékeket. A túlsúly soha nem volt gond. Amikor elhagytam Indiát, 55kg voltam. (Valószínűleg azok a "magas" szellemi megtapasztalások, amelyekben némelyek részesültek, a súlyos alultápláltság következményeként keletkeztek.)
Mexikóból Dél-Kalifornián keresztül mentünk el Los Angelesbe, San Juan Capistranoba, Santa Cruzba, San Franciscoba, majd végül Berkeley-be. Végül Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetem területén kötöttünk ki.
Amikor leszálltam a buszról, átsétáltam a Sproul Plazara, ami a diákok, tiltakozó felvonulók, zavarkeltők és minden más furcsa figura találkozóhelye volt, és leültem egy padra - harmincöt napra.
Az emberek jöttek minden felől. A lábaimat csókolgatták, néha hanyatt is estek a szellemi erő jelenléte miatt.
Hazudsz
Határozottan emlékszem arra, ahogy a harmincnegyedik napon, délelőtt tizenegy óra tájban egy rövid, szőke hajú fiatalember fehér, rövid ujjú ingben átgyalogolt a Plaza pad előtti területén üldögélő tömegen, és hozzám jött. Egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte:
- A szívedben van Jézus?
Mivel főleg csendben voltam, egy fiatal nő segítségével válaszoltam neki jelbeszéd útján:
- Bizonnyal a szívemben van Jézus, és Ráma is a szívemben van, és Krisna is, és te is a szívemben vagy. (Akkoriban nagy szívem volt.)
- Benned van a Szent Szellem? - kérdezte.
Annyi energia volt a testemben a meditációk következtében, hogy amint a kezemet felemeltem, egy közel méteres kék fénysugár áradt ki ujjaimból. Ezt felhasználva bizonyítékként válaszoltam:
- Bizonnyal bennem van a Szent Szellem.
Ekkor ujját rám szegezve így szólt:
- Hazudsz! Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a tekintetedből.
Sarkon fordult és eltűnt a tömegben.
Próbáld meg a benned lévő szellemet
Négy nap múlva karavánunkkal egy New York-tól északra eső terület felé vettük az irányt. Annak a "Szabadságnak" születésnapi összejövetelére igyekeztünk, aki néhány évvel azelőtt New York City-ben ült a padon. Amikor megérkeztünk a "föld"-re (így hívták jóga közösségünket), Szabadság jött elénk, hogy fogadjon bennünket. Sok éves hallgatás után újra szólni kezdett. Megkért bennünket, hogy jöjjünk el vele a "Ten" vagy satsang terembe, ahol egy bámulatos történetet fog megosztani velünk.
Emlékezetem szerint Gill (ez volt Szabadság igazi neve) elmondta, hogy egy démoni szellem szállta meg Sai Babából, aki arra kényszerítette, hogy csonkolja meg saját testét, kárt okozzon másokban, napokon át sötétségben és elnyomás alatt üljön, majd onnan jöjjön ki, hogy Siva isten szellemét megnyilvánítsa (manifesztálja).
Két dolog történt, ami megváltoztatta gondolkodásmódját, mondta. Először is, hazugságon kapta Satya Sai Babát, "Minden Igazság Apját, Anyját". Mégpedig egy súlyos hazugság volt, egy kormány-vízum ügyben.
Ha Isten neve "Igazság", gondolkozott Gill, akkor hogyan hazudhat? Hol található benne hazugság?
A másik eset abból a tényből adódott, hogy ebbe a jóga ashramba nem vezették be az áramot, nem volt vízvezeték-hálózat, telefon, se semmi, ami összekötötte volna a külvilággal, kivéve egy gáztartályt, amit a fürdővíz felmelegítéséhez használtunk.
Egy napon egy baptista férfi hajtott be a "földre", hogy kicserélje a gáztartályt, és egy szórólapot hagyott Gill küszöbén. Gill elmesélte, hogy éppen a jóga-házából jött kifelé csukott szemmel, ahogy a "szellem vezette", amikor átesett a küszöbön, és rázuhant orral a szórólapra. Gill ezt isteni jelként értelmezte, hogy olvassa el. Felszedte tehát, bevitte magával, és elolvasta. A szórólap a János első levele negyedik részéből idézett a Bibliából:
"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: Valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő, és most e világban van már."
Gill újra elolvasta. Néhány hónapon belül kezdett visszatérni a hangja, és Jézus nevének használata által megszabadult a gonosz szellemektől. Arra biztatott, hogy próbáljam meg a bennem lévő szellemeket, ahogy ő is tette. Visszatértem egy jurtába, leültem a földre, összekulcsoltam lábaimat és kinyitottam a számat. Mivel zsidó vagyok, sohasem voltam keresztény gyülekezetben, mégis ez jött ki a számon:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr?
Éreztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amiről tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem.
Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam:
- Jézus, jöjj a szívembe. Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak.
Ezután azt parancsoltam:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében.
Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott.
Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelőtt.
A gondolatok kezdtek újra visszatérni az elmémbe. Jógiként, ha csak néhány percre mozdulatlan maradtam, elmém teljesen kiüresedett. Üresség. Gondolatok nélkül.
Az érzelmeim is visszatértek. Alig néhány órával korábban csak nagyon csekély érzés, vagy érzelem volt bennem. Szó szerint csak egy üres kagyló voltam, amin keresztül a démoni szellem működött.
Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erő, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott.
A többieknek is elmondtam, hogy mi történt velem, és megtudtam, hogy sokuknak hasonló tapasztalataik voltak. Három nappal később úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a közösséget a hindu istenek képei, a nekik történő tömjénezések, a szobrok és az okkult könyvek miatt.
Segítségre szorulunk
A Long Island-beli Huntingtonba utaztunk, egy parkba, ahol egy "ragyogó" ötletem támadt:
- Menjünk Virginia Beach-be és látogassuk meg az Edgar Cayce Alapítványt. Ő ugyanis sok könyvet írt a Krisztus tudatról, a Jelenések könyvének hét szellemi gyülekezetéről, amely az indiai csakráknak felelt meg (szellemi energia helyei), és még sok más hasonló dologról! Ekkor még nem tudtam, hogy Edgar Cayce maga is médium volt, aki démoni szellemekkel állt kapcsolatban.
Egy csütörtök reggel érkeztünk Virginia Beach-be, és még most sem értem, ami ezután történt. Az Edgar Cayce épület közvetlenül a fő autópálya mentén helyezkedik el az óceán partján, Virginia Beach-ben. Fel-le hajtottunk az úton, de nem találtuk. Valahogy a 700-asok klubja nevű keresztény televíziós hálózat épületének parkolójában találtuk magunkat, több mérfölddel arrébb.
Én semmit sem tudtam erről a szervezetről, de néhányan már hallottak róla, így hát mindnyájan bevonultunk. Én hosszú fehér ruhámat viseltem, a nők indiai száriban, a férfiak indiai pizsamában voltak.
A 700-as klub tagjai beszélgettek és imádkoztak velünk, és elirányítottak John Giminez Kőszikla Gyülekezetébe, egy esti összejövetelre.
Aznap délután egy McDnald's-ban egy fishburgerrel megtörtem több éves vegetarianizmusomat. Komolyan vettük, hogy most már Jézus az Őr!
Csodálatos volt az az esti istentisztelet. Több mint ezren imádták együtt az Urat természetfölötti nyelveken, amit Isten adott, és gyógyulásokért imádkoztak. A legtöbben előrementünk imát kérni, amikor erre lehetőség nyílt. Giminez pásztor egyetlen pillantást vetett ránk és megállapította, hogy szükséges azonnal bemerítkeznünk. Ez jónak látszott, úgyhogy a férfiakat elvezették az egyik oldalra, a nőket a másikra és útmutatásokat adtak a bemerítkezésről.
Hosszú kék ruhákat adtak ránk. Teljesen otthon éreztem magam. Levettem hosszú fehér ruhámat és felöltöttem a kéket. Arra következtettem ebből, hogy a kereszténység csak színváltás.
Az egész gyülekezet ottmaradt, hogy végignézze, ami történik. Én voltam a sorban az utolsó, körülbelül a huszonötödik. Az előttem állók egyenként alámerültek, majd új, mennyei, szellemi nyelven énekelve és szólva, kezüket az ég felé emelve jöttek fel a vízből.
Végre rám került a sor. A vének megkérdezték, hogy akarok-e betöltekezni s Szellemmel. Igennel válaszoltam. Ekkor a vízbe merítettek. Amikor feljöttem, valami felülről a fejem tetejéről fogva átjárta az egész testemet. Tudtam, hogy ez a Szent Szellem volt. Kezeim fellendültek a magasba és azonnal új nyelven kezdtem énekelni, ahogy előtte sose tanultam. A bemerítkezéssel járó megtapasztalás olyan erőteljes volt, hogy szó szerint kiemelkedtem a vízből. A véneknek kellett utánam nyúlniuk, hogy vállaimat megragadva visszahúzzanak.
Emlékeztek még, hogy hová ment a démoni szellem? A földbe. A Szent Szellem pedig felülről jön.
Felsétáltam az emelvényre, ahol a többiek nyelveken szóltak, énekeltek és imádkoztak. A zongorához mentem, és nekidőlve imádkoztam imanyelvemen. Ahogy körülnéztem, meglepő volt látni a Szent Szellemet az auditóriumban jelenlévő emberek szemében. Jobbról balra mindenkit végigpásztáztam, majd megfordultam, és észrevettem egy párt a csoportunkból, akikkel együtt jöttünk a busszal, és akik hallani sem akartak erről a "Jézus dologról". (Egy zsidó nő egy héttel később vált el tőlünk, hogy visszamenjen Indiába). Az ő szemükben ismertem fel egy másik szellemet - egy sötét szellemet. Az egész teremben csak egynéhányan voltak mások. Ekkor visszaemlékeztem arra a fiatalemberre Berkeley-ben, Kaliforniában, aki három héttel azelőtt rám szegezte ujját és kijelentette:
- Hazudsz. Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a szemedből.
1967. júliusának ezen éjszakája óta az Úrral való életem a teljesség és a gyógyulás útja volt mindazokból a rontásokból, amit az okkultizmus okozott bennem gyermekkorom óta. Még évekbe került, mire megértettem, mennyire sérült voltam. Állandóan menekülni próbáltam a múlt sebei elől.
Most már tudom, hogy egyedül Istenben találok elfogadást, feltétel nélküli szeretetet, teljességet és életcélt.
A valódi
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet felismerni, hogy egy csoda vagy gyógyulás valódi, Istentől jövő-e, vagy pedig utánzás. A démonikus gyógyítások alábbi jeleinek voltam tanúja:
1. A csodát kísérő légkör nyomott és feszült, sőt egyenesen félelmetes is lehet. A démonikus gyógyulások gyakran sötét környezetben történnek, például egy szeánszon.
2. A gyógyulás miatti dicsőséget nem Istennek, vagy Jézusnak adják, hanem annak, akin keresztül bekövetkezett. Ez a személy "felfuvalkodik", mintha ő lenne Isten. Ez teljesen más egy Messiásban hívő esetében, aki Jézus nevét hívja segítségül, és a csodáért minden dicsőséget Neki ad!
3. Rendkívüli megkötözöttség áldozataivá válnak a démonikus csodák résztvevői. Testükben meggyógyulhatnak, de lelkükben beteggé és megkötözötté válnak. Tudok emberekről, akik félnek elhagyni Indiát, vagy a gurujuk jelenlétét, nehogy visszajöjjön a betegségük.
4. Az okkultizmusban való bármilyen részvétel kiszolgáltatja az embert a lelki gyötrelemnek, az állandó depressziónak és betegségnek, az elmebetegségnek és az elszegényedésnek. Ha ezt nem törik meg, akkor ez a gyötrés a következő nemzedékre is átszállhat. Személyes meggyőződésem, hogy sokan azért lenyomottak, betegek és aggodalmaskodók, mert szüleik vagy nagyszüleik valamilyen okkult dolgot gyakoroltak (Mózes 5. Könyve 5. rész 9. vers).
A Talmudban három úgynevezett "messiási csoda" van, amit csak a Messiás és igaz követői lesznek képesek bemutatni. A kultuszokban és a New Age-ben eltöltött éveim során egyszer sem hallottam róla, hogy ezeket a csodákat démonikusan utánozták volna.
Az első a lepra meggyógyítása. Minden leprás ellenére, akik India falvaiban mind ez ideig élnek, ismeretem szerint egyetlen egyet sem gyógyítottak meg a guruk, sámánok, vagy okkultisták.
A másik a vakon született személy meggyógyítása, aki nem később vakult meg betegség vagy baleset következtében. Ezért bolydultak úgy fel a farizeusok, amikor Jézus meggyógyította a férfit, aki születésétől fogva vak volt. Ennek a csodának az elismerése annak a beismerését jelentette, hogy Jézus a Messiás!
A harmadik fajta messiási csoda a süket és néma szellem kiűzése egy személyből, és annak meggyógyítása. A farizeusok is gyakorolták a szabadító szolgálatot, de ehhez meg kellett kérdezniük a démontól, hogy hívják. Egy süket és néma ember nem tudott válaszolni, hogy azonosítsák a démont.
Jézus mindhárom messiási csodát bemutatta az írások szerint, és követői által ugyanezeket cselekszi ma is.
A Jézus nevében végzett szolgálatom során magam is sok csodás gyógyulást tapasztaltam. Láttam, amint daganatok zsugorodnak össze, majd tűnnek el; dobhártya nélküli emberek pillanat alatt visszanyerik hallóképességüket, és láttam ideg- és fülpusztulással járó betegségből (Boyles betegség) való gyógyulást is. Tanúja voltam daganatok, ízületi gyulladások, ízületi betegségek, a háton, a lábakon és lábfejen megsérült idegek, csigolya rendellenességek, porckorong problémák, megnyomorodással járó betegségek, deformitások, verruca vulgaris (közönséges szemölcs), lupusz, és elmebetegségek gyógyulásának.
Sztoikus, hanyatló, kereső állapotomból kiragadott az Úr, és mindent helyreállított. Szabad vagyok arra, hogy szeressek, hogy kifejezzem az érzelmeimet, és hogy betöltsem életem értelmét.
Sid Roth kommentárja
Ronhoz és más zsidó emberekhez hasonlóan én is a New Age útvesztőjében vándoroltam. Egy napon egy, a Bibliában hívő ember ezt mondta:
- Tudod Sid, Isten elítéli az okkultizmusban való részvételedet.
Megmutatta nekem a Tórából a Mózes 5. könyve 18. rész 10-12. verset.
"Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát a tűzön (gyermekáldozat), se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó (asztrológia), se varázsló, se bűbájos (mágikusan megigéz, elbűvöl, elvarázsol), se ördöngősöktől tudakozó (médium, channeling, ouiga táblák), se titok-fejtő (spiritiszta, transzcendentális meditáció, Silva féle agykontroll, Edgar Cayce), se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli ó, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled."
Sok okkult ember hiszi magáról, hogy reinkarnálódott (meghalt és más testében visszajött). Néhányuk hipnózis állapotában beszámolt előző életeiről és olyan helyekről, ahol soha nem is járt. Hogyan lehetséges ez? A Biblia azt tanítja, hogy "...elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet..." (Zsidókhoz írt levél 9. rész 27. vers). Ez a reinkarnáció minden lehetőségét kizárja. Ezért a régi életekről beszámoló emberek "familiáris" (ismerős) szellemek csatornái. Ezek a familiáris szellemek évezredek óta köztünk vannak.
A nővérem, aki értelmes, összeszedett általános iskolai tanárnő, szintén megsértette a Mózes 5. könyve 18-at, és megnyitotta magát a démoni behatásnak. Évek múlva részt vett egy szabadító összejövetelen. Amint az összejövetel vezetője imádkozott, hogy a démonok kezdjenek el megnyilvánulni, hogy ki lehessen őket űzni, köhécseléseket és sikoltásokat hallott a helyiség különböző részeiből. A sikolyok egyre erősödtek. Nem emberi hangnak tűntek. A nővérem nem résztvevőként, hanem megfigyelőként volt ott. Ő így írja le, hogy mit tapasztalt:
"Megrémültem és szerettem volna elmenni. Odafordultam a férjemhez (aki egy zsidó könyvelő), hogy menjünk haza, de nem jött ki hallható hang a számon. A nyelvem nem tudott nyugalomban maradni, hanem össze-vissza csavarodott a számban. Aztán lenéztem a kezeimre, és mindkettő ökölbe volt szorulva. Nem tudtam kinyitni őket. A körmeim a tenyerembe mélyedtek. Meg voltam bénulva! A félelem elviselhetetlenné vált. Sírni kezdtem.
Aztán egy férfi lépett hozzám és így szólt: "Nevezd meg a démonodat!" Nem tudtam, hogy miről beszél. Hát nem látja, hogy lebénultam? Amikor nem válaszoltam, tovább ment. Majd egy hölgy lépett hozzám és ugyanazt mondta: "Nevezd meg a démonodat!" Azt vettem észre, hogy szavak kezdtek kijönni a számból: "félelem démona." Parancsolt neki, hogy távozzon. Ökleim azonnal elengedtek, és már tudtam beszélni. Tudtam, hogy a szellemvilág valóságos. Azon az estén megszabadultam a félelemtől, ami egész életem során gyötört. Szabad voltam."
A nővérem férjével és három fiával együtt ma messiási zsidók. Örülök neki, hogy nem szükséges mindenkinek megtapasztalnia a sötétség láthatatlan világát ahhoz, hogy megtalálja az Urat. Az Ördög valóságos. Az egyedüli védelem pedig Jézus Krisztus a zsidó Messiás.
Január elején a jeruzsálemi Templom-hegyet felügyelő muszlim hatóság megint megvádolta Izraelt: alagutat fúrt a muszlim és a zsidó vallás számára egyaránt szent hegy belsejében. A néha kimondott, néha csak sugallt vádak szerint Izrael az évezredek óta elveszettnek hitt frigyládát keresi a hegy mélyén, amelynek előkerülése régészeti, vallási, sőt világpolitikai szempontból is messzemenő következményekkel járhat.
A judaizmus klasszikus forrásai egybehangzóan és határozottan állítják, hogy a frigyláda a hegy belsejében van eltemetve. Az elmúlt kétezer évben a hegyet hosszasan birtokolták különböző csoportok (bizánciak, muszlimok, keresztesek, ottománok és britek), ám arról nincs határozott információ, hogy valamelyikük is alaposan, vagy pláne sikerrel kutatott volna a frigyláda után, holott egy ilyen esemény aligha maradhatott volna titokban és nyom nélkül. Elterjedtek legendák is, többek között, hogy az isteni jelenlétet (sechiná) hordozó, arannyal borított tárgy Etiópiában van elrejtve, mivel Salamon Sába királynőjének ajándékozta volna, ez azonban mind a Biblia, mind a többi forrás alapján is képtelenség. De mennyi igazság lehet az ezzel kapcsolatos zsidó hagyományban? A Biblia a frigyládát Jósiás király időszakában említi utoljára. A rendkívül istenfélő király Mózes törvényét olvasva rádöbbent, hogy népe b?nei miatt Isten közeli büntetése várható. Ebben megerősíti őt Jeremiás és Sofóniás is, valamint Hulda prófétanő: közvetlenül Jósiás után, a következő nemzedékben a zsidó nép a babilóni fogságba hurcoltatik, a templomot is lerombolják, és minden kincset Babilónba szállítanak. A király ekkor a következő parancsot adja a papoknak: "Helyezzétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, a Dávid fia készített " (Krónikák 2. könyve 35:3) Az ügyben legilletékesebbnek tekinthető zsidó papság apáról fiúra szálló szóbeli emlékezete szerint ez a szöveg nem úgy értendő, hogy a frigyládát a templomba kellett helyezniük – hiszen addig éppen ott állt –, hanem a "ház" kifejezés itt egy rejtekhelyre, egy teremre, "helyiség"-re vonatkozik (a héber szöveg megengedi ezt az értelmezést). Salamon ugyanis tudta, hogy egykor a templom leromboltatik majd, hiszen ezt Isten közölte vele, amint erről a Biblia is beszámol, ezért előre elkészített egy rejtekhelyet a hegy mélyén. Jósiás utasítása pedig arra vonatkozott, hogy a frigyládát vigyék le erre a rejtekhelyre.
1. Itt lehetett a Szentek Szentje. A frigyláda rejtekhelye a rabbinikus hagyomány szerint ez alatt a pont alatt van, mélyen a hegy belsejében 2. A Fa Termének körülbelüli helye a Jézus korabeli templomban. A papok emlékezete szerint itt nyílt a bejárata annak az eltömött, "mély és kanyargós" folyosónak, amely a frigyláda rejtekhelyére vezet Kép: Szabados Attila
Az is tény, hogy a templomi kincsek elhurcolásáról részletes listát adó Szentírás a frigyládát nem említi a fogságba kerülő tárgyak között. Hasonlóképp nem szerepel a fogságból hetven évvel később több hullámban hazahozott kincsek felsorolása között sem. A mózesi törvény alapján a frigyláda nélkülözhetetlen volt az Izrael népének évről évre b?nbocsánatot eredményező engesztelőnapi (jóm kippuri) áldozat bemutatásához, hiszen a főpapnak ilyenkor a láda fedele felé kellett hintenie az áldozati kos vérével. Így a fogságból hazatérő zsidók szellemi vezetői (Zorobábel, Jósua, Zakariás, Aggeus, Ezsdrás stb.), amikor a templomot újjáépítették, s az áldozatokat újra megkezdték, úgy tették mindezt, hogy a frigyládát nem helyezték el az istentisztelet középpontjában: a Szentek Szentje üres volt. A Biblia e szerzői mégis érvényesnek tekintették az engesztelést, ahogyan ez írásaikból kiderül. Hozzájuk hasonlóan Jézus sem tagadta, sőt megerősítette a templom isteni legitimitását, amikor mint szent helyről, ki?zte onnan az árusokat, és tanítványai láthatták, hogy "az Isten házához való féltő szeretet emészti őt". A dilemma feloldása az lehet, hogy a mózesi szöveg pontos értelme szerint az engesztelés az által érvényes, ha a főpap a frigyláda fedele felett/felé hinti a vért. Ez pedig akkor is érvényes, ha a láda a Szentek Szentje alatt a föld mélyében van. Így a második templomban a főpap a földre, a mélyben rejlő láda fedele felé spriccelte a vért. De miért nem keresték elő a ládát a fogságból hazatérő nép vezetői, ezek a szellemi óriások? Erre Jeremiás próféta előre egyértelm? útbaigazítást adott, amikor azt mondta, hogy a hazatérés után a frigyládát "szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, nem készítik el újra" (Jeremiás 3:16). Bibliai tiltás volt tehát – és ma is az –, hogy nem szabad felkutatni vagy foglalkozni vele. A másik ok pedig az volt, hogy ugyanettől az időtől fogva prófécia született arról is: az új templom is leromboltatik majd, s a nép újra fogságba kerül. Így nem volt érdemes újra előhozni a ládát, hogy azután megint el kelljen majd rejteni. A papi hagyomány szerint a ládát nemcsak elfalazták odalent, hanem szó szerint eltemették: a kis teremhez vezető "mély és kanyargós ösvényeket" eltömték. A Jézus korabeli templom idejében élő papság még tudta, hogy az eltömött folyosó a felszínen hol kezdődött: annak a teremnek egyik kőlapja alatt, amelyben az oltáron elégetendő fát tárolták. Ha a Szentek Szentjének alapja valóban az a szikla volt, amely fölé a mai Szikladóm épült, miként állítják, akkor ez a hely ma is viszonylag pontosan meghatározható. Azonban a klasszikus judaizmus máig tartja magát Jeremiás útmutatásához: a frigyládával nem szabad foglalkozni, nem szabad keresni, "meglátogatni" – bibliai okból sem. Ez szerencsés módon egybeesik a világi Izrael állam álláspontjával, amely józan politikai megfontolások alapján gondolkodik ugyanígy, hiszen a frigyládáról még beszélni is háborús, sőt világháborús ok lehet, nem beszélve az utána való kutatásról. Bár egy rabbi állítja, hogy a turisták számára is látogatható ún. Hasmoneus-alagút kibővítése során befúrtak a hegy alá is, és ő látta a ládát, akár igaz ez, akár nem, a világi és vallásos zsidók nagy többsége egyaránt igyekszik meg nem történt dologként kezelni, s mihamarabb elfelejteni. Ha látta is, nem kellett volna látnia. A lyukat gyorsan visszafalazták. Egyelőre nincs miért annyira aggódniuk tehát a palesztin hatóságoknak. Izrael nagy többsége saját magának is tiltja a láda keresését.
A hagyomány szerint
"A nyugati részben, a Szentek Szentjében volt egy kő, amelyre a ládát helyezték. Vele szemben volt egy kis edény, a manna kis edénykéje, és Áron botja. Mikor Salamon felépítette a Templomot, mivel tudta, hogy végül le lesz rombolva, létrehozott ez alatt egy helyet, ahova el lehet rejteni a ládát, a mély és kanyargós rejtekhelyeken. Jósiás király megparancsolta, hogy rejtsék el azon a helyen, amelyet Salamon épített, ahogy meg van mondva: »És azt mondta a lévitáknak, akik mindent tudtak Izraelről és az Úr szent dolgairól: Tegyétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya készített. Többé ne hordjátok a vállaitokon, hanem szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket.« Vele együtt eltemették Áron botját is, a mannás kis edénykét és a kenetolajat is. Ezek közül egyik sem tért vissza a Második Templomba." (Maimonidész: Misné Torá, A kiválasztott ház törvénye, IV/1.)
Epizódok a frigyláda történetéből A dicsőség energiája
"Ember készítette, de paranormális erők m?ködnek rajta keresztül. T?z és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszer? angol szerző, Graham Hancock a történelem egyik legérdekesebb és legtöbb talánnyal övezett tárgyáról. A Discovery Channel tudományos ismeretterjesztő sorozat filmje szerint esetleges megtalálása minden idők legnagyobb régészeti szenzációja lenne, ugyanakkor legalább 2500 éve senki nem látta. Vannak azonban – mint az elmúlt héten lapunknak nyilatkozó Haim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezetője – , akik bíznak abban, hogy valahol megvan és egyszer előkerül az ősi frigyláda.
Ünnepi t?zijáték Jeruzsálem felett. A fény forrása Fotó: Reuters
A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követően Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol t?z, mennydörgés és füstfelhő közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Istentől. A frigyládával együtt ez a különleges erő is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggyőződhettek.
Intelligens erő
A frigyláda nem a méretével hatott: az akácfából készült és kívül-belül arannyal borított láda 115 centiméter hosszú és 70-70 centiméter mély, illetve széles volt. Két hosszú rúd – amelyek szintén arannyal borított fából készültek – tartozott hozzá. Ezek segítségével szállították, mivel a főpap kivételével senki nem érhetett a ládához. Az Isten és ember közötti kapcsolat tárgyi bizonyítékait kellett elhelyezni benne: a Tízparancsolat kőtábláit, majd Mózes testvérének, Áronnak a pusztában egy éjszaka alatt kivirágzott botját, valamint egy különleges élelmiszerből, a mannából megőrzött mintát tartalmazó aranykorsót. Ezekre a különleges találkozásokra utal e tárgy másik elnevezése, a Szövetség Ládája. A frigyláda fedele tiszta aranyból készült. Két mennyei lényt, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényből szólt. Ez a leírás a közelmúltban megihletett néhány ufókutatót is, akik arra gondolnak, hogy a fedélen keresztül egy földön kívüli civilizáció képviselője gondolatátvitellel kommunikált az általuk kiválasztott és átkódolt X-emberrel – mármint Mózessel.
Az erő és energia rendkívüli koncentrációjára, ami a frigyláda körül megmutatkozott, más, praktikusabb magyarázatok is születtek. A Disco-very Channel Elveszett frigyláda cím? filmje felveti annak lehetőségét, hogy a tárgyban a fa szigeteléssel elválasztott külső-belső aranybevonat révén – egyfajta ősi akkumulátor mintájára – hatalmas statikus energiamennyiség halmozódhatott fel, amely bizonyos esetekben a két pólus, azaz a kérubok szárnyai között kisült, és ez magyarázza a t?z- és fényjelenségeket, illetve egyes emberek megmagyarázhatatlan halálát, akik megérintették a ládát. A frigyláda néha valóban rémisztő volt.
Steven Spielberg filmjében emlékezetes jelenet, amikor a nácik által elrabolt frigyláda kinyitását követően a felszabaduló energia a neutronbomba hatására emlékeztető módon olvasztotta szét a körülötte állókat. Ugyanakkor ez az erő intelligens módon viselkedett, hiszen voltak – a filmben természetesen a főhős, Indiana Jones és partnere –, akiket elkerült. Ám a frigyládának a Bibliában feljegyzett első "közszereplése" során valami hasonló történhetett. A Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadó "puccsisták" egy részét – a többit akkorra már elnyelte a föld – a frigyládából kitörő t?zfolyam ölte meg: "És t?z jöve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstölőszerekkel áldoznak vala."
Megáll a folyó
A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezetőjük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt: az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lévő víz akadálytalanul továbbfolyt.
Talán a vízlépcsőket tervező mérnökök ki tudnák számítani, hogy milyen gigantikus erőnek kellett visszatartania a széles folyó vizét – amely nem lépett ki a medréből, és nem zúdult a medren kívül –, mindaddig, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon. A frigyládából itt kiáradó energia nagyságrendje csak a Vörös-tenger vizét felszíntől a tengerfenékig kettéosztó, természetfeletti szél erejéhez mérhető. Talán nem véletlen, hogy Spielberg ez utóbbi jelenetet is plasztikusan bemutatta egy másik alkotásában, ahol a hatalmas vízfalak mögött a tarka halrajok mintegy akvárium fala mögött úszkálnak. A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az első meghódítandó város, Jerikó körül. Az élénk fantáziával megáldott angol újságíró és kincsvadász, Graham Hancock a frigyládáról írt Jel és pecsét cím? könyvében ezt a jelenetet úgy értelmezi, hogy az egy heti vonulás – összesen tizenhárom teljes kör – révén a különleges szerkezet olyan energiamezőt hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre – úgymond – éppen azért volt szükség, hogy az energiafelhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása és a százezernyi torokból feltörő kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszer? erőt, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a kőfalakat. Arra azonban Hancock sem tud magyarázatot adni, hogy miért viselkedett ismét intelligens módon a frigyládából felszabaduló energiahullám, amely az Izraellel nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.
A Dágon-szindróma
A Kánaán meghódítását követő időszakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi győzelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda előtt kellett a főpapnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. Sőt, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeretőikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak.
Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes időszaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegendő lesz ismét elővenni a ládát, és máris garantált a győzelem. Nem: a Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. Sőt a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székéről, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsemő neve Ikabód ("Nincs dicsőség") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dicsősége!" A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig: hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát fő istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lévő titokzatos erő egyszer csak ellenük fordult.
Fliszteus lelet egy korábbi ásatáson előkerült kincsekből - illusztráció
Előbb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétlődött. Ezután a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát viszszaküldik oda, ahonnan jött, mielőtt kiirtaná az egész népet. A frigyláda ezt követően hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nev? kirjat-jearimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezető fiatalok egyike,
Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító erő szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelelő szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nev? férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.
Ígéret a nemzeteknek
Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Első Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen a frigyládát elhelyező papokat eksztatikus élmény érte: a ládából kitörő, s?r? fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép előtt egy profetikus imában nemcsak megerősítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt – etnikai hovatartozástól függetlenül – kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent.
Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon élő valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz f?ződő szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben először a babilóniak el?zték a jogos tulajdonosokat a hegyről, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelelően – az imádság helyeként – azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dicsőség fedett be. A feszült helyzeten aligha segít, hogy a Templom-hegyet felügyelő muszlim vallási hatóság éppen a héten hozott kötelező érvény? határozatot – fatvát – arról, hogy tilos a hegyen nem-muszlimok számára az imádkozás. Salamon imájából indulnak ki viszont azok az Izraelben m?ködő zsidó vallási irányzatok, amelyek úgy vélik, hogy a világ békéjének a kulcsa a Templom-hegy feletti eredeti status quo helyreállítása. A mai helyzetbe beavatkozni azonban – vallják – nem szabad, mivel az éppen ellenkező következményekkel, háborúval járna. A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részéről jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejlő frigyládával – amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lévő kövön nyugodott – csak egy személy, a főpap láthatta, ő is csak évente egyszer. Sőt, ha a főpap valamilyen b?n miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató főpap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda elől.
Hol van a frigyláda?
A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van – ha megvan egyáltalán. Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezelőttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyheztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35,3). Ezt követően a frigyláda elt?nik a színről; amikor mintegy hetven évvel később Nabukodonozor babilóni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmányjegyzékben. A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által előre jelzett pusztulás elől a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekvő titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelm? bizonyítékot. 1981-ben Slomo Goren főrabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyele-tét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi később azt állította, hogy meggyőződtek arról: a titkos kamra a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti. Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található. Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dicsőségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk. 1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzot talált, azonban erről hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány. Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi felt?nést, hogy azt állította: ő adta az ötletet Spielberg számára hőse, Indy megformálásához. A frigyládát azonban – a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára – nem sikerült megtalálnia. A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg a már idézett Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egy Akszum nev? városban. A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban őriznek egy ládaszer? tárgyat, amelyről úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegnőtől származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemből. Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan őrzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelm? bizonyítékot szerezni. A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdeklődés zsidók és keresztények, ezoterikus érdeklődés? vagy egyszer?en kalandvágyó kutatók és történészek között egyaránt. Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.
Kovács Csaba
Az utolsó bejegyzés viszont amit a frigyládáról a Bibliában találhatunk ez:
János jelenések 11, 19.
"És megnyitaték az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás, és nagy jégeső."
Tehát látszik a szövegből és a hozzá tartozó szöveg környezetből, hogy az Isten akaratának ellenálló földön maradt embereken olyan csapások lesznek, amiknek központja és forrása a frigyládán levő szentség.
Ez már abból az állapotból fog fakadni amire korábban az a mondat utal, hogy az istentelenségük felhat az egekig.
Ha megvan a láda, mert állítólag egy rabbi megtalálta de a helyén hagyta a templom hegy gyomrában, akkor sincs most miért előhozni. Nincs templom, hogy betöltse a jövőre vonatkozó prófétai küldetését. Nem lehet a zsidóknak a számukra örök időkre kötelezővé tett véres áldozatokat végezni. Maga a templom is és a frigyláda is betöltötte a történelemben számukra megszabott feladatot abban a pillanatban amikor Krisztus magára vette a bűneinket. Számunkra ezért nem létszükséglet a láda megléte. A jövőbeni feladatáról pedig írtam egy megjegyzést, hogy János a mennyben látta a szövetség ládáját, tehát valószínű, hogy a következő templomban nem lesz láda, és nem is fog odakerülni, mert ugyan az Antikrisztus a maga trónját fogja oda helyezni, de Jézus és a szentek visszajövetele véget vet az ő uralmának és maga Jézus fog a szentek szentjében trónolni. A világ legszentebb vallási tárgyát pedig nem volna még most sem illő múzeumban turista látványosságként mutogatni. Dávid idején a zsidók nagyon megijedtek amikor Uzza jó szándékú de nem isteni rendtartás szerint érintette meg az Isten dicsőségét hordozó ládát. Azt ugyanis csak papok érinthették meg és nem ökrösszekérre kellett volna rakni hanem arra rendelt papoknak kelett volna vinni és kürtölni elötte. Az emberek maguk választotta istentisztelete rendszerint félre sikerül mint ahogy az ökröknek is az úton félre sikerült vinni a ládát és borul az emberi istentisztelet és meg nem állhat Isten előtt. Még halálos áldozatai is lehetnek. A pogányok kezében csapás csapást követett a láda birtoklása. Annyira, hogy ha nem adták volna vissza Izraelnek akkor az ország is elveszett volna. Ha most előhoznák és mutogatnák akkor szerintem mind Izraelen csapások lennének, mind pedig azokon akik eljönnének azt megnézni. Korábban a véres áldozatok idején a főpapon kívül senki nem mehetett be a szentek szentjébe a ládához. De még neki is kockázatos volt az áldozati vérrel bemenni, mert ha nem tisztította meg magát isten rendeléseinek megfelelően, és bűnnel ment be Isten jelenlétébe akkor azonnal meghalt. Pont úgy ahogy a felhevült üvegre nem szabad hideg vizet fröccsentein, mert az üveg azonnal darabokra szakad. Uzzát is ez ölte meg, és ha volt olyan főpap aki nem élte túl isten jelenlétével való közvetlen találkozást annak is ez volt az oka. A szentségben nem marad meg a bűn. Halált okoz. Ádám szent volt, de a bűn elkövetésével azonnal uralmat vett a halál rajta is. Nem úgy, hogy azonnal megölte, mert Ádám elrejtőzött Isten elöl ezért nem közvetlenül volt vele kapcsolatban. Ha egy bűnnel bátran bebumszlizott volna Isten Jelenlétébe akkor ott azonnal szétrobbant volna az üveg. Isten az elrejtőzött emberrel beszélt. De utána, hogy meg ne haljon kiűzte őket a paradicsomból. A halál uralma alá kerül ember pedig elkezdett öregedni. A halál a sejtek szintjén indult el. Bár Ádám és leszármazottai kilencszáz évig élhettek Nóé után már csak pár száz évig, napjainkban pedig csak pár évtizedig ezért levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bűn elkövetése egyre nagyobb teret enged a halálnak. Jézus nem az Ádámnak eredetileg adott örök életet jött helyre állítani bűneink büntetésének elhordozásával, hanem egy újj életet akar adni, ami nem a testünknek szól elsősorban, bár arra is kétségtelenül jó hatással van. Majd még kapunk másik testet, de egyenlőre a megváltás eddigi mértéke szerinti állapotba helyez minket isten. Később a megváltás munkája fog folytatódni a halál korlátozásával és később az eltörlésével a János jelenések szerint, és a messiási feladatot fognak folytatódni, de még nem ez az idő van. Ebben a munkában viszont a mostani időkben a messiási feladatok egy részét az ige hirdetését és az ember teremtésének céljait ami Ádámra vonatkozott az egyházon belül mi akik megtértünk Jézus Krisztushoz, végezzük. Mivel pedig a kárpit kettéhasadt a szentek szentjében és a templom leromboltatott, de már korábban Pünkösdkor az egyház megkapta Isten jelenlétének bizonyos mértékét, ezére a láda egyik feladatát mi magunk végezzük. Rajtunk van Isten dicsősége. Minnél jobban oda szánjuk magunkat Isten munkájára, minél jobban megszenteljük magunkat annál nagyobb mértéket önt ránk Isten azokból az erőkből amik a ládát jellemezték, és annál több és nagyobb csodák és jelek működnek rajtunk.
Autista gyermek gyógyulása
2009. augusztus 06. csütörtök, 13:43 Mariann
Annyi csodálatos bizonyság után szeretném én is megosztani veletek életem legnagyobb bizonyságát. Nagyobbik fiam, Attila betegen született, autista. Amikor kiderült, hogy beteg, a férjem elhagyott bennünket, ottmaradtam egyedül két kisgyermekkel albérletben. Esélyem nem volt, hogy elhelyezkedjek dolgozni, sokat éheztünk is abban az időben. Többen mondták nekem, hogy adjam be a gyereket intézetbe, jobb lesz neki is és nekem is. De én erre nem voltam képes.
Mindig azt mondtam, hogy ő ilyennek született, így kell elfogadni és én így szeretem. Így hát küszködtünk tovább. Akkor még nem ismertem az Urat. Mentünk albérletről-albérletre. Nem volt egy orvos sem, aki bármi jóval is biztatott volna. Így hát kezdtem beletörődni. Aztán egy napon megismertem Jézust és akkor megváltozott bennem minden. Akkor kezdtem feltenni magamnak a kérdéseket, hogy miért is kell nekem elfogadni, hogy a fiam beteg? Miért kell nekünk így leélni az életünket? Hiszen Jézus a gyógyító. Attól kezdve elkezdtem megvallani, hogy a fiam meggyógyult, hálákat adtam érte, dicsértem az Urat, pedig még akkor semmi változás nem volt az állapotában. Hatéves korában még pelenkáztam, nem beszélt, mindennaposak voltak a dührohamok, mindig arra kellett vigyáznom, hogy magába vagy a kicsiben kárt ne tegyen. Máskor meg teljes apátiába süllyedt és csak nézett maga elé órákig, olyankor a szívem szakadt meg érte. De nem adtam fel! Továbbra is azt vallottam meg minden nap, hogy „köszönöm Uram, hogy meggyógyítottad a fiamat”. Nem történt semmi. Imádkoztam, böjtöltem. Semmi nem történt. Sokszor fel akartam adni, de olyankor mindig szólt az a szelíd hang, hogy: „Itt vagyok.” És folytattam a megvallásokat szüntelen, volt hogy sírva, nevetve, ahogy jött. Aztán egy szép nap Attila megszólalt. 7 éves volt mikor először mondta nekem, hogy anya. Akkor úgy éreztem, hogy túlcsordul a hála szívemben. Azon a napon volt az áttörés. Ma Attila 12 éves, normál iskolába jár, szavalóversenyeket nyer, dobol, dicséri az Urat. Az orvos azt mondta, már nem autista, csak autisztikus jellegű tünetei vannak. Attila tudja, hogy Jézus gyógyította meg. Tudja, hogy Ő hozott ki minket az albérletből. Tudja, hogy ő adott nekem munkát, amivel eltarthatom a családomat. És amikor dicséri Jézust, úgy csillog a szeme, mint a gyertyaláng.
Ez volt életem legnagyobb próbája. Jézus meghalt értünk a kereszten, hogy mi az Ő sebeiben meggyógyulva egészségben éljünk. Áldott legyen az Ő neve. Jézus most is közbenjár értünk az Atyánál. Nagyon hálás vagyok az Úrnak. És igenis, Istennél semmi sem lehetetlen. Hittem és megadatott, mert akit a Fiú megszabadít, az valóságosan szabad lesz. Isten áldjon benneteket!
Mariann
*******************************************************************************
Amikor már semmi sem hat. Amikor megáll a tudomány.
Amikor a természetes és a „természetfeletti” sem segít.
Akkor jön Jézus.
Mindig kitartóan kell hívni, hogy segítsen.
Néha gyorsan jön, néha késni látszik.
„Aki az ő nevét segítségül hívja, megtarttatik.”
Én a fiam halálos ágya mellett három napig és három éjjel folyamatosan imádkozva kértem az ő segítségét.
Az orvosok meglepetésére, nem halt meg, hanem a harmadik nap hajnalán felnyitotta a szemét és enni kért. Még az orvostudományi egyetemről is jöttek megvizsgálni őt.
Jézus!!!
Ebben a névben gyógyulás van.
Sötét erők szolgálatában
Ron Cohen története
Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal.
Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat.
Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak.
Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat.
Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam.
12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés.
Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem.
Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust.
A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe!
Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete!
Ez az, amit kerestél
A Northport középiskolában érettségiztem, és a floridai Miami Egyetemen tanultam tovább könyvelési szakon. Az egyetem második és harmadik éve alatt belekeveredtem az asztrológiába, a numerológiába, az okkult jelenségek kutatásába, és kapcsolatba kerültem egy Edgar Cayce Alapítvány nevű csoporttal. Edgar Cayce spiritiszta médium és "szellemi közvetítő" volt, aki felső helyeken lévő gonosz szellemekkel és a sötétség erőivel volt kapcsolatban, amelyek transzba vitték, és beszéltek rajta keresztül.
Egyetemi tanulmányaim utolsó évében sok kubai telepedett le Floridában. Közöttük találkoztam a kubai santaria, vagy boszorkányság gyakorlóival, akik megtanítottak arra, miképpen irányíthatom a szellemeket úgy, hogy saját "vágyaimat" elérjem; hogy miképp gyakorolhatok kontrollt felettük. Mi is az a kontroll, vagy varázslás?
Egyszerűen az, hogy az történik, amit mi akarunk. Amikor saját akaratunkat érvényesítjük Isten, vagy mások akaratával szemben, akkor kontrollálunk. Ha ezután munkába állítjuk "barátainkat" a szellemvilágban - a démoni szellemeket -, hogy segítsenek akaratunk érvényre juttatásában - már varázsolunk.
Hamarosan ezután egy újabb természetfeletti megtapasztalásban volt részem. Amint befejeztem az egyetemet, és megkaptam könyvelésből a diplomát, egy könyveléssel foglalkozó cégnél kezdtem el dolgozni Miamiban.
Egyik nap, amint munkába mentem a belvárosban, hirtelen szivárványokat kezdtem látni az emberek feje és felső teste körül. Ezeket "aurának" hívják. Ezekben az aurákban láttam elhunyt nagyszüleiket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyeiket, kapcsolataikat, sőt még a nevüket is, mint valami poszteren. Tudtam, hogy az okkult, pszichikai hatalom mélyebb területére tévedtem.
Később New York City-be költöztem, és egy híres számviteli cégnél kezdtem dolgozni a Madison Avenue-n, amely ingatlanadókkal és auditálással foglalkozott.
Alig néhány héttel érkezésem után megismerkedtem egy idős orosz asszonnyal, Agathával, aki híres spiritiszta volt. A következő néhány évet szeánszokkal, meditációkkal, szellemi közvetítéssel és okkult gyógyításokkal töltöttem. New York City-ben az A.R.E.-nek és a Edgar Cayce alapítványnak lettem a könyvelője, és sokat gyakoroltam az asztrológiát, numerológiát, kabalát és automatikus írást. Majd miután megismerkedtem a Rudolph Steiner szervezettel, a svájci Dornochban lévő Guertianamba utaztam egy antropozófiai nyári táborba, az okkult tudományok tanulmányozására.
Az életemben azonban hamarosan ismét változások következtek. A nyári program után New York City-be tértem vissza dolgozni. Egy őszi napon, amint a 86. utca és a Central Park West metróállomásról feljöttem, tekintetemet egy indiai ruhába öltözött ember vonta magára, aki az utca túloldalán ült egy padon. Hosszú haja feje tetején csomóba volt kötve, széles barna szakálla pedig az ölében levő nyitott tenyéren nyugodott. Úgy tűnt, mintha valamilyen béke övezné. Vagy negyven furcsa kinézetű ember vette körül pokrócokon ülve, akik zenéltek, énekeltek és ettek New York City lármás forgalmának kellős közepén.
Odasétáltam és megálltam a csoport háta mögött, hogy figyeljek. Gill Baba, vagy "Szabadság", ahogy később nevezték, felnézett rám, és elkezdett jelbeszéddel szólni (megtudtam, hogy mindig hallgat és soha nem használja saját hangját). Ezt mondta:
- Üdvözöllek itthon, ez az amit kerestél!
Satya Sai Baba
Így jutottam el a jógához, hinduizmushoz, keleti teológiához és egy Satya Sai Baba nevű emberhez.
Mind a mai napig él egy ember Dél-Indiában, akit Satya Sai Babának hívnak. A Satya jelentése: "igazság", a Sai-é: "anya", a Babá-é: "apa". Nevének jelentése tehát ez: "minden igazság anyja, apja". Sai Baba nem állítja magáról, hogy ő Jézus, hanem, hogy az, aki elküldte Jézust a földre; vagyis azt állítja, hogy ő maga az isten! Hinduk milliói követik; amerikaiak, kanadaiak, európaiak, és ázsiaiak ezrei imádják mint istent.
Sai Babát úgy ismerik, mint a csodák emberét. Meglengeti kezeit a levegőben, és vibuti - vagyis "szent" - hamuhalmokat jelenít meg, amit a hinduk "puja", vagyis imádat céljából kennek a homlokukra. Rákbetegségben haldokló üzletemberek élnek át csodálatos gyógyulásokat démonikus erői révén. Ettem abból a cashew mogyoróból, ami éppen akkor materializálódott kezében. A Shivarathri fesztivál alatt két vödör étellel, - az egyikben rizs volt, a másikban curry -, negyvenezer embert táplált. Gépkocsik folytatták útjukat órákig üzemanyag nélkül. Fényképek és ékszerek materializálódtak a puszta levegőből. Később felismertem, hogy ezek mind a Szent Szellem ajándékainak démonikus hamisításai voltak.
Egy szellem megszállottságában
Még mindig New York City-ben laktam, nappal teljes időben egy számviteli cég alkalmazásában dolgoztam, éjszakánként pedig meditációs- és jógagyakorlatokat és automatikus olvasásokat végeztem. Egy éjjel azonban hajnali három óra tájban valami felébresztett. Egy ember állt az ágyam lábánál hosszú vörös ruhában. Tudtam, hogy Sai Baba az. Ez sem látomás volt, hanem valóságosan megjelent; ismeretes volt róla, hogy ilyesmit gyakorol. Ujját rám szegezve ezt mondta:
- Ideje, hogy Indiába gyere és a tanítványom légy - majd eltűnt.
Engedelmesen eladtam a zongorámat, hogy repülőjegyet vehessek, a hi-fi tornyomat pedig költőpénzért bocsátottam áruba; felmondtam könyvelői állásomat és véglegesen levettem rövid hajú üzletemberi parókámat. Elrepültem Dél-Indiába, és az első hat hónapot elsősorban Sai Baba körül töltöttem. Naponkénti megjelenéseiért éltem, amit reggel és délutánonként végzett imádóinak tömegei előtt. A puttaparthi téli otthona és a Bangalore-tól délre eső whitefieldi nyári otthona közt utazott.
Miért mennek el az emberek ilyen végletekig, hogy láthassák ezeket az Avatarokat (magasságos lények isteni inkarnációi) vagy gurukat (sötétség eloszlatói), vagy a környezetünkben lehessenek? Azért, mert hiszik, hogy puszta jelenlétüktől, vagy érintésüktől bűneik elvétetnek, és megtörik az újjászületések végtelen sora, vagy ismertebb nevén a reinkarnáció.
Indiában kezdett megszállni egy "Sakti" nevű szellem. Csak évek múlva értettem meg, hogy ez egy démoni szellem volt. Más, okkult erőkkel működő magas gurukat is látogattam, majd magam is felszentelt swami lettem, és megkaptam a Swami Devatata nevet, melynek jelentése: Isten Ajándéka. "Szabadság" imádói, akiket "család" néven ismertek, "Áldj"-nak kezdtek hívni.
Hat hónap múlva Nepálba utaztam. 147 mérföldet gyalogoltam a Himaláján át egészen a tibeti határig egyetlen hosszú ruhában, egy pokróccal és néhány személyes kellékkel.
Három hónappal később visszatértem az indiai Patnába, majd onnan Delhibe. Végül visszarepültem Párizsba. Franciaországban súlyos májgyulladásom lett. Nagy nehezen eljutottam Amszterdamba, ahol három hétig lábadoztam. Kora őszre újra New Yorkban voltam. Long Islanden meglátogattam a szüleimet, majd északra utaztam egy jóga ashramba (monostor), hogy istent "megvalósítsam"! Találkozni akartam a bennem lakó istennel, hogy eggyé váljak vele, hogy ily módon istennek ismerjem el magam.
Másfél évet töltöttem ott, a hideg telet egy indiánsátorban vészelve át, a Yea God Családdal, ami a 86. utca és a Cenral Park West addigra már megnövekedett csoportja volt New Yorkból. Nagy százalékban voltunk zsidó származásúak és értelmiségiek, főiskolai és egyetemi végzettséggel, és sokan kerültünk ki sérült családokból.
Sok drámai megtapasztalásban volt részem, amíg ott tartózkodtam; órák hosszat meditáltam, beléptem a jóga transz-állapotba, és továbbra is megszállott a Skati nevű szellem.
Skati levitt délre, Long Islandre, New York City-be, majd New Englandbe, ahol másoknak is átadtam ezt a démoni szellemet, és tanítottam őket a nagy szellemi igazságokra, amiket tanultam. Ezek ilyen mély értelmű utasítások voltak, mint "Légy szabad, légy boldog." "Távozz el a fájdalomtól." "Engedelmeskedj mindennek. Ne állj ellen semminek." "Nem szereted a munkahelyedet? Hagyd ott!" "Ki nem állhatod a férjedet vagy a feleségedet? Hagyd ott!" "Isten minden, és mindenütt ott van." "A szeretet az Istenhez vezető út."
Ezeket is tanítottam: "Az igaz és a hamis, a magas és az alacsony, a jó és a gonosz, a Krisztus és az ördög fogalmai valójában nem léteznek; ezek csak az elmékben lévő illúziók (maya). A transzcendentális meditáció segítségével ki tudunk lépni az anyagi és a szellemi valóság kettősségéből, és átélhetjük, hogy "minden egy".
Megcsókolták a lábaimat
Emberek kezdtek körém gyűlni, és egy év után mind elindultunk keresztül az országon, kisbuszokkal és kocsikkal. Később még egy berendezett, kimustrált "fanki" buszt is beszereztünk.
Amikor elhagytuk Long Islandet, először a Delawarebeli Hockessinben álltunk meg, majd tovább mentünk Tennessee-be, onnan pedig a texasi San Antonioba, Mexico államba, majd az arizonai Tuskonba, végül pedig Mexico államba, egy Baia nevű helyre utaztunk. Minden állomáshelyen hosszú ruhában leültem egy padra egy parkban.
A keresők pedig jöttek! Aztán riporterek jelentek meg, és írtak a Szeretet Családjáról, akik eljöttek, hogy megáldják városukat.
Amikor megéheztünk, az emberek ételt hoztak, vagy a buszban főztünk magunknak. Mivel szigorúan vegetáriánusok voltunk, nem fogyasztottunk húst, halat, vagy állati eredetű termékeket. A túlsúly soha nem volt gond. Amikor elhagytam Indiát, 55kg voltam. (Valószínűleg azok a "magas" szellemi megtapasztalások, amelyekben némelyek részesültek, a súlyos alultápláltság következményeként keletkeztek.)
Mexikóból Dél-Kalifornián keresztül mentünk el Los Angelesbe, San Juan Capistranoba, Santa Cruzba, San Franciscoba, majd végül Berkeley-be. Végül Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetem területén kötöttünk ki.
Amikor leszálltam a buszról, átsétáltam a Sproul Plazara, ami a diákok, tiltakozó felvonulók, zavarkeltők és minden más furcsa figura találkozóhelye volt, és leültem egy padra - harmincöt napra.
Az emberek jöttek minden felől. A lábaimat csókolgatták, néha hanyatt is estek a szellemi erő jelenléte miatt.
Hazudsz
Határozottan emlékszem arra, ahogy a harmincnegyedik napon, délelőtt tizenegy óra tájban egy rövid, szőke hajú fiatalember fehér, rövid ujjú ingben átgyalogolt a Plaza pad előtti területén üldögélő tömegen, és hozzám jött. Egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte:
- A szívedben van Jézus?
Mivel főleg csendben voltam, egy fiatal nő segítségével válaszoltam neki jelbeszéd útján:
- Bizonnyal a szívemben van Jézus, és Ráma is a szívemben van, és Krisna is, és te is a szívemben vagy. (Akkoriban nagy szívem volt.)
- Benned van a Szent Szellem? - kérdezte.
Annyi energia volt a testemben a meditációk következtében, hogy amint a kezemet felemeltem, egy közel méteres kék fénysugár áradt ki ujjaimból. Ezt felhasználva bizonyítékként válaszoltam:
- Bizonnyal bennem van a Szent Szellem.
Ekkor ujját rám szegezve így szólt:
- Hazudsz! Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a tekintetedből.
Sarkon fordult és eltűnt a tömegben.
Próbáld meg a benned lévő szellemet
Négy nap múlva karavánunkkal egy New York-tól északra eső terület felé vettük az irányt. Annak a "Szabadságnak" születésnapi összejövetelére igyekeztünk, aki néhány évvel azelőtt New York City-ben ült a padon. Amikor megérkeztünk a "föld"-re (így hívták jóga közösségünket), Szabadság jött elénk, hogy fogadjon bennünket. Sok éves hallgatás után újra szólni kezdett. Megkért bennünket, hogy jöjjünk el vele a "Ten" vagy satsang terembe, ahol egy bámulatos történetet fog megosztani velünk.
Emlékezetem szerint Gill (ez volt Szabadság igazi neve) elmondta, hogy egy démoni szellem szállta meg Sai Babából, aki arra kényszerítette, hogy csonkolja meg saját testét, kárt okozzon másokban, napokon át sötétségben és elnyomás alatt üljön, majd onnan jöjjön ki, hogy Siva isten szellemét megnyilvánítsa (manifesztálja).
Két dolog történt, ami megváltoztatta gondolkodásmódját, mondta. Először is, hazugságon kapta Satya Sai Babát, "Minden Igazság Apját, Anyját". Mégpedig egy súlyos hazugság volt, egy kormány-vízum ügyben.
Ha Isten neve "Igazság", gondolkozott Gill, akkor hogyan hazudhat? Hol található benne hazugság?
A másik eset abból a tényből adódott, hogy ebbe a jóga ashramba nem vezették be az áramot, nem volt vízvezeték-hálózat, telefon, se semmi, ami összekötötte volna a külvilággal, kivéve egy gáztartályt, amit a fürdővíz felmelegítéséhez használtunk.
Egy napon egy baptista férfi hajtott be a "földre", hogy kicserélje a gáztartályt, és egy szórólapot hagyott Gill küszöbén. Gill elmesélte, hogy éppen a jóga-házából jött kifelé csukott szemmel, ahogy a "szellem vezette", amikor átesett a küszöbön, és rázuhant orral a szórólapra. Gill ezt isteni jelként értelmezte, hogy olvassa el. Felszedte tehát, bevitte magával, és elolvasta. A szórólap a János első levele negyedik részéből idézett a Bibliából:
"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: Valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő, és most e világban van már."
Gill újra elolvasta. Néhány hónapon belül kezdett visszatérni a hangja, és Jézus nevének használata által megszabadult a gonosz szellemektől. Arra biztatott, hogy próbáljam meg a bennem lévő szellemeket, ahogy ő is tette. Visszatértem egy jurtába, leültem a földre, összekulcsoltam lábaimat és kinyitottam a számat. Mivel zsidó vagyok, sohasem voltam keresztény gyülekezetben, mégis ez jött ki a számon:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr?
Éreztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amiről tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem.
Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam:
- Jézus, jöjj a szívembe. Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak.
Ezután azt parancsoltam:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében.
Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott.
Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelőtt.
A gondolatok kezdtek újra visszatérni az elmémbe. Jógiként, ha csak néhány percre mozdulatlan maradtam, elmém teljesen kiüresedett. Üresség. Gondolatok nélkül.
Az érzelmeim is visszatértek. Alig néhány órával korábban csak nagyon csekély érzés, vagy érzelem volt bennem. Szó szerint csak egy üres kagyló voltam, amin keresztül a démoni szellem működött.
Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erő, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott.
A többieknek is elmondtam, hogy mi történt velem, és megtudtam, hogy sokuknak hasonló tapasztalataik voltak. Három nappal később úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a közösséget a hindu istenek képei, a nekik történő tömjénezések, a szobrok és az okkult könyvek miatt.
Segítségre szorulunk
A Long Island-beli Huntingtonba utaztunk, egy parkba, ahol egy "ragyogó" ötletem támadt:
- Menjünk Virginia Beach-be és látogassuk meg az Edgar Cayce Alapítványt. Ő ugyanis sok könyvet írt a Krisztus tudatról, a Jelenések könyvének hét szellemi gyülekezetéről, amely az indiai csakráknak felelt meg (szellemi energia helyei), és még sok más hasonló dologról! Ekkor még nem tudtam, hogy Edgar Cayce maga is médium volt, aki démoni szellemekkel állt kapcsolatban.
Egy csütörtök reggel érkeztünk Virginia Beach-be, és még most sem értem, ami ezután történt. Az Edgar Cayce épület közvetlenül a fő autópálya mentén helyezkedik el az óceán partján, Virginia Beach-ben. Fel-le hajtottunk az úton, de nem találtuk. Valahogy a 700-asok klubja nevű keresztény televíziós hálózat épületének parkolójában találtuk magunkat, több mérfölddel arrébb.
Én semmit sem tudtam erről a szervezetről, de néhányan már hallottak róla, így hát mindnyájan bevonultunk. Én hosszú fehér ruhámat viseltem, a nők indiai száriban, a férfiak indiai pizsamában voltak.
A 700-as klub tagjai beszélgettek és imádkoztak velünk, és elirányítottak John Giminez Kőszikla Gyülekezetébe, egy esti összejövetelre.
Aznap délután egy McDnald's-ban egy fishburgerrel megtörtem több éves vegetarianizmusomat. Komolyan vettük, hogy most már Jézus az Őr!
Csodálatos volt az az esti istentisztelet. Több mint ezren imádták együtt az Urat természetfölötti nyelveken, amit Isten adott, és gyógyulásokért imádkoztak. A legtöbben előrementünk imát kérni, amikor erre lehetőség nyílt. Giminez pásztor egyetlen pillantást vetett ránk és megállapította, hogy szükséges azonnal bemerítkeznünk. Ez jónak látszott, úgyhogy a férfiakat elvezették az egyik oldalra, a nőket a másikra és útmutatásokat adtak a bemerítkezésről.
Hosszú kék ruhákat adtak ránk. Teljesen otthon éreztem magam. Levettem hosszú fehér ruhámat és felöltöttem a kéket. Arra következtettem ebből, hogy a kereszténység csak színváltás.
Az egész gyülekezet ottmaradt, hogy végignézze, ami történik. Én voltam a sorban az utolsó, körülbelül a huszonötödik. Az előttem állók egyenként alámerültek, majd új, mennyei, szellemi nyelven énekelve és szólva, kezüket az ég felé emelve jöttek fel a vízből.
Végre rám került a sor. A vének megkérdezték, hogy akarok-e betöltekezni s Szellemmel. Igennel válaszoltam. Ekkor a vízbe merítettek. Amikor feljöttem, valami felülről a fejem tetejéről fogva átjárta az egész testemet. Tudtam, hogy ez a Szent Szellem volt. Kezeim fellendültek a magasba és azonnal új nyelven kezdtem énekelni, ahogy előtte sose tanultam. A bemerítkezéssel járó megtapasztalás olyan erőteljes volt, hogy szó szerint kiemelkedtem a vízből. A véneknek kellett utánam nyúlniuk, hogy vállaimat megragadva visszahúzzanak.
Emlékeztek még, hogy hová ment a démoni szellem? A földbe. A Szent Szellem pedig felülről jön.
Felsétáltam az emelvényre, ahol a többiek nyelveken szóltak, énekeltek és imádkoztak. A zongorához mentem, és nekidőlve imádkoztam imanyelvemen. Ahogy körülnéztem, meglepő volt látni a Szent Szellemet az auditóriumban jelenlévő emberek szemében. Jobbról balra mindenkit végigpásztáztam, majd megfordultam, és észrevettem egy párt a csoportunkból, akikkel együtt jöttünk a busszal, és akik hallani sem akartak erről a "Jézus dologról". (Egy zsidó nő egy héttel később vált el tőlünk, hogy visszamenjen Indiába). Az ő szemükben ismertem fel egy másik szellemet - egy sötét szellemet. Az egész teremben csak egynéhányan voltak mások. Ekkor visszaemlékeztem arra a fiatalemberre Berkeley-ben, Kaliforniában, aki három héttel azelőtt rám szegezte ujját és kijelentette:
- Hazudsz. Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a szemedből.
1967. júliusának ezen éjszakája óta az Úrral való életem a teljesség és a gyógyulás útja volt mindazokból a rontásokból, amit az okkultizmus okozott bennem gyermekkorom óta. Még évekbe került, mire megértettem, mennyire sérült voltam. Állandóan menekülni próbáltam a múlt sebei elől.
Most már tudom, hogy egyedül Istenben találok elfogadást, feltétel nélküli szeretetet, teljességet és életcélt.
A valódi
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet felismerni, hogy egy csoda vagy gyógyulás valódi, Istentől jövő-e, vagy pedig utánzás. A démonikus gyógyítások alábbi jeleinek voltam tanúja:
1. A csodát kísérő légkör nyomott és feszült, sőt egyenesen félelmetes is lehet. A démonikus gyógyulások gyakran sötét környezetben történnek, például egy szeánszon.
2. A gyógyulás miatti dicsőséget nem Istennek, vagy Jézusnak adják, hanem annak, akin keresztül bekövetkezett. Ez a személy "felfuvalkodik", mintha ő lenne Isten. Ez teljesen más egy Messiásban hívő esetében, aki Jézus nevét hívja segítségül, és a csodáért minden dicsőséget Neki ad!
3. Rendkívüli megkötözöttség áldozataivá válnak a démonikus csodák résztvevői. Testükben meggyógyulhatnak, de lelkükben beteggé és megkötözötté válnak. Tudok emberekről, akik félnek elhagyni Indiát, vagy a gurujuk jelenlétét, nehogy visszajöjjön a betegségük.
4. Az okkultizmusban való bármilyen részvétel kiszolgáltatja az embert a lelki gyötrelemnek, az állandó depressziónak és betegségnek, az elmebetegségnek és az elszegényedésnek. Ha ezt nem törik meg, akkor ez a gyötrés a következő nemzedékre is átszállhat. Személyes meggyőződésem, hogy sokan azért lenyomottak, betegek és aggodalmaskodók, mert szüleik vagy nagyszüleik valamilyen okkult dolgot gyakoroltak (Mózes 5. Könyve 5. rész 9. vers).
A Talmudban három úgynevezett "messiási csoda" van, amit csak a Messiás és igaz követői lesznek képesek bemutatni. A kultuszokban és a New Age-ben eltöltött éveim során egyszer sem hallottam róla, hogy ezeket a csodákat démonikusan utánozták volna.
Az első a lepra meggyógyítása. Minden leprás ellenére, akik India falvaiban mind ez ideig élnek, ismeretem szerint egyetlen egyet sem gyógyítottak meg a guruk, sámánok, vagy okkultisták.
A másik a vakon született személy meggyógyítása, aki nem később vakult meg betegség vagy baleset következtében. Ezért bolydultak úgy fel a farizeusok, amikor Jézus meggyógyította a férfit, aki születésétől fogva vak volt. Ennek a csodának az elismerése annak a beismerését jelentette, hogy Jézus a Messiás!
A harmadik fajta messiási csoda a süket és néma szellem kiűzése egy személyből, és annak meggyógyítása. A farizeusok is gyakorolták a szabadító szolgálatot, de ehhez meg kellett kérdezniük a démontól, hogy hívják. Egy süket és néma ember nem tudott válaszolni, hogy azonosítsák a démont.
Jézus mindhárom messiási csodát bemutatta az írások szerint, és követői által ugyanezeket cselekszi ma is.
A Jézus nevében végzett szolgálatom során magam is sok csodás gyógyulást tapasztaltam. Láttam, amint daganatok zsugorodnak össze, majd tűnnek el; dobhártya nélküli emberek pillanat alatt visszanyerik hallóképességüket, és láttam ideg- és fülpusztulással járó betegségből (Boyles betegség) való gyógyulást is. Tanúja voltam daganatok, ízületi gyulladások, ízületi betegségek, a háton, a lábakon és lábfejen megsérült idegek, csigolya rendellenességek, porckorong problémák, megnyomorodással járó betegségek, deformitások, verruca vulgaris (közönséges szemölcs), lupusz, és elmebetegségek gyógyulásának.
Sztoikus, hanyatló, kereső állapotomból kiragadott az Úr, és mindent helyreállított. Szabad vagyok arra, hogy szeressek, hogy kifejezzem az érzelmeimet, és hogy betöltsem életem értelmét.
Sid Roth kommentárja
Ronhoz és más zsidó emberekhez hasonlóan én is a New Age útvesztőjében vándoroltam. Egy napon egy, a Bibliában hívő ember ezt mondta:
- Tudod Sid, Isten elítéli az okkultizmusban való részvételedet.
Megmutatta nekem a Tórából a Mózes 5. könyve 18. rész 10-12. verset.
"Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát a tűzön (gyermekáldozat), se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó (asztrológia), se varázsló, se bűbájos (mágikusan megigéz, elbűvöl, elvarázsol), se ördöngősöktől tudakozó (médium, channeling, ouiga táblák), se titok-fejtő (spiritiszta, transzcendentális meditáció, Silva féle agykontroll, Edgar Cayce), se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli ó, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled."
Sok okkult ember hiszi magáról, hogy reinkarnálódott (meghalt és más testében visszajött). Néhányuk hipnózis állapotában beszámolt előző életeiről és olyan helyekről, ahol soha nem is járt. Hogyan lehetséges ez? A Biblia azt tanítja, hogy "...elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet..." (Zsidókhoz írt levél 9. rész 27. vers). Ez a reinkarnáció minden lehetőségét kizárja. Ezért a régi életekről beszámoló emberek "familiáris" (ismerős) szellemek csatornái. Ezek a familiáris szellemek évezredek óta köztünk vannak.
A nővérem, aki értelmes, összeszedett általános iskolai tanárnő, szintén megsértette a Mózes 5. könyve 18-at, és megnyitotta magát a démoni behatásnak. Évek múlva részt vett egy szabadító összejövetelen. Amint az összejövetel vezetője imádkozott, hogy a démonok kezdjenek el megnyilvánulni, hogy ki lehessen őket űzni, köhécseléseket és sikoltásokat hallott a helyiség különböző részeiből. A sikolyok egyre erősödtek. Nem emberi hangnak tűntek. A nővérem nem résztvevőként, hanem megfigyelőként volt ott. Ő így írja le, hogy mit tapasztalt:
"Megrémültem és szerettem volna elmenni. Odafordultam a férjemhez (aki egy zsidó könyvelő), hogy menjünk haza, de nem jött ki hallható hang a számon. A nyelvem nem tudott nyugalomban maradni, hanem össze-vissza csavarodott a számban. Aztán lenéztem a kezeimre, és mindkettő ökölbe volt szorulva. Nem tudtam kinyitni őket. A körmeim a tenyerembe mélyedtek. Meg voltam bénulva! A félelem elviselhetetlenné vált. Sírni kezdtem.
Aztán egy férfi lépett hozzám és így szólt: "Nevezd meg a démonodat!" Nem tudtam, hogy miről beszél. Hát nem látja, hogy lebénultam? Amikor nem válaszoltam, tovább ment. Majd egy hölgy lépett hozzám és ugyanazt mondta: "Nevezd meg a démonodat!" Azt vettem észre, hogy szavak kezdtek kijönni a számból: "félelem démona." Parancsolt neki, hogy távozzon. Ökleim azonnal elengedtek, és már tudtam beszélni. Tudtam, hogy a szellemvilág valóságos. Azon az estén megszabadultam a félelemtől, ami egész életem során gyötört. Szabad voltam."
A nővérem férjével és három fiával együtt ma messiási zsidók. Örülök neki, hogy nem szükséges mindenkinek megtapasztalnia a sötétség láthatatlan világát ahhoz, hogy megtalálja az Urat. Az Ördög valóságos. Az egyedüli védelem pedig Jézus Krisztus a zsidó Messiás.
Mindig is azzal a tudattal éltem, hogy van Isten, hogy van egy Lény, aki Mindenható, hall, lát és érez bennünket embereket, és képes bármire, amit akar és leginkább azt gondoltam, hogy nagyon szeret. Ezek az érzések, gondolatok egészen pici koromban már megfogalmazódtak bennem. Talán lehettem 5-6 éves, amikor eldöntöttem magamban végleg, hogy nem igaz, hogy nincs Isten, bármennyire is ettől volt hangos az akkori világ (kommunizmus). De most ugorjunk egy nagyot az időben. 17-18 éves korom környékén elkezdett nagyon érdekelni a szellemvilág, van-e vagy nincs?
Olyan szinten kezdett érdekelni, hogy elkezdtem az u. n. okkult dolgokat az életemben csokorba szedni. Asztaltáncoltatás, ingázás, tarokk-kártya, különböző jövendőmondási technikák, asztrológia, transzcendentális meditáció, agykontroll és ez mind olyan szinten, hogy működött az életemben! Ha leírom azt a szót, hogy médium, akkor azt hiszem minden világos. Pár percnyi beszélgetés után midenkinek megtudtam 100-os pontossággal mondani, hogy milyen zodiákus jegyben született, milyen betegségei voltak vagy lappanganak benne stb. Ezekről még hosszú oldalakat tudnék írni, de nem az a célom, hogy bemutassam a sötét oldalt, bár akkor ezt nem tudtam, az a cél vezetett, hogy mindenkinek, aki rászorul valahogy segítséget tudjak adni. A Védikus irodalomtól kezdve egészen az azték asztrológiáig minden megtalálható volt a kis könyvtáramban, és olvastam boldogan, egyetlen egy könyvet nem tudtam olvasni, egyszerűen nem értettem: a Bibliát.
De az életem mélypontja igazán a reikivel jött el!
Azért szántam rá magam erre a lépésre, mert nagyon kétségbe voltam akkoriban esve, és mindent elkövettem volna annak érdekében, hogy az Édesanyám meggyógyuljon, aki már 1 éve orvostól orvosig, kórházról kórházra járt, és egy szemernyit sem lett jobban, sőt még igazából a betegségét sem tudták diagnosztizálni. Már megírta a végrendeletét is, de ott volt még az öcsém, aki csak a középiskola padját koptatta (nagy korkülönbség van közöttünk), Édesapánk pedig már korábban meghalt.
Egyszóval, amikor megláttam a reikit hirdető plakáton, hogy kézrátétellel gyógyítás, béke, boldogság és hasonlók, akkor minden gondolkodás nélkül elmentem remélve azt, hogy a megoldás innen fog jönni. Elmentem tehát erre a reiki hétvégére, ahol a "mester" (nekem ma már csak egy Mesterem van: Jézus) beszélt arról, hogy hogyan is működik ez a gyógyító energia. Beszélt Jézusról, aki kézrátétellel gyógyította a betegeket, hogy aki hozzá ment az mind meggyógyult, és a tanítványokat is erre tanította annakidején, hogy mi a csínja-bínja ennek a módszernek, hogyan vette Jézus az univerzumból az erőt vagy energiát ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon. (Igazából csak koppantak a szavai, amikor Jézusról beszélt, nem érintett meg.) Valamint megtanultuk a csakrák elhelyezkedését a testen, funkcióit és egyebeket, valamint azt, hogy a beavatás alkalmával a fejtető csakrát fogja megnyitni, amin keresztül mi is csatlakozni fogunk az univerzumhoz.
Miután ezzel telt el az egész délelőtt, egy kis szünet után a beavatási szertartás következett, de előtte mindenkinek alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy saját felelősségére vállalja ezt a beavatást.
7-es csoportokba osztottak bennünket, és elkezdődött. Hogy mi kezdődött el ezzel az csak igazából később tudatosodott bennem. Ültünk heten egy elsötétített szobában, és a "mester" különböző érthetetlen szöveget duruzsolt, és mindenki feje fölött piszmogott valamit. Nekünk be kellett csuknunk a szemünket, és akkor éreztem először igazán, de igazán a szellemvilágot. Akkor hirtelen kinyitottam a szemem, és hatalmas lángnyelveket láttam mindannyiunk alatt, és hatalmas forróságot éreztem, és azon csodálkoztam, hogy a többiek ezt nem látják, nem érzik??? És a kör közepén megláttam saját magamat, ahogy lebegek afölött az iszonyú lángtenger fölött. Nagyon féltem. Amikor a "mester" meglátta, hogy remegek, mint a kocsonya, odajött, átölelt és vigasztalt ui. elsírtam magam.
A délután további része azzal telt el, hogy a frissen megszerzett csatornával megtanuljunk "bánni", használni, élni vele. A "mester" arra tanított, hogy kezelés(?) előtt mindig imádkozzunk vagy meditáljunk, ki miben hisz, ha Jézusban hiszel, akkor Hozzá, ha a mindenütt jelenvaló Jóban hiszel, akkor ahhoz, és így tovább. Így telt az a nap, és eljött az éjszaka. Iszonyú volt!!!!!! Előzőleg beszélt ez a jóember (a magát mesternek tituláló) arról, hogy ne ijedjünk meg a szellemi lényeket fogunk látni, ez teljesen normális, sőt, néhányunk, ha elég mélyen és kitartóan gyakorolja a szellemét stb. még személyes vezetőt is kaphatunk, és ha méééég tovább és méééég gyakrabban, akkor akár többet is kaphatunk a szellemvilágból, akik majd segíteni fognak nem csak a gyógyításban, hanem az élet miden területén. Akkor még bevettem ezt a maszlagot, sőt örültem neki.
Igen ám, csakhogy első éjszaka nem hogy egy, de kettő nagy dög (szellemi vezetőnek titulált démon) jött el hozzám. Nagyon kedvesek, vidámak és aranyosak voltak, de valahogy mégis riasztó és félelmetes volt. Emberi alakjuk volt, de szellemi testtel.
Na nem akarom tovább ezt taglalni, bár még mindig csak a dióhéj változatot írom. Egy érdekesség még ehhez: ez alatt a hétvége alatt alig ettem valamit, és 2 kg híztam, ez azért érdekes még, mert akkoriban minden dkg-ért megküzdöttem, hogy feljöjjön, és meg is maradjon, sőt arra kellett figyelnem, hogy a jó étvágyam ellenére ne fogyjak. Lépjünk. Nagyon szorgalmas "tanítvány" voltam, és az a két dög gondoskodott róla, hogy haladjak is rendesen, de nem akarom leírni a további szellemi élményeimet, mert akkor soha nem fogok végezni ezzel a történettel, de annyit még, hogy megismertem a természetüket. Persze Édesanyám ugyanúgy beteg maradt. Ismét ugorjunk az időben. Elégedetlen és boldogtalan voltam annak ellenére, hogy a dögök mindent megtettek annak érdekében, hogy befogják a szemem és a fülem, és igenis érezzem már jól magam. Nem ment.
Egy szeptemberi napon (szept. 30-án) volt, amikor egy kedves ismerősöm Jézusról kezdett beszélni mint Megváltóról, Gyógyítóról, Szabadítóról. Beszélt arról, hogy annyira szeretett bennünket embereket, hogy meghalt értünk. Mindezt nagyon egyszerű szavakkal.
"Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)
Ahogy ez a kedves ember beszélt nekem Jézusról, közben azt éreztem, hogy Valaki "átöleli" a szívemet, és mintha egy könnyű finom kéz simogatná a fejemet. Életemben akkor éreztem először, hogy IGAZÁBÓL nem vagyok egyedül, és ez a Valaki engem nagyon szeret, bár én nem ismerem Őt, valószínűnek tartottam, hogy Ő viszont ismer engem. Amikor ez a kedves ember elment, olyan volt, minha ezt a kedves Valakit magával vitte volna, és én újra egyedül lettem. Olyannyira elkeseredtem, hogy majdnem sírtam ott a nyílt utcán, és teljes testemben remegtem. Hazarohantam, de a remegés és ezt az "üresség" érzés méginkább a hatalmába kerített, képtelen voltam egy pohár vizet is meginni anélkül, hogy ne borítottam volna ki, annyira erőt vett rajtam a remegés (persze később megtudtam miért volt ez). Már késő délután volt, leültem a kedvenc fotelembe, és elkezdtem gondolkodni, egy valamit biztosan tudtam, nekem az a Valaki nagyon KELL. Lássuk csak miről beszélt ez az ember? Jézusról. Mint egy villámcsapásként jött a gondolat:
Vedd elő a Bibliát!!!!!!
Alig tudtam a kezembe fogni,
mert még mindig őrülten remegtem,
és egyszerűen csak felnyitottam,
és ahol megakadt a szemem elkezdtem olvasni.
"Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41:10) Leírhatatlan, hogy mi történt akkor!
Még most is könnybe lábad a szemem.
ISTEN SZÓLT HOZZÁM!!!!
A remegés megszünt, és Ő megölelte a szívemet, körbevett a jelenlétével, valóságosan is (szellemben), vigasztalt, és tényleg megtaláltam azt a Valakit, akiről beszélt az a kedves testvér. Egész éjszaka velem volt Jézus, mint egy burok úgy vett körbe. Soha nem éreztem ilyen biztonságban, békességben és szeretetben magam! Egész éjszaka imádkoztam, bár akkor még nem tudtam, hogy azt teszem. Kértem, hogy maradjon velem mindig, mert szeretem, és nem akarom Nélküle élni az életem. Majd beleőrültem a boldogságba!!! Akkor olyan volt, mintha láthatatlan láncok estek volna le rólam, és a hátamról egy hatalmas, elviselhetetlenül hatalmas sziklatömb. Szabadnak éreztem magam és könnyűnek, igazából akkor döbbentem rá, hogy mennyire nyomorult és kiszolgáltatott voltam.
Másnap amikor kimentem az utcára teljesen másnak láttam mindent, a fákat, virágokat, madarakat, a színeket, az embereket. Mindent mintha élesebbnek, élénkebbnek, élettelibbnek láttam volna. Mintha a szememről valami hályog vagy sötét napszemüveg esett volna le. Egy teljesen új ember nézett ki a fejemből, és nem voltam egyedül, mert akkor már Jézus velem volt. Akárhova mentem mindig éreztem a jelenlétét. Éjszaka pedig bebugyolált a Szent Szellem takarójával. Persze akkor még ezt sem tudtam, jaj nagyon sok mindent nem tudtam, egy valamit tudtam, az Egy Élő Igaz Isten van velem.
Egyik ilyen éjszaka történt, nem sokkal a megtérésem után, (azon a bizonyos szept. 30-án), hogy lezsibbadt mind a két kezem könyöktől lefelé, de oly annyira, hogy úgy éreztem nincs kezem. Megrémültem, mi ez??
És a Úr megszólalt: Nem te akartál saját magad gyógyítani?
Én vagyok a Gyógyító!
Azonnal megvallottam, mint bűnt a reikis praktikát, és hasonló okkult dolgokat. Megjegyezném itt: nem ismertem a Bibliát, csak azt a pár sort, amit leírtam ide, és nem találkoztam hívő-keresztényekkel sem, egyedül csak az Úrral volt kapcsolatom, Ő vezetett, Ő tanított kb. 1 hónapig együtt voltunk édeskettesben. Ő és én. Ahogy bocsánatot kértem, ismét érezni kezdtem a kezem, és megkönnyebbültem. Abban az időben nagyon sokat sírtam örömömben, és bánatomban, hogy mennyi bűnt elkövettem az Úr ellen.
Beszélni kezdtem Jézusról Anyukámnak, szinte ömlött belőlem a szó. Ő megkérdezte, hogy honnan tudok én ennyi mindent az Istenről, hiszen nem is olvastam a Bibliát, nem járok templomba, nincsenek keresztények a közelemben. Mi történt velem, hogy olyan vagyok, mint aki nem is a földön jár, majd szét csattanok a boldogságtól és az élettől?! Hát elmeséltem neki, mi történt.
Tudom, hogy nem fogjátok elhinni mi történt:
meggyógyult, és azóta is makkegészséges.
De most ugorjunk újra egy kicsit az időben!
Igencsak megijedtem, mert egy hatalmas fekete alak állt a szoba közepén, és szinte harapni lehetett volna a levegőt, annyira erősen jelen volt a gyűlölet, a harag. Ez a lény volt az egyik "szellemi vezetőm", és most láthattam az igazi "arcát", egy hatalmas kard volt a kezében, amivel lesúlytott rám. A bal vállamon keresztül a jobb csípőmig végighúzta bennem a kardját. Azt hittem tényleg meghalok, soha olyan fájdalmat nem éltem át, mint akkor. Nem tudtam mit tegyek, ráadásul ez a határtalan gyűlölet és fizikai fájdalom teljesen lebénított, és ekkor egy hang megszólalt a szívemben: Jézus neve.
Hangosan kimondtam: JÉZUS! Mint amikor a sötét szobában felkapcsolom a villanyt,
a lény eltünt, és én békésen,
mintha mi sem történt volna aludtam tovább.
Tényleg nagyon sokat tudnék még írni, de már így is hosszúra sikerült a történetem, pedig még ez is inkább csak mogyoróhéjra emlékeztet.
Még valamit szeretnék megosztani veletek: amikor hatalmas fényességben megláttam az Atyai trónt!
(Ahogy Istvánnal történt az ApCsel. 7:55-56 -ban)
"Ő azonban a Szent Szellemmel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme látom az eget megnyilva, és az emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll."
A Szent Szellem keresztségemkor történt, teljesen elborított a Világosság, és akkor megláttam Őt, a trónon ült, és balra lehajolt hozzám, majd azt mondta:
"Végre hazaértél, már nagyon vártalak"!!!!
Dicsőség és hála az Úrnak, aki így szeret bennünket!
"Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt!"
(Jel. 19:6-7)
Minden, amit a látható világ ígér, az ábránd csupán, mert egy olyan kép az, amit mutat, ami csak arra jó, hogy egy fontos igazságot eltakarjon előled!
Van menny, van pokol, és van harc a világ látható képe mögött. Kevés az idő ami még hátra van, ezért nem érdemes azzal tölteni, hogy életed boldogulását olyan hiábavalóságokban keresd mint az alkohol, tévénézés, gyűlölködés vagy más haszontalan hobbi. Van-e fontosabb dolog, mint az életed? Van-e fontosabb dolog mint a szeretteid élete?
Jó pár ével ezelőtt amikor még házasodás előtt álltam és tele voltam jó reményekkel és erőt éreztem magamban a világ átformálására akár puszta kézzel is, történt velem egy érdekes és nagyon félelmetes dolog.
A szobám félhomályában feküdtem és néztem a plafont. A feleségem volt csak mellettem az ágyon, aki ekkor még a menyasszonyom volt és egy jó beszélgetés után hosszú hallgatásban voltunk. A csend beszélt és mi hallgattuk. Hirtelen kívülről láttam magamat, fentről, alig egy méterről, ahogy az ágyon feküdtem. Jobban, világosabban kezdtem észlelni a környezetemet, mint egyébként, mintha az érzékszerveim kiélesedtek volna. Ez után láttam magam előtt a plafont, ami hirtelen elkezdett közeledni és én átemelkedtem rajta. Láttam az Érdi házakat, háztetőket, a házak között zöldellő fákat és nagyon magasra emelkedtem. Olyan világosan láttam mindent mintha dél lett volna, pedig a nap már nyugaton vöröslött. Ahogy felemelkedtem a táj fölé az égen egy ragyogó foltot láttam a felhők magasságában amihez nagyon hamar odaértem. Az egész valahogy olyannak tűnt előttem mintha már rég megszokott rutinnal történne, nem volt bennem csodálkozás. Egy szempillantás alatt átértem azon a ragyogáson és láttam, hogy a táj alattam teljesen megváltozott. A házak helyett sűrű erdőt láttam nagy fákkal amiknek széles leveleik voltak és egyáltalán nem hasonlított az európai erdőkre. Ez bizony az afrikai dzsungel volt. Olyan ívben kezdtem lefelé zuhanni ami folytatása volt annak az ívnek amivel a szobámból elindultam! Mintha valaki engem messzire hajított volna. Gyorsan közeledett a dzsungel, átestem a lombokon és egy tisztást láttam aminek az egyik oldalán a fáknál egy kőszobor volt. Úgy tűnt, hogy valaki odatámasztotta, mert nem egyenesen állt. Nem éreztem fájdalmat a földet éréskor de azt tudom, hogy nem a lábaimra érkeztem. Annak a szobornak ami a tisztáson állt és egy démonikus, totemes ábrázata volt nagy, kerek nyitott szája volt, és engem elkezdett magához húzni. Benyelt úgy, hogy semmit sem tehettem. A szája csak kívülről volt széles, belülről viszont egy szűk csőbe vezetett a föld alá. Láttam a fákról belehullott leveleket, mint az őszi elsárgult, megszáradt leveleket és a cső beljebb olyan sötét volt, hogy semmit sem láttam. Amikor ebbe a sötét részbe érkeztem elöntött a pánik: ISTENEM A POKOLBA JUTOK!!! Egy kiáltás jött csak belőlem: ISTENEM NE!!! Soha az előtt és még az után sem éreztem olyan félelmet, mint ott akkor. Azonnal megértettem, ha valaki a pokolba kerül a halála után, onnan soha az után nem fog kijutni, csak az ítélet napján, amikor elkezdi letölteni az istentelen bűneiért a büntetést.
Ez a pokoli rész, ahova jut minden ember a halála előtt csupán az előzetes letartóztatás helye, hiszen az ítélet napja még nem jött el. Biztos vagyok abban, hogy már ott meg tapasztalja az ember a föld mélyének a tüzét. Jézus így beszél erről:
LUKÁCS 16, 19 -Vala pedig egy gazdag ember, és öltözködik vala bíborba és patyolatba, minden nap dúsan vigadozván. És vala egy Lázát nevű koldus, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal amelyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghal a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe, meghal pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol és lázárt annak kebelében. És ő kiáltván monda:
-Atyám ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig ábrahám:
-Fiam,emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen lázár is az ő bajait, most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenek felett, mi köztünk és ti köztetek nagy közbevetés van, úgy hogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
Monda pedig amaz:
-kérlek azért téged atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nékik hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
Monda néki Ábrahám:
-Van Mózesök és prófétáik, hallgassák azokat.
Ama pedig monda:
-Nem úgy atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek
Ő pedig monda néki:
-Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
Mi tehát ez alapján a pokol? A gyötrelem helye! A gazdag ember saját magára költötte azokat az anyagi javakat, amelyeket megkeresett. Nem arról szól tehát, ez a történet, hogy a gazdag ember lopta volna a vagyonát, erről nem tesz említést Jézus. Valószínűleg azt gondolta, hogy az a vagyon, amiért ő megdolgozott jár neki és senkinek semmi köze sincsen ahhoz, hogy ő mire költi el. Nagyon modern gondolkodású volt ez az ember. Sokan ma is úgy gondolják, hogy az a vagyon, amit felhalmoznak maguknak, azzal azt csinálhatnak, amit csak akarnak. Meg is veszik a házi mozi rendszert, a legdrágábbat, megveszik a digiklímás lexus autót, tele extrákkal, ami minden igényüket kielégíti. Étkeznek a legdrágább éttermekben, ha épen nincsen kedvük otthon főzni. Két hónapos vakációra mennek, hogy a világ dübörgő zajától távol megnyugvást találjanak. Ezek nem bűnök de egy nagyon fontos dolgot kifelejtenek ezek az emberek az életükből.
Azt, hogy semmi hasznuk!
Mihaszna emberekké válnak az emberek világában és az isten országában! Isten ajándéka némely ember számára az, hogy gazdagsággal áldatnak meg. Menyi nemes és jó dolgot megtehetnének ezek az emberek a társaikkal, amire pénz nélkül nem lennének képesek. Ha valaki kereskedik az önmagában egy szolgáltatás amiért pénzt vagyis viszonzást kap. Ezzel az ügy le is zárult, az eladó és a vevő is jól járt.
De az úré a föld és annak teljessége. Nem azért vagyunk a földön, hogy nyomorogjunk vagy, hogy dúsan vigadozzunk. A föld az a hely és az ember élete az az idő amiben el kell döntenie, hogy akarja-e istent szolgálni vagy nem. Nembaj ha nem de annak nem kellemes a vége. Nagyobb gazdagságra és feladatra van teremtve az ember mint az a földi pályafutása során valaha is látszik. A világ leggazdagabb embere is odaadná a vagyonát érte, ha meglátná.
Vannak gazdag emberek, egyébként, akik oda is adták érte. Ha fölismered azt az ajándékot, amit isten neked tartogat a menyben te is odaadnád a szabadságodat és az életed hátralevő részében inkább neki szolgálnál. Hasznos legyél tehát és ne haszontalan. Te magad is a haszontalan dolgokat a szemetesbe teszed és azt a kukások, elviszik a szemétégetőbe.
A pokolban a lángok között nem javult meg a mi gazdag emberünk, még onnan is szolgálatra akarta Lázárt elkérni Ábrahámtól, hogy gyötrelmét egy csepp vízzel enyhítse. Ezt az állapotot az a megszokás alakíthatta ki nála amit a sok pénz hozott létre. A földön, ugyanis akinek pénze van az tarthat szolgákat és sok embernek parancsolhat. A vagyon viszont nem áll rendelkezésére senkinek ott a halálon túl. Semmit sem hoztunk a világra, világos tehát, hogy semmit sem vihetünk magunkkal oda, ahova megyünk. Amiről tehát azt hiszed, hogy a tiéd az is elvétetik tőled! Így csapja be a gazdagokat a saját jó állapotuk.
A legijesztőbb a pokolban tehát az, hogy sohasem lesz már esélyed arra, hogy kikerülj onnan, mert nagy közbevetés van a pokol és a meny között, és mivel örök életed van, már nem tudsz meghalni többet, pedig egy halál még hátra van. Amint mondtam ez még az ítélethozatal előtt csak az előzetes letartóztatás!
Nem volt azért a gazdag ember buta, hiszen felismerte, megértette a helyzete megváltoztathatatlan mivoltát és egy másik ötlettel állt elő. Támadjon föl a Lázár vagy szellemként jelenjen meg a hátramaradott testvéreinek és tegyen bizonyságot arról, hogy mi folyik a látható világon túl. Mondja el azt amit amúgy is hirdetnek a földön, hogy van pokol és van menny, és mit kell tenni ahhoz, hogy elkerülje az ember a bűnei miatti ítéletet.
Ha a pokolba kellene kerülnöd, a saját gyötrelmed miatt sokat szenvednél, a szeretteid gyötrelmét is meglátnád. Látnád édesanyádat, aki gyermekként az életét áldozta rád, hogy tanulj, jókat egyél, és szeretett lény legyél. Meg kellene látnod apádat azt az embert, akitől a nemesség és a tisztesség tudományát kellet megtanulnod, ha megtanította veled. Végignéznéd a fiad gyötrelmeit a lángok között, akit a világon a legjobban szeretsz? Vagy a feleségedét? Ha egy sárkány a feleséged, akkor erre könnyebb igennel felelned.
Lázár sem volt hasznos ember, mégis a menybe került! Amíg a gazdag ember látszólag csinált valamit és meg volt mindene és ezért valószínűleg tisztelet is övezte, addig Lázár a szegénysége miatt és a betegségei miatt nem tudott annyit sem dolgozni amennyivel saját magát megválthatta volna egy olyan életből ami alacsonyabb szinten volt mint a kóbor kutyáké, mert azok is kapnak alamizsnát jószívű emberektől de legalább egészségesek. Mégis mi a titka lázár sikerének? Az, hogy nem volt nagyravágyó. Nem gyűlölte meg a gazdag embert a társadalmilag elfoglalt pozíciója miatt, pedig milyen nagy igazságtalanságnak látszik az, hogy az egyiknek van vagyona, a másiknak nincs. Nem kezdett Lázár mozgalomba a társadalmi javak igazságosabb elosztásáért, hiszen tisztába volt azzal, hogy az ő szegénysége nem a gazdag ember miatt van. Ő csak morzsákra vágyott, alamizsnára, Jóemberektől. Tudta, hogy ez járhat neki és nem ment el munkanélküliként segélyekért. Nem ábrándozott arról, hogy mi lesz ha gazdag lesz. Mi lesz, ha munkához jut. Mi lesz, ha meggyógyul. Nem lázadozott, realista volt. Tudta, hogy ő meg fog halni! Ezért inkább a magától telhető legjobb állapotot próbálta fenntartani ahhoz, hogy a halála után ne folytatódjon a tragédiája. A gazdag embernek elvakította a tisztánlátását a saját vagyona. Dehogy gondol az ember vigadozás közben arra, hogy meg fog halni.
82-dik zsoltár. 3-4 -Ítéljétek a szegényeket és árvának, a nyomorultnak adjatok igazságot! Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt, a gonoszok kezéből szabadítsátok ki!
Ezt kellett volna tehát tennie a gazdag embernek a szegénnyel és inkább isten szolgálatába állnia mint vagyonát pazarolnia hisz az eszköze az irgalomnak is, amiért neki is irgalom járt volna.
Végig gondoltam az életemet, bár én ismertem akkor már istent de ő úgy döntött megmutatja a pokol bejáratát és megengedi ezt az élményt, hogy tudjam mitől menekül meg az aki elfogadja Jézust megváltójaként és inkább az Isten akaratát hajtja végre mint a magáét. Jézus mondta : Aki elveszíti az életét énérettem az megtalálja...
Ahogy abban a pánikban sikítottam, ott a csatornában a sötétben, egyszer csak megálltam és elindultam visszafelé. Megint láttam a bálvány arcát a nyitott szájával amibe belehullottak a levelek. Láttam az erdőt a fölém tornyosuló fákkal amik fölé megint az az erő emelt ami mintha visszahajított volna azon az íven ahogy ide dobott. Láttam a dzsungelt és a ragyogó fényességet az égen amin megint átmentem, azután az Érdi tájat amikor zuhanni kezdtem. Láttam közeledni a háztetőket. Megláttam a saját házunkat, aminek átestem a tetején. Végül magamat ahogy ugyanott fekszem ahol voltam. A következő pillanatban pedig kinyitottam a szemem. Csend, ugyanaz a hallgatás ami egy perccel ez előtt kezdődőt. De a félelem bennem maradt. Ki akart szakadni a szívem a helyéről. Láttam, hogy mellettem a menyasszonyom az egészből semmit sem vett észre. Nem mertem elmondani neki azonnal mert azt gondoltam még bolondnak néz. Sokáig tartogattam magamban mielőtt elmondtam volna bárkinek is. Mindaddig amíg olyan emberek élménybeszámolóit nem hallottam akiknek, hozzám hasonló élményük volt. Bizony volt aki még mélyebbre került mint én. Volt aki látta a tűzben az embereket akik úgy visítottak mint az állat amikor ölik. Nem szokta meg a fájdalmat senki aki már régóta ott van. Volt aki látta azokat akik Krisztus keresztjét gyalázták, keresztre feszítve. Másokat Démonok tépnek szét és nem tudnak belehalni a fájdalmakba mert már egyszer meghaltak. Persze majd az ítélet napja után kezdődik a büntetés másik része, ami a második halál. Ott is tűz lesz. Szeretnéd elkerülni az ítéletet. A bibliában pontos és könnyen betartható utasításokat fogsz találni arra vonatkozóan, hogy mit kell tenned, hidd el élvezni fogod. Sőt erőt és lelket is fogsz kapni tőle, ami által könnyebben fogsz változni, mert magától igen nehezen tud változni az ember. Maga Jézus teheti meg veled azt, hogy olyan állapotod legyen, mint Lázárnak. Nem a szegénységről beszélek, adjon neked az úr nagy gazdagságot. A tisztánlátásról beszélek. Az a józanság, hogy mi lesz veled a halálod után. Nehogy elhidd, hogy megeszik a férgek a testedet és véged?! Aki visszajött a pokolból az isten kegyelme által azért jött vissza, hogy elmondja: van büntetés az istentelen élet után!
Te Megmenekülhetsz! Először is el kell fogadnod Jézust megváltódnak. Hívd be az életedbe és ő üdvösséget fog adni. Tanuld meg az ő iránta való alázatosságot, és föl emel téged minden fölé. Ő fog tovább vezetni az utadon.
Írj, ha úgy döntöttél, hogy az örökkévalóságot a menyben szeretnéd tölteni: Kcsaba35@gmail.com
Amint 7 kolumbiai fiatalember együtt volt, Jézus Krisztus elvitte őket és megmutatta nekik a
Mennyet és a poklot.
Olvasd tehát a tudósítást a pokol gyötrelmeiről.
Eredeti spanyol hangfelvételről készült a fordítás, és csak 6 tapasztalati tudósítás feljegyzésére
volt lehetőség.
Mindegyik személy a saját benyomásai, és átélései alapján mondja el a megtapasztalt dolgokat.
Németből fordította: Katharina Becker
Kinyilatkoztatások a pokolról 1. Tapasztalati tudósítás
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és nap mint nap vidám pompás/
fényes lakomát rendezett. (És volt) egy szegény Lázár nevü (ember) kapuja elé lökve,
fekélyekkel tele, és kívánta, hogy jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló hulladékkal; de
csak a kutyák jöttek és nyalták a sebeit. De történt, hogy meghalt a koldus, és angyalok
vitték Ábrahám kebelére; De meghalt a gazdag is, és eltemették. És a hádészben/pokolban
(a halottak tartózkodási helye, megj.ford.) kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta
távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott és mondta: Atyám! Ábrahám, könyörülj
rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet!
Mert gyötrelmeket szenvedek ebben a lángban! De Ábrahám válaszolt: Fiam! emlékezzél,
hogy te átvetted javaidat életedben és Lázár ugyancsak a rosszat! ˝O most itt vígasztaltatik,
de te gyötrelmeket szenvedsz. És mind ezek mellett közöttünk és közöttetek nagy szakadék
helyeztetett, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok ne mehessenek, se onnan ide át ne
jöhessen senki. Luk. 16,19-26
A Biblia Isten Szava, félreérthetetlenül beszél a Mennyről és a pokolról. A fenti idézetben
amit éppen olvastunk, az Úr Jézus két helyről beszél: Menny és pokol - az örök üdv vagy az
örök kárhozat. Nincs közbülső hely. Tisztítótűz/purgatórium nem létezik. ’Limbó ugyancsak nem létezik, ahol az emberek egy ideig a haláluk után élnek és azután a Mennybe mennek - a
Biblia határozottan beszél a halál utáni életről.
1995. ápr. 11. délelőtt 10:00 óra
Isten egy kinyilatkoztatást adott nekünk, amely életünk pályáját teljesen meg kellett, hogy változtassa. Ez abban az időben történt, amikor éppen elkezdtük Istent és az Ő beszédét megismerni. Nekünk hetünknek adta Isten azt a privilégiumot és a nagy felelősséget, hogy
közöljük a világgal ezt a kinyilatkoztatást.
Mindez elkezdődött úgy délelőtt 10:00 órakor. Együtt voltunk imádkozni és utána piknikezni akartunk. Hirtelen egy nagyon erős, tüneményes fehér fény világított be az egyik ablakon.
Amint a fény feltűnt, egyszerre elkezdtünk más nyelveken beszélni és bemeríttettünk a Szent
Szellembe.
Egy pillanattal később, mindannyian elbűvölve csodáltuk, amit láttunk. Ez a csodálatos, dicsőséges fény bevilágította az egész helyiséget. Ez a fény összehasonlíthatatlanul erősebb volt mint
a nap fénye. A fény közepében egy csomó angyalt láttunk fehér öltözékben. Ezek az angyalok csodálatosak voltak, nagyok és nagyon jól néztek ki. Közöttük, középen egy bámulatba ejtőt láttunk - egy emberi alakot. Különösen nézett ki - egy ember, akinek öltözéke nagyon fehér volt,
és azon ugyancsak olyan felső öltözéket viselt. A haja mintha aranyfonalakból lett volna. Az arcát nem láthattuk, olyannyira ragyogott. Azonban láthattuk, hogy a melle fölött egy szalagot hordott, amelyen aranybetűkkel a következő állott: KIRÁLYOK KIRÁLYA és URAKNAK
URA
Arany saru volt a lábán és szépsége egyedülálló volt. Amint isteni jelenléte tudatosult bennünk,
térdeinkre estünk. Aztán hallottuk az Ő hangját. Nagyon különlegesen és csodálatosan zengett
- minden szava a lelkünkbe hatolt mint egy kétélű kard - úgy amint az Isten beszédében áll a
Zsid. 4,12-ben. Nagyon egyszerűen de hatalom teljes szavakkal szólt hozzánk. A következő, hallható szavakat mondta nekünk: Kedves gyermekeim, ne féljetek, Jézus vagyok Názáretből;azért jöttem hozzátok, hogy megmutassak titkokat, amelyeket a nemzetekkel, városokkal,gyülekezetekkel és mindenhol közölnötök kell. Ahova küldelek titeket mennetek kell – ahova azt mondom hogy ne menjetek, oda nem mehettek.
A Szentírás, Isten szava, mondja a Joél 3,1-ben: És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Ezek a jelek, amelyeket Isten mindenkinek előkészített.
Aztán egy különös történt - egy sziklatömb jelent meg a helyiségben, és az Úr, aki közöttünk volt, mondta, hogy mi ezen a sziklán menjünk. A szikla kb. 20 cm-el a padló fölött volt; és
akkor hirtelen egy nagy nyílás keletkezett a sziklán. Úgy nézett ki, mint egy nagy, szörnyű fekete barlang. Ebben a barlanglyukban találtuk magunkat és süllyedtünk egyre mélyebbre.
Körülöttünk nagyon sötét volt és a föld gyomrába kerültünk.
Nagyon féltünk, mialatt e kietlen sötétségben találtuk magunkat. Mivel félelmünk egyre erősödött, mondtuk az Úrnak: Urunk! nem akarunk erre a helyre jönni! Kérünk ne vigy minketoda, Urunk! Kérünk vigyél ki innen minket! Az Úr válaszolt az Ő csodálatos irgalmas hangján:
Szükséges a tapasztalat, hogy mindent meglássatok, hogy másoknak el tudjátok mondani!
Hamarosan egy alagútban voltunk, melynek szarv alakja volt, és démonok és lények árnyékait pillantottuk meg, amelyek egyik helyről a másikra mozogtak. Mi süllyedtünk mélyebbre és mélyebbre. Néhány másodperc múlva ürességet és nagy félelmet éreztünk.
Néhány szörnyűséges kapun haladtunk át - amik mint labirintusok a barlangba vezettek; nem akartunk oda menni. Iszonyatos bűzt éreztünk és fullasztó hőség volt. Azonban amint tovább
haladtunk, szörnyű dolgokat és félelmetes képeket láttunk. Mindent, amit ott láttunk, lángok nyeltek el - és a tűzlángok között emberi testek ezreit láttuk. Nagy gyötrelmeket szenvedtek.
Ez rossz és iszonyatos volt - egyáltalán nem akartuk nézni - amit ott láttunk.
A pokol különböző szenvedések és gyötrelmek helyeire volt osztva. Az egyikét az első területnek, amit láttunk, elneveztük üstök völgyének. Üstök milliói voltak ott. Ezek az üstök be voltak dolgozva a völgy talajába - és mindegyikben izzó láva volt. Az üstök mindegyikében egy ember volt, aki egykor meghalt és utána ide a pokolba került.
Ahogy ezek a szerencsétlen lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiabálni és hívni Őt: Urunk, könyörülj rajtunk! Uram, adj még egy esélyt hogy kijöhessek innen; vigyél ki innen és elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos!
De az Úr nem tekintett rájuk. E helyen fiatalemberek millióit láttuk, férfiakat és nőket.
Homoszexuálisok és alkoholisták voltak ott gyötrelmekben. Mindezek az emberek üvöltöttek a kínok miatt.
Sokkolva láttuk hogy a testük milyen pusztulásban volt. Férgek másztak a szemgödreikből, szájukból, fülükből és befúrták magukat mindenhol a bőrük alá. Láttuk Isten Szavának beteljesedét az Ézsaiás 66,24 alapján: És kimennek, és látni fogják azoknak az embereknek
a holttestét, akik vétkeztek ellenem; mert az ő férgük nem hal meg és az ő tüzük nem alszik ki, és utálattá lesznek minden test előtt. Továbbá olvashatjuk a Márk 9,44-ben: ...ahol az ő férgük nem pusztul el és a tüzük nem alszik el.
Minden amit láttunk, rémülettel töltött el bennünket. Láttuk a lángokat, 2-3 m magasra csaptak. Egy ilyen láng közepette volt az ember lelke, aki meghalt és a pokolba került.
Az Úr megengedte, hogy közelebbről megnézhessünk egy embert, aki egy ilyen üstben volt. Ő megfordult és a hús az arcáról cafatokban hullott le. Azon igyekezett, hogy az Úrra tekintsen -akkor elkezdte az Úr nevét hívni. Ezt mondta: Uram, irgalmazz! Kérlek adj még egy esélyt!
Uram, vigyél ki erről a helyről! De az Úr nem tekintett rá; inkább elfordult. Amikor Jézus ezt tette, elkezdett az ember átkozódni és szitkozódni.
Ez az ember John Lennon volt, egy muzsikus az egykori világhírű sátáni együttes a Beatles tagja. John Lennon kinevette Jézust és életének idejében csúfolódott rajta. Egykor azt hirdette,hogy a kereszténység el fog tűnni és Jézus Krisztust mindenki el fogja felejteni. Azonban ezaz ember most a pokolban van, és Jézus Krisztus még mindig közismert és nagyon élő! Akereszténység sem tűnt el.
Amint e szörnyűséges helynek a szélén haladtunk, mindenhol kezek nyúltak felénk és kegyelemért kiáltottak. Kérték Jézust, hogy hozza ki őket - de az Úr nem tekintett rájuk.
Azután különböző területekre mentünk. A pokol legszörnyűbb helyére érkeztünk, ahol a legiszonyatosabb gyötrelmeket láttuk - ez volt a pokol központja. A legnagyobb kínzatások vannak ott - kínok, amelyet egy emberi lény még megközelítőleg sem tud leírni. Akik itt találtatnak, mind ismerik Jézust és Isten Szavát. Ezek pásztorok, evangélisták, misszionáriusok és mind olyanok, akik egykor elfogadták az igazságot, de kettős életet éltek.
Hitehagyottakat is láttunk ott - az ő kínjaik 1000-szer gyötrelmesebbek voltak mint másokéi.
Ők kiáltottak és kegyelmet koldultak, de az Úr Szava azt mondja a Zsid. 10,26-27-ben: Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerése után, nem marad többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
Láttunk lelkeket, akik prédikáltak, böjtöltek, kezeiket felemelve énekeltek a gyülekezetekben
- de az utcákon és az otthonaikban, házasságtörésben, paráznaságban, hazugságban és tolvajlásban éltek. Istennek nem tudunk hazudni. A Biblia mondja, hogy aki sokat kapott, sokat is várnak tőle! Luk. 12,48.
Az Úr megengedte, hogy megnézzünk két asszonyt, akik földi életükben keresztények voltak, de nem az Úr rendelései szerint éltek. Egyik mondta a másiknak: Te átkozott gonosz lény!
Te vagy az oka hogy itt vagyok. Nem egy Szent Evangéliumot hirdettél nekem! És mert nem az igazságot hirdetted nekem, azért vagyok itt a pokolban! A lángok között ezeketmondták egymásnak, mialatt egymást gyűlölték - a pokolban nincsen szeretet, könyörülő szív és bocsánat.
Lelkek ezreit láttuk, akik ismerték Isten Szavát, de az életük nem volt tiszta az Úr Szent Jelenlétében. Nem játszhatsz Istennel sem a pokol lángjaival”, mondta az Úr. Tovább mondta:
”Gyermekeim - a legrosszabb szenvedés és gyötrelem, amit az ember a Földön megélhet, NEM hasonlítható azokhoz a gyötrelmekhez, amelyeket az embernek a pokol ’legenyhébb’ területein kell szenvedni. Ha olyan iszonyatos azoknak, akik a pokol ’legenyhébb’ szenvedéseit viselik, mit kell elszenvedniük azoknak, akik a pokol központjában kínoztatnak - akik valamikor ismerték Isten
Szavát és azután elhagyták. Aztán azt mondta az Úr, hogy a Földön játszunk a tűzzel - de nem a pokol tüzével!
Tovább mentünk különböző régiókon át, ez alatt az Úr, különböző embereket mutatott. Láttuk, hogy ott az emberek a gyötrelmek mintegy hat különböző módjának voltak kitéve.
Voltak lelkek, akiket a démonok a legkülönbözőbb módon kínoztak.
Egy másik módja a gyötrelemnek az volt, hogy a saját lelkiismeretük vádolta állandóan őket:
Emlékezzél csak, miről prédikáltak neked; gondolj csak vissza, amit Isten Szavából hallottál; ne felejtsd, amint nevettél, amikor a pokolról beszéltek neked... Saját lelkiismerete gyötörteőt - ugyanúgy mint a nyüvek, a testében erre-arra fúrtak-másztak - ugyanúgy mint a mindent felemésztő tűz amely ezerszer égetőbb mint ahogy csak elképzelni tudjuk. Mindezek ”jutalmak”
az ördögtől aki mindazoknak fenntartja, akik ő utána igyekeznek és őt követik.
Isten Szava mondja a Jel. 21,8-ban: A gyáváknak, pedig és hitetleneknek, utálatossággal szennyezetteknek, és gyilkosoknak és paráznáknak, varázslóknak (okkult praktikákat gyakorlóknak), és minden hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
Következőben megmutatott az Úr egy férfit, aki hat embert megölt. Ez a hat körbevette őt, miközben kiabáltak hozzá: A te bűnöd hogy mi itt vagyunk - A TE BŰNÖD! A gyilkos be akarta fogni a fülét, mert már nem bírta hallani - de nem sikerült neki, mert az érzékek a pokolban sokkal érzékenyebben működnek. A lelkek e helyen csillapíthatatlan szomjúsággal vízért gyötrődtek, amihez itt nem juthattak - ugyanúgy mint a gazdag ember és a szegény Lázár esetében volt. Luk.16,19. A gazdag amint a pokolban volt, csak egy csepp víz - elég
lett volna neki. Isten Szava mondja az Ézs. 34,9-ben: És patakjai szurokká és pora kénné változik, földje pedig égő szurokká lesz.
A pokol minden területén tűznek közepette voltak a lelkek. Az emberek képzeletükben kristálytiszta folyóáradást láttak - de, amikor inni akartak belőle, a folyó tűzzé változott.
Távolról fákat láttak, amelyeknek gyümölcsei vizet adnak - amikor utána nyúltak, megégett a kezük és a démonok gúnyolódtak rajtuk.
Ezek után egy helyre vitt minket az Úr, ahol sokkal rosszabb volt, mint mindazok, amiket eddig láttunk. Láttuk a tűzzel és kénnel égő tavat. A tó egyik oldalán egy kisebb tó volt.
E kisebb tóban emberek megszámlálhatatlan milliói voltak, akik üvöltöttek és kegyelemért rimánkodtak. Nagyon hangosan kiáltottak: Urunk, kérünk! Vigyél ki minket innen – hacsak egy pillanatra is! Kérünk, adj még egy lehetőséget innen kikerülni! Azonban az Úr nem tehetett értük semmit, mert ítéletük már kimondatott. Az Úr megengedte nekünk, hogy tekintetünket egy ember felé irányítsuk, akinek teste félig a tűztóba merült. Az Úr segített nekünk, hogy megérthessük a gondolatait. A férfi neve Márk volt. Megrázott bennünket, amint megértettük, a gondolatait, amit magában mondott: Mindent megadnék azért, hogy ott lehessek, ahol ti vagytok. Mindent megadnék azért, hogy csak egy percre újra a Földön lehetnék. Nem zavarna, ha a legszegényebb, a leggyűlöltebb, totál beteg vagy a legszerencsétlenebb ember lennék - mindent megadnék azért, hogy csak egy percre is visszamehetnék, és a Földön lehetnék. Az Úr Jézus fogta a kezemet és viszonozta Márkgondolatait: Márk, miért szeretnél egy percre visszamenni a Földre? Elgyötört síró hangonválaszolt: Uram! Mindent megadnék, azért hogy csak egy percre újra a Földön lehetnék -
Hogy bűnbánatot tartsak és megtérjek!
Amint az Úr Márk szavait hallgatta, láttam a vért az Úr sebeiben, és könnyek töltötték meg szemeit, midőn mondotta: Márk, már késő neked. Nyüvek a derékaljad, kukacok a takaród.
Ézs. 14,11. Amint az Úr ezt mondta, elsüllyedt örökre a tűztóban.
Nagyon, nagyon szomorú - mindezeknek a lelkeknek az egész örökkévalóságban nincsen már remény. Csak nekünk, akik a Földön élünk, van esélyünk, hogy megbánjuk rossz cselekedeteinket (bűnbánatot tartsunk), és megtérjünk - hogy a Mennybe Jézus Krisztushoz menjünk!
Köszönöm, hogy meghallgattatok - átadom a szót az én testvéremnek.
2. Tapasztalati tudósítás - Lupe
Olvassuk az Úr Szavát a Zsolt. 18,10-ből: Meghajlította az eget és leszállt, és felhő sötétje volt lábai alatt. Amint az Úr kézen fogott, elkezdtünk ebben az alagútban lefelé lebegni. Azalagútban egyre sötétebb és sötétebb lett, míg már a kezemet sem láthattam.
Hirtelen elhaladtunk valami mellett, fekete volt, és valami fortyogó zajt hallatott. A sötétség olyan sűrű volt, hogy az alagút falát kézzel nem lehetett megtalálni. A zuhanásunk olyan sebességgel történt, hogy úgy tűnt mintha a lelkem szétválna a testemtől.
Ráadásul rothadás bűzét éreztem - mint a rothadó hús szaga. Ez a bűz pillanatról pillanatra erősebb lett. Aztán megszámlálhatatlan lélek hangját hallottam. Szüntelenül kiáltoztak, sírtak és jajgattak ők. Ez olyannyira megrémített, hogy az Úrhoz fordultam és kérdeztem Őt: Uram!
Hova viszel engem? Uram! Irgalmazz nekem! Kérlek, irgalmazz nekem! Erre csak azt mondta
az Úr: Szükséges, hogy mindezt lásd, azért, hogy mindenkinek el tudd mondani! Ebben a szarv alakú alagútban tovább haladtunk lefelé, míg egy helyre érkeztünk, ahol teljesen sötét volt. Egyszer csak milliószor milliónyi lángot láttam - mintha egy sűrű függöny vétetett volna
el a szemeim elől. És rosszabb, mint az - hallottam a gyötrelmes kiáltozásokat, de nem láttam senkit. Nagyon féltem. Újra mondtam az Úrnak: Uram! Kérlek, irgalmazz! Kérlek irgalmazznekem! Kérlek, ne vígy erre a helyre! Kérlek, bocsáss meg! Ebben az időpontban már nem csak a pokol szemlélőjének éreztem magam, hanem úgy éreztem, hogy az ítélet napja jött el számomra. Rémülettel telve, remegve álltam az Úr előtt, mert tényleg úgy találtam, hogy az életem vége jött el.
Egy nagy lánghoz értünk, egyre közelebb; nagyon nagy volt és nagy haraggal égett. Lassan süllyedtünk lefelé, ahol milliónyi lángot láttam és lelkek millióit hallottam, amint egy hangként üvöltöttek. Aztán láttam egy faasztalt, amit nem emésztettek el a lángok. Valami volt rajta, úgy nézett ki, mint a sörösüvegek. Frissítőnek látszottak, de tűzzel voltak tele. Amint azt szemléltem, hirtelen megjelent egy ember. Húsa olyan volt mintha teljesen lepusztult volna – és ami a ruházatából még megmaradt, szennyes volt és égett. A tűz által elveszítette a szemeit, a száját és a hajának egy részét. Jóllehet nem voltak szemei, mégis tudott engem látni. Mondomnektek: Tulajdonképpen a lélek ami gondolkozik, megfontol és lát - nem a te természetestested.
Az ember kinyújtotta elszáradt kezét az Úr felé és el kezdett sírni, midőn mondta: Uram, könyörülj meg rajtam! Kérlek, könyörülj meg rajtam! Ez nagyon fáj! Égek! Kérlek, irgalmazz, és vígy ki innen! Az Úr teljes szánalommal tekintett rá - hirtelen valami melegetéreztem a kezemen. Odanéztem és láttam Jézus vérét! A vér jött kezéből, mialatt a szenvedőembert nézte, akit a lángok öleltek körül.
Aztán az asztal felé pillantott és az üvegekhez ment. Megragadott egyet, és mialatt ivott – tűz és füst szállt ki belőle. A feje hátra hanyatlott, és üvöltött úgyannyira, ahogy még soha senkit nem hallottam. Üvöltése tele volt fájdalommal és gyásszal - mégis szándékozott a maradékot is meginni az üvegből. De az üveg savval volt tele, úgy hogy a torkát teljesen szétemésztette.
Látni lehetett, ahogy a sav a gyomrába ér és azt is szétmarta.
A szám -666- volt a homlokára metszve. A mellén egy tábla volt egy ismeretlen fémből, amit sem a tűz sem a nyüvek nem tehettek tönkre. Írásjelek voltak láthatóak rajta, de mi nem
tudtuk olvasni azokat. Az Úr nagy kegyelméből megadta a magyarázatot arról, ami rajta írva volt: Azért vagyok itt, mert iszákos vagyok
Kegyelemért könyörgött, de a Szó mindenkinek világosan mondja az 1.Kor. 6,10-ben: sem tolvajok, sem harácsolók/kapzsik sem iszákosak/részegesek, sem szidalmazók, sem rablók nem fogják örökölni Isten királyságát/országát.
Az Úr megmutatta nekem - mint egy filmen - ez embernek az utolsó földi perceit – mintha TV-én láttam volna egy nagyon nagy képernyőn. Az ember neve Luis volt, és egy bárban ivott.
Ott ugyanazt az asztalt láttam és ugyanazokat az italos üvegeket előtte. Ennél az asztalnál ültek a barátai - (szeretném mondani nektek, EGY IGAZ BARÁT VAN csak, és az ˝O neve JÉZUSKRISZTUS. Ő az egyedüli hű barát). Luis ivott, a barátai már részegek voltak. A ’legjobb’ barátja hirtelen megragadott egy üveget, letörte a nyakát és el kezdte Luist azzal döfködni.
Amikor látta, hogy Luis a padlón fekszik és elvérzik, elrohant. A legszomorúbb az volt, hogy Jézus nélkül halt meg.
A pokol közepében és a gyötrelem teljes kiáltozások közepette megkérdeztem az Urat: Óh Uram, kérlek mondd meg nekem - ismert ez az ember téged? Tudott a megmentetésről a Benned való hit által? Az Úr szomorúan válaszolt: Igen Lupe, ő tudott rólam. Ő befogadott engem,mint személyes Megváltóját, de nem szolgált nekem. Akkor még inkább elfogott a félelem.
Luis hangosan kiáltott: Uram, nagyon fáj! Olyan nagyon fáj! Kérlek, könyörülj rajtam!
Aztán elveszett a lángokban.
Mentünk tovább - ez a hely oly óriási volt és rémülettel tele! Egy másik lánghoz közelítettünk
és kértem az Urat: Óh Uram, ne! Kérlek, nem szeretnék többet látni ebből! Kérlek, bocsáss meg! Kérlek, bocsáss meg! Nem szeretném midezeket tovább nézni! Becsuktam a szemeimet -de, ez nem segített, becsukva vagy nyitva - még mindig láttam mindent. Lassan kisebb lett aláng és egy asszony lett látható. Szenny fedte be és tele volt nyüvekkel. Csak kevés haja maradtés a kukacoktól nyüzsgő szenny úgy nézett ki mintha rásült volna. A *férgek már majdnem
teljesen megették - és kiáltott: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz és bocsáss meg! Nézz rám! Ez olyan nagyon fáj! Kérlek könyörülj rajtam! Kérlek vedd le rólam ezeket a férgeket!
Kérlek, szabadíts meg e gyötrelemtől, mert oly rettenetesen fáj! Az Úr nagy szomorúsággal tekintett rá. Amint a kezét fogtuk, érzékeltük, hogy milyen nagy fájdalma és szomorúsága van a szívének ezek miatt az elveszett lelkek miatt, akik a pokol lángjaiban égnek. Ennek az asszonynak nem voltak szemei és ajkai sem - de mégis tudott érezni és látni; minden fájdalom
erősebb volt. Egy üveg volt a kezében tele savval, de ő azt hitte, hogy az parfüm. Én láttam, hogy az sav volt - és mindig amikor befújta testét, megégette. Mégis fújta testét újra és újra ezzel a savval; közben azt mondta, hogy az egy drága parfüm. Azt is hitte, hogy egy értékes nyakláncot hord, de én csak kígyókat láttam a nyaka köré tekeredve. Szilárdan hitte, hogy egy nagyon drága karkötőt hord, de én ellenben egy kb. 31cm hosszú kukacot láttam, amely vadul
fúrta be magát a csontjába. Azt mondta, hogy már csak az ékszerei maradtak meg, de én láttam, hogy teste tele volt skorpiókkal és nyüvekkel. Egy fémtáblát hordott, amely minden embernek van a pokolban.
Az volt rajta: Azért vagyok itt, mert loptam
Ennek az asszonynak semmi bűntudata nem volt. Megkérdezte az Úr tőle: Magdaléna, miért vagy itt e helyen? Azt válaszolta: Nem érdekelt hogy meglopok másokat. Az egyetlen,ami érdekelt, csak az ékszereim és hogy minél több drága parfümhöz jussak. Nem érdekelthogy kit lopok meg - fődolog volt, hogy jól nézzek ki. Erősen fogtam Jézus kezét, míg néztem,hogy a nyüvek az egész testét átfúrták. Magdaléna elfordította az arcát, hogy másfelé nézzen.
Megkérdeztem az Urat: Uram, tudott valamit ez a személy Rólad? És az Úr válaszolt: Igen, ez a személy ismert engem.
Újra felénk fordult Magdaléna és mondta: Uram, hol van az az asszony, aki beszélt nekem Rólad? Ugyan hol van ˝o? Már 15 éve itt vagyok a pokolban.
Minden embernek teljes az emlékezete a pokolban. Magdaléna újra kérdezte: Hol van az az asszony? Nem látom őt! Észrevettem, hogy nem tud megfordulni, a teste mindíg abban ahelyzetben marad. Megpróbált megfordulni a másik láng irányába, hogy megpillantsa azt azasszonyt aki neki Istenről beszélt. Az Úr válaszolt neki: Nem! Nem, Magdaléna. Ő nincs itt.
Az asszony, aki rólam beszélt neked, velem van az én Királyi-Birodalmamban a Mennyben.
Amint ezt meghallotta, saját maga vetette be magát a lángba, amitől még jobban megégett.
Fémtáblája hordta az ítéletét - egy tolvaj volt ő.
Szeretném Isten Szavát olvasni az Ézs. 3,24-b˝ol: És lesz a balzsamillat helyett korhadás bűze, és az öv helyett madzag lesz, a fodorított haj helyett kopaszság, a díszruha helyett felkötött zsák, a szépség helyett égetett seb.
Tovább mentünk, és látunk egy nagyon magas oszlopot, amely tele volt nyüvekkel. Egy csúszdához hasonló volt izzó-vörös fémből körkörösen hozzáerősítve. Az oszlophoz egy plakáttábla volt még erősítve - erősen megvilágítva - távolról látható volt. Ez volt ráírva: Üdvözölveminden hazug és pletykálkodó!
A csúszda végénél egy kisebb öböl volt, amiben valami fortyogott - úgy nézett ki mint az égő kén. Aztán láttam amint egy meztelen személy lecsúszott a csúszdán. Mialatt lefelé csúszott, a bőre leszakadozva a csúszdára ragadt. Amikor az égő öbölbe esett, a nyelve megnagyobbodott, olyan nagyon, hogy szétdurrant és a nyelve helyén kukacok lettek; akkor kezdődött a gyötrelme.
Isten Szava mondja a Zsolt. 73,18-19-ben: Bizony sikamlósra állítottad őket, és hagyod őket csalódásba/romokba esni. Miként lettek egy (szem-)pillantás alatt pusztulássá! Végük lett, semmivé lesznek rémületükben.
Miután mindezeket láttuk, kivétettünk a pokolból. Szeretném továbbadni nektek: a Menny
és pokol sokkal reálisabb/valóságosabb, mint az általunk ismert fizikális világ. De itt, ebben a világban dönthetünk, hogy melyik irányba akarunk menni: az örökkévalóságot Jézussal tölteni - vagy a pokolban égni. Az Úr ismételten mondta nekünk: Törekedjetek a békességre
mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat! Zsid. 12,14.
