Amint 7 kolumbiai fiatalember együtt volt, Jézus Krisztus elvitte őket és megmutatta nekik a
Mennyet és a poklot.
Olvasd tehát a tudósítást a pokol gyötrelmeiről.
Eredeti spanyol hangfelvételről készült a fordítás, és csak 6 tapasztalati tudósítás feljegyzésére
volt lehetőség.
Mindegyik személy a saját benyomásai, és átélései alapján mondja el a megtapasztalt dolgokat.
Németből fordította: Katharina Becker
Kinyilatkoztatások a pokolról 1. Tapasztalati tudósítás
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és nap mint nap vidám pompás/
fényes lakomát rendezett. (És volt) egy szegény Lázár nevü (ember) kapuja elé lökve,
fekélyekkel tele, és kívánta, hogy jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló hulladékkal; de
csak a kutyák jöttek és nyalták a sebeit. De történt, hogy meghalt a koldus, és angyalok
vitték Ábrahám kebelére; De meghalt a gazdag is, és eltemették. És a hádészben/pokolban
(a halottak tartózkodási helye, megj.ford.) kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta
távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott és mondta: Atyám! Ábrahám, könyörülj
rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet!
Mert gyötrelmeket szenvedek ebben a lángban! De Ábrahám válaszolt: Fiam! emlékezzél,
hogy te átvetted javaidat életedben és Lázár ugyancsak a rosszat! ˝O most itt vígasztaltatik,
de te gyötrelmeket szenvedsz. És mind ezek mellett közöttünk és közöttetek nagy szakadék
helyeztetett, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok ne mehessenek, se onnan ide át ne
jöhessen senki. Luk. 16,19-26
A Biblia Isten Szava, félreérthetetlenül beszél a Mennyről és a pokolról. A fenti idézetben
amit éppen olvastunk, az Úr Jézus két helyről beszél: Menny és pokol - az örök üdv vagy az
örök kárhozat. Nincs közbülső hely. Tisztítótűz/purgatórium nem létezik. ’Limbó ugyancsak nem létezik, ahol az emberek egy ideig a haláluk után élnek és azután a Mennybe mennek - a
Biblia határozottan beszél a halál utáni életről.
1995. ápr. 11. délelőtt 10:00 óra
Isten egy kinyilatkoztatást adott nekünk, amely életünk pályáját teljesen meg kellett, hogy változtassa. Ez abban az időben történt, amikor éppen elkezdtük Istent és az Ő beszédét megismerni. Nekünk hetünknek adta Isten azt a privilégiumot és a nagy felelősséget, hogy
közöljük a világgal ezt a kinyilatkoztatást.
Mindez elkezdődött úgy délelőtt 10:00 órakor. Együtt voltunk imádkozni és utána piknikezni akartunk. Hirtelen egy nagyon erős, tüneményes fehér fény világított be az egyik ablakon.
Amint a fény feltűnt, egyszerre elkezdtünk más nyelveken beszélni és bemeríttettünk a Szent
Szellembe.
Egy pillanattal később, mindannyian elbűvölve csodáltuk, amit láttunk. Ez a csodálatos, dicsőséges fény bevilágította az egész helyiséget. Ez a fény összehasonlíthatatlanul erősebb volt mint
a nap fénye. A fény közepében egy csomó angyalt láttunk fehér öltözékben. Ezek az angyalok csodálatosak voltak, nagyok és nagyon jól néztek ki. Közöttük, középen egy bámulatba ejtőt láttunk - egy emberi alakot. Különösen nézett ki - egy ember, akinek öltözéke nagyon fehér volt,
és azon ugyancsak olyan felső öltözéket viselt. A haja mintha aranyfonalakból lett volna. Az arcát nem láthattuk, olyannyira ragyogott. Azonban láthattuk, hogy a melle fölött egy szalagot hordott, amelyen aranybetűkkel a következő állott: KIRÁLYOK KIRÁLYA és URAKNAK
URA
Arany saru volt a lábán és szépsége egyedülálló volt. Amint isteni jelenléte tudatosult bennünk,
térdeinkre estünk. Aztán hallottuk az Ő hangját. Nagyon különlegesen és csodálatosan zengett
- minden szava a lelkünkbe hatolt mint egy kétélű kard - úgy amint az Isten beszédében áll a
Zsid. 4,12-ben. Nagyon egyszerűen de hatalom teljes szavakkal szólt hozzánk. A következő, hallható szavakat mondta nekünk: Kedves gyermekeim, ne féljetek, Jézus vagyok Názáretből;azért jöttem hozzátok, hogy megmutassak titkokat, amelyeket a nemzetekkel, városokkal,gyülekezetekkel és mindenhol közölnötök kell. Ahova küldelek titeket mennetek kell – ahova azt mondom hogy ne menjetek, oda nem mehettek.
A Szentírás, Isten szava, mondja a Joél 3,1-ben: És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Ezek a jelek, amelyeket Isten mindenkinek előkészített.
Aztán egy különös történt - egy sziklatömb jelent meg a helyiségben, és az Úr, aki közöttünk volt, mondta, hogy mi ezen a sziklán menjünk. A szikla kb. 20 cm-el a padló fölött volt; és
akkor hirtelen egy nagy nyílás keletkezett a sziklán. Úgy nézett ki, mint egy nagy, szörnyű fekete barlang. Ebben a barlanglyukban találtuk magunkat és süllyedtünk egyre mélyebbre.
Körülöttünk nagyon sötét volt és a föld gyomrába kerültünk.
Nagyon féltünk, mialatt e kietlen sötétségben találtuk magunkat. Mivel félelmünk egyre erősödött, mondtuk az Úrnak: Urunk! nem akarunk erre a helyre jönni! Kérünk ne vigy minketoda, Urunk! Kérünk vigyél ki innen minket! Az Úr válaszolt az Ő csodálatos irgalmas hangján:
Szükséges a tapasztalat, hogy mindent meglássatok, hogy másoknak el tudjátok mondani!
Hamarosan egy alagútban voltunk, melynek szarv alakja volt, és démonok és lények árnyékait pillantottuk meg, amelyek egyik helyről a másikra mozogtak. Mi süllyedtünk mélyebbre és mélyebbre. Néhány másodperc múlva ürességet és nagy félelmet éreztünk.
Néhány szörnyűséges kapun haladtunk át - amik mint labirintusok a barlangba vezettek; nem akartunk oda menni. Iszonyatos bűzt éreztünk és fullasztó hőség volt. Azonban amint tovább
haladtunk, szörnyű dolgokat és félelmetes képeket láttunk. Mindent, amit ott láttunk, lángok nyeltek el - és a tűzlángok között emberi testek ezreit láttuk. Nagy gyötrelmeket szenvedtek.
Ez rossz és iszonyatos volt - egyáltalán nem akartuk nézni - amit ott láttunk.
A pokol különböző szenvedések és gyötrelmek helyeire volt osztva. Az egyikét az első területnek, amit láttunk, elneveztük üstök völgyének. Üstök milliói voltak ott. Ezek az üstök be voltak dolgozva a völgy talajába - és mindegyikben izzó láva volt. Az üstök mindegyikében egy ember volt, aki egykor meghalt és utána ide a pokolba került.
Ahogy ezek a szerencsétlen lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiabálni és hívni Őt: Urunk, könyörülj rajtunk! Uram, adj még egy esélyt hogy kijöhessek innen; vigyél ki innen és elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos!
De az Úr nem tekintett rájuk. E helyen fiatalemberek millióit láttuk, férfiakat és nőket.
Homoszexuálisok és alkoholisták voltak ott gyötrelmekben. Mindezek az emberek üvöltöttek a kínok miatt.
Sokkolva láttuk hogy a testük milyen pusztulásban volt. Férgek másztak a szemgödreikből, szájukból, fülükből és befúrták magukat mindenhol a bőrük alá. Láttuk Isten Szavának beteljesedét az Ézsaiás 66,24 alapján: És kimennek, és látni fogják azoknak az embereknek
a holttestét, akik vétkeztek ellenem; mert az ő férgük nem hal meg és az ő tüzük nem alszik ki, és utálattá lesznek minden test előtt. Továbbá olvashatjuk a Márk 9,44-ben: ...ahol az ő férgük nem pusztul el és a tüzük nem alszik el.
Minden amit láttunk, rémülettel töltött el bennünket. Láttuk a lángokat, 2-3 m magasra csaptak. Egy ilyen láng közepette volt az ember lelke, aki meghalt és a pokolba került.
Az Úr megengedte, hogy közelebbről megnézhessünk egy embert, aki egy ilyen üstben volt. Ő megfordult és a hús az arcáról cafatokban hullott le. Azon igyekezett, hogy az Úrra tekintsen -akkor elkezdte az Úr nevét hívni. Ezt mondta: Uram, irgalmazz! Kérlek adj még egy esélyt!
Uram, vigyél ki erről a helyről! De az Úr nem tekintett rá; inkább elfordult. Amikor Jézus ezt tette, elkezdett az ember átkozódni és szitkozódni.
Ez az ember John Lennon volt, egy muzsikus az egykori világhírű sátáni együttes a Beatles tagja. John Lennon kinevette Jézust és életének idejében csúfolódott rajta. Egykor azt hirdette,hogy a kereszténység el fog tűnni és Jézus Krisztust mindenki el fogja felejteni. Azonban ezaz ember most a pokolban van, és Jézus Krisztus még mindig közismert és nagyon élő! Akereszténység sem tűnt el.
Amint e szörnyűséges helynek a szélén haladtunk, mindenhol kezek nyúltak felénk és kegyelemért kiáltottak. Kérték Jézust, hogy hozza ki őket - de az Úr nem tekintett rájuk.
Azután különböző területekre mentünk. A pokol legszörnyűbb helyére érkeztünk, ahol a legiszonyatosabb gyötrelmeket láttuk - ez volt a pokol központja. A legnagyobb kínzatások vannak ott - kínok, amelyet egy emberi lény még megközelítőleg sem tud leírni. Akik itt találtatnak, mind ismerik Jézust és Isten Szavát. Ezek pásztorok, evangélisták, misszionáriusok és mind olyanok, akik egykor elfogadták az igazságot, de kettős életet éltek.
Hitehagyottakat is láttunk ott - az ő kínjaik 1000-szer gyötrelmesebbek voltak mint másokéi.
Ők kiáltottak és kegyelmet koldultak, de az Úr Szava azt mondja a Zsid. 10,26-27-ben: Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerése után, nem marad többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
Láttunk lelkeket, akik prédikáltak, böjtöltek, kezeiket felemelve énekeltek a gyülekezetekben
- de az utcákon és az otthonaikban, házasságtörésben, paráznaságban, hazugságban és tolvajlásban éltek. Istennek nem tudunk hazudni. A Biblia mondja, hogy aki sokat kapott, sokat is várnak tőle! Luk. 12,48.
Az Úr megengedte, hogy megnézzünk két asszonyt, akik földi életükben keresztények voltak, de nem az Úr rendelései szerint éltek. Egyik mondta a másiknak: Te átkozott gonosz lény!
Te vagy az oka hogy itt vagyok. Nem egy Szent Evangéliumot hirdettél nekem! És mert nem az igazságot hirdetted nekem, azért vagyok itt a pokolban! A lángok között ezeketmondták egymásnak, mialatt egymást gyűlölték - a pokolban nincsen szeretet, könyörülő szív és bocsánat.
Lelkek ezreit láttuk, akik ismerték Isten Szavát, de az életük nem volt tiszta az Úr Szent Jelenlétében. Nem játszhatsz Istennel sem a pokol lángjaival”, mondta az Úr. Tovább mondta:
”Gyermekeim - a legrosszabb szenvedés és gyötrelem, amit az ember a Földön megélhet, NEM hasonlítható azokhoz a gyötrelmekhez, amelyeket az embernek a pokol ’legenyhébb’ területein kell szenvedni. Ha olyan iszonyatos azoknak, akik a pokol ’legenyhébb’ szenvedéseit viselik, mit kell elszenvedniük azoknak, akik a pokol központjában kínoztatnak - akik valamikor ismerték Isten
Szavát és azután elhagyták. Aztán azt mondta az Úr, hogy a Földön játszunk a tűzzel - de nem a pokol tüzével!
Tovább mentünk különböző régiókon át, ez alatt az Úr, különböző embereket mutatott. Láttuk, hogy ott az emberek a gyötrelmek mintegy hat különböző módjának voltak kitéve.
Voltak lelkek, akiket a démonok a legkülönbözőbb módon kínoztak.
Egy másik módja a gyötrelemnek az volt, hogy a saját lelkiismeretük vádolta állandóan őket:
Emlékezzél csak, miről prédikáltak neked; gondolj csak vissza, amit Isten Szavából hallottál; ne felejtsd, amint nevettél, amikor a pokolról beszéltek neked... Saját lelkiismerete gyötörteőt - ugyanúgy mint a nyüvek, a testében erre-arra fúrtak-másztak - ugyanúgy mint a mindent felemésztő tűz amely ezerszer égetőbb mint ahogy csak elképzelni tudjuk. Mindezek ”jutalmak”
az ördögtől aki mindazoknak fenntartja, akik ő utána igyekeznek és őt követik.
Isten Szava mondja a Jel. 21,8-ban: A gyáváknak, pedig és hitetleneknek, utálatossággal szennyezetteknek, és gyilkosoknak és paráznáknak, varázslóknak (okkult praktikákat gyakorlóknak), és minden hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
Következőben megmutatott az Úr egy férfit, aki hat embert megölt. Ez a hat körbevette őt, miközben kiabáltak hozzá: A te bűnöd hogy mi itt vagyunk - A TE BŰNÖD! A gyilkos be akarta fogni a fülét, mert már nem bírta hallani - de nem sikerült neki, mert az érzékek a pokolban sokkal érzékenyebben működnek. A lelkek e helyen csillapíthatatlan szomjúsággal vízért gyötrődtek, amihez itt nem juthattak - ugyanúgy mint a gazdag ember és a szegény Lázár esetében volt. Luk.16,19. A gazdag amint a pokolban volt, csak egy csepp víz - elég
lett volna neki. Isten Szava mondja az Ézs. 34,9-ben: És patakjai szurokká és pora kénné változik, földje pedig égő szurokká lesz.
A pokol minden területén tűznek közepette voltak a lelkek. Az emberek képzeletükben kristálytiszta folyóáradást láttak - de, amikor inni akartak belőle, a folyó tűzzé változott.
Távolról fákat láttak, amelyeknek gyümölcsei vizet adnak - amikor utána nyúltak, megégett a kezük és a démonok gúnyolódtak rajtuk.
Ezek után egy helyre vitt minket az Úr, ahol sokkal rosszabb volt, mint mindazok, amiket eddig láttunk. Láttuk a tűzzel és kénnel égő tavat. A tó egyik oldalán egy kisebb tó volt.
E kisebb tóban emberek megszámlálhatatlan milliói voltak, akik üvöltöttek és kegyelemért rimánkodtak. Nagyon hangosan kiáltottak: Urunk, kérünk! Vigyél ki minket innen – hacsak egy pillanatra is! Kérünk, adj még egy lehetőséget innen kikerülni! Azonban az Úr nem tehetett értük semmit, mert ítéletük már kimondatott. Az Úr megengedte nekünk, hogy tekintetünket egy ember felé irányítsuk, akinek teste félig a tűztóba merült. Az Úr segített nekünk, hogy megérthessük a gondolatait. A férfi neve Márk volt. Megrázott bennünket, amint megértettük, a gondolatait, amit magában mondott: Mindent megadnék azért, hogy ott lehessek, ahol ti vagytok. Mindent megadnék azért, hogy csak egy percre újra a Földön lehetnék. Nem zavarna, ha a legszegényebb, a leggyűlöltebb, totál beteg vagy a legszerencsétlenebb ember lennék - mindent megadnék azért, hogy csak egy percre is visszamehetnék, és a Földön lehetnék. Az Úr Jézus fogta a kezemet és viszonozta Márkgondolatait: Márk, miért szeretnél egy percre visszamenni a Földre? Elgyötört síró hangonválaszolt: Uram! Mindent megadnék, azért hogy csak egy percre újra a Földön lehetnék -
Hogy bűnbánatot tartsak és megtérjek!
Amint az Úr Márk szavait hallgatta, láttam a vért az Úr sebeiben, és könnyek töltötték meg szemeit, midőn mondotta: Márk, már késő neked. Nyüvek a derékaljad, kukacok a takaród.
Ézs. 14,11. Amint az Úr ezt mondta, elsüllyedt örökre a tűztóban.
Nagyon, nagyon szomorú - mindezeknek a lelkeknek az egész örökkévalóságban nincsen már remény. Csak nekünk, akik a Földön élünk, van esélyünk, hogy megbánjuk rossz cselekedeteinket (bűnbánatot tartsunk), és megtérjünk - hogy a Mennybe Jézus Krisztushoz menjünk!
Köszönöm, hogy meghallgattatok - átadom a szót az én testvéremnek.
2. Tapasztalati tudósítás - Lupe
Olvassuk az Úr Szavát a Zsolt. 18,10-ből: Meghajlította az eget és leszállt, és felhő sötétje volt lábai alatt. Amint az Úr kézen fogott, elkezdtünk ebben az alagútban lefelé lebegni. Azalagútban egyre sötétebb és sötétebb lett, míg már a kezemet sem láthattam.
Hirtelen elhaladtunk valami mellett, fekete volt, és valami fortyogó zajt hallatott. A sötétség olyan sűrű volt, hogy az alagút falát kézzel nem lehetett megtalálni. A zuhanásunk olyan sebességgel történt, hogy úgy tűnt mintha a lelkem szétválna a testemtől.
Ráadásul rothadás bűzét éreztem - mint a rothadó hús szaga. Ez a bűz pillanatról pillanatra erősebb lett. Aztán megszámlálhatatlan lélek hangját hallottam. Szüntelenül kiáltoztak, sírtak és jajgattak ők. Ez olyannyira megrémített, hogy az Úrhoz fordultam és kérdeztem Őt: Uram!
Hova viszel engem? Uram! Irgalmazz nekem! Kérlek, irgalmazz nekem! Erre csak azt mondta
az Úr: Szükséges, hogy mindezt lásd, azért, hogy mindenkinek el tudd mondani! Ebben a szarv alakú alagútban tovább haladtunk lefelé, míg egy helyre érkeztünk, ahol teljesen sötét volt. Egyszer csak milliószor milliónyi lángot láttam - mintha egy sűrű függöny vétetett volna
el a szemeim elől. És rosszabb, mint az - hallottam a gyötrelmes kiáltozásokat, de nem láttam senkit. Nagyon féltem. Újra mondtam az Úrnak: Uram! Kérlek, irgalmazz! Kérlek irgalmazznekem! Kérlek, ne vígy erre a helyre! Kérlek, bocsáss meg! Ebben az időpontban már nem csak a pokol szemlélőjének éreztem magam, hanem úgy éreztem, hogy az ítélet napja jött el számomra. Rémülettel telve, remegve álltam az Úr előtt, mert tényleg úgy találtam, hogy az életem vége jött el.
Egy nagy lánghoz értünk, egyre közelebb; nagyon nagy volt és nagy haraggal égett. Lassan süllyedtünk lefelé, ahol milliónyi lángot láttam és lelkek millióit hallottam, amint egy hangként üvöltöttek. Aztán láttam egy faasztalt, amit nem emésztettek el a lángok. Valami volt rajta, úgy nézett ki, mint a sörösüvegek. Frissítőnek látszottak, de tűzzel voltak tele. Amint azt szemléltem, hirtelen megjelent egy ember. Húsa olyan volt mintha teljesen lepusztult volna – és ami a ruházatából még megmaradt, szennyes volt és égett. A tűz által elveszítette a szemeit, a száját és a hajának egy részét. Jóllehet nem voltak szemei, mégis tudott engem látni. Mondomnektek: Tulajdonképpen a lélek ami gondolkozik, megfontol és lát - nem a te természetestested.
Az ember kinyújtotta elszáradt kezét az Úr felé és el kezdett sírni, midőn mondta: Uram, könyörülj meg rajtam! Kérlek, könyörülj meg rajtam! Ez nagyon fáj! Égek! Kérlek, irgalmazz, és vígy ki innen! Az Úr teljes szánalommal tekintett rá - hirtelen valami melegetéreztem a kezemen. Odanéztem és láttam Jézus vérét! A vér jött kezéből, mialatt a szenvedőembert nézte, akit a lángok öleltek körül.
Aztán az asztal felé pillantott és az üvegekhez ment. Megragadott egyet, és mialatt ivott – tűz és füst szállt ki belőle. A feje hátra hanyatlott, és üvöltött úgyannyira, ahogy még soha senkit nem hallottam. Üvöltése tele volt fájdalommal és gyásszal - mégis szándékozott a maradékot is meginni az üvegből. De az üveg savval volt tele, úgy hogy a torkát teljesen szétemésztette.
Látni lehetett, ahogy a sav a gyomrába ér és azt is szétmarta.
A szám -666- volt a homlokára metszve. A mellén egy tábla volt egy ismeretlen fémből, amit sem a tűz sem a nyüvek nem tehettek tönkre. Írásjelek voltak láthatóak rajta, de mi nem
tudtuk olvasni azokat. Az Úr nagy kegyelméből megadta a magyarázatot arról, ami rajta írva volt: Azért vagyok itt, mert iszákos vagyok
Kegyelemért könyörgött, de a Szó mindenkinek világosan mondja az 1.Kor. 6,10-ben: sem tolvajok, sem harácsolók/kapzsik sem iszákosak/részegesek, sem szidalmazók, sem rablók nem fogják örökölni Isten királyságát/országát.
Az Úr megmutatta nekem - mint egy filmen - ez embernek az utolsó földi perceit – mintha TV-én láttam volna egy nagyon nagy képernyőn. Az ember neve Luis volt, és egy bárban ivott.
Ott ugyanazt az asztalt láttam és ugyanazokat az italos üvegeket előtte. Ennél az asztalnál ültek a barátai - (szeretném mondani nektek, EGY IGAZ BARÁT VAN csak, és az ˝O neve JÉZUSKRISZTUS. Ő az egyedüli hű barát). Luis ivott, a barátai már részegek voltak. A ’legjobb’ barátja hirtelen megragadott egy üveget, letörte a nyakát és el kezdte Luist azzal döfködni.
Amikor látta, hogy Luis a padlón fekszik és elvérzik, elrohant. A legszomorúbb az volt, hogy Jézus nélkül halt meg.
A pokol közepében és a gyötrelem teljes kiáltozások közepette megkérdeztem az Urat: Óh Uram, kérlek mondd meg nekem - ismert ez az ember téged? Tudott a megmentetésről a Benned való hit által? Az Úr szomorúan válaszolt: Igen Lupe, ő tudott rólam. Ő befogadott engem,mint személyes Megváltóját, de nem szolgált nekem. Akkor még inkább elfogott a félelem.
Luis hangosan kiáltott: Uram, nagyon fáj! Olyan nagyon fáj! Kérlek, könyörülj rajtam!
Aztán elveszett a lángokban.
Mentünk tovább - ez a hely oly óriási volt és rémülettel tele! Egy másik lánghoz közelítettünk
és kértem az Urat: Óh Uram, ne! Kérlek, nem szeretnék többet látni ebből! Kérlek, bocsáss meg! Kérlek, bocsáss meg! Nem szeretném midezeket tovább nézni! Becsuktam a szemeimet -de, ez nem segített, becsukva vagy nyitva - még mindig láttam mindent. Lassan kisebb lett aláng és egy asszony lett látható. Szenny fedte be és tele volt nyüvekkel. Csak kevés haja maradtés a kukacoktól nyüzsgő szenny úgy nézett ki mintha rásült volna. A *férgek már majdnem
teljesen megették - és kiáltott: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz és bocsáss meg! Nézz rám! Ez olyan nagyon fáj! Kérlek könyörülj rajtam! Kérlek vedd le rólam ezeket a férgeket!
Kérlek, szabadíts meg e gyötrelemtől, mert oly rettenetesen fáj! Az Úr nagy szomorúsággal tekintett rá. Amint a kezét fogtuk, érzékeltük, hogy milyen nagy fájdalma és szomorúsága van a szívének ezek miatt az elveszett lelkek miatt, akik a pokol lángjaiban égnek. Ennek az asszonynak nem voltak szemei és ajkai sem - de mégis tudott érezni és látni; minden fájdalom
erősebb volt. Egy üveg volt a kezében tele savval, de ő azt hitte, hogy az parfüm. Én láttam, hogy az sav volt - és mindig amikor befújta testét, megégette. Mégis fújta testét újra és újra ezzel a savval; közben azt mondta, hogy az egy drága parfüm. Azt is hitte, hogy egy értékes nyakláncot hord, de én csak kígyókat láttam a nyaka köré tekeredve. Szilárdan hitte, hogy egy nagyon drága karkötőt hord, de én ellenben egy kb. 31cm hosszú kukacot láttam, amely vadul
fúrta be magát a csontjába. Azt mondta, hogy már csak az ékszerei maradtak meg, de én láttam, hogy teste tele volt skorpiókkal és nyüvekkel. Egy fémtáblát hordott, amely minden embernek van a pokolban.
Az volt rajta: Azért vagyok itt, mert loptam
Ennek az asszonynak semmi bűntudata nem volt. Megkérdezte az Úr tőle: Magdaléna, miért vagy itt e helyen? Azt válaszolta: Nem érdekelt hogy meglopok másokat. Az egyetlen,ami érdekelt, csak az ékszereim és hogy minél több drága parfümhöz jussak. Nem érdekelthogy kit lopok meg - fődolog volt, hogy jól nézzek ki. Erősen fogtam Jézus kezét, míg néztem,hogy a nyüvek az egész testét átfúrták. Magdaléna elfordította az arcát, hogy másfelé nézzen.
Megkérdeztem az Urat: Uram, tudott valamit ez a személy Rólad? És az Úr válaszolt: Igen, ez a személy ismert engem.
Újra felénk fordult Magdaléna és mondta: Uram, hol van az az asszony, aki beszélt nekem Rólad? Ugyan hol van ˝o? Már 15 éve itt vagyok a pokolban.
Minden embernek teljes az emlékezete a pokolban. Magdaléna újra kérdezte: Hol van az az asszony? Nem látom őt! Észrevettem, hogy nem tud megfordulni, a teste mindíg abban ahelyzetben marad. Megpróbált megfordulni a másik láng irányába, hogy megpillantsa azt azasszonyt aki neki Istenről beszélt. Az Úr válaszolt neki: Nem! Nem, Magdaléna. Ő nincs itt.
Az asszony, aki rólam beszélt neked, velem van az én Királyi-Birodalmamban a Mennyben.
Amint ezt meghallotta, saját maga vetette be magát a lángba, amitől még jobban megégett.
Fémtáblája hordta az ítéletét - egy tolvaj volt ő.
Szeretném Isten Szavát olvasni az Ézs. 3,24-b˝ol: És lesz a balzsamillat helyett korhadás bűze, és az öv helyett madzag lesz, a fodorított haj helyett kopaszság, a díszruha helyett felkötött zsák, a szépség helyett égetett seb.
Tovább mentünk, és látunk egy nagyon magas oszlopot, amely tele volt nyüvekkel. Egy csúszdához hasonló volt izzó-vörös fémből körkörösen hozzáerősítve. Az oszlophoz egy plakáttábla volt még erősítve - erősen megvilágítva - távolról látható volt. Ez volt ráírva: Üdvözölveminden hazug és pletykálkodó!
A csúszda végénél egy kisebb öböl volt, amiben valami fortyogott - úgy nézett ki mint az égő kén. Aztán láttam amint egy meztelen személy lecsúszott a csúszdán. Mialatt lefelé csúszott, a bőre leszakadozva a csúszdára ragadt. Amikor az égő öbölbe esett, a nyelve megnagyobbodott, olyan nagyon, hogy szétdurrant és a nyelve helyén kukacok lettek; akkor kezdődött a gyötrelme.
Isten Szava mondja a Zsolt. 73,18-19-ben: Bizony sikamlósra állítottad őket, és hagyod őket csalódásba/romokba esni. Miként lettek egy (szem-)pillantás alatt pusztulássá! Végük lett, semmivé lesznek rémületükben.
Miután mindezeket láttuk, kivétettünk a pokolból. Szeretném továbbadni nektek: a Menny
és pokol sokkal reálisabb/valóságosabb, mint az általunk ismert fizikális világ. De itt, ebben a világban dönthetünk, hogy melyik irányba akarunk menni: az örökkévalóságot Jézussal tölteni - vagy a pokolban égni. Az Úr ismételten mondta nekünk: Törekedjetek a békességre
mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat! Zsid. 12,14.
Sötét erők szolgálatában
Ron Cohen története
Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal.
Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat.
Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak.
Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat.
Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam.
12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés.
Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem.
Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust.
A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe!
Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete!
Ez az, amit kerestél
A Northport középiskolában érettségiztem, és a floridai Miami Egyetemen tanultam tovább könyvelési szakon. Az egyetem második és harmadik éve alatt belekeveredtem az asztrológiába, a numerológiába, az okkult jelenségek kutatásába, és kapcsolatba kerültem egy Edgar Cayce Alapítvány nevű csoporttal. Edgar Cayce spiritiszta médium és "szellemi közvetítő" volt, aki felső helyeken lévő gonosz szellemekkel és a sötétség erőivel volt kapcsolatban, amelyek transzba vitték, és beszéltek rajta keresztül.
Egyetemi tanulmányaim utolsó évében sok kubai telepedett le Floridában. Közöttük találkoztam a kubai santaria, vagy boszorkányság gyakorlóival, akik megtanítottak arra, miképpen irányíthatom a szellemeket úgy, hogy saját "vágyaimat" elérjem; hogy miképp gyakorolhatok kontrollt felettük. Mi is az a kontroll, vagy varázslás?
Egyszerűen az, hogy az történik, amit mi akarunk. Amikor saját akaratunkat érvényesítjük Isten, vagy mások akaratával szemben, akkor kontrollálunk. Ha ezután munkába állítjuk "barátainkat" a szellemvilágban - a démoni szellemeket -, hogy segítsenek akaratunk érvényre juttatásában - már varázsolunk.
Hamarosan ezután egy újabb természetfeletti megtapasztalásban volt részem. Amint befejeztem az egyetemet, és megkaptam könyvelésből a diplomát, egy könyveléssel foglalkozó cégnél kezdtem el dolgozni Miamiban.
Egyik nap, amint munkába mentem a belvárosban, hirtelen szivárványokat kezdtem látni az emberek feje és felső teste körül. Ezeket "aurának" hívják. Ezekben az aurákban láttam elhunyt nagyszüleiket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyeiket, kapcsolataikat, sőt még a nevüket is, mint valami poszteren. Tudtam, hogy az okkult, pszichikai hatalom mélyebb területére tévedtem.
Később New York City-be költöztem, és egy híres számviteli cégnél kezdtem dolgozni a Madison Avenue-n, amely ingatlanadókkal és auditálással foglalkozott.
Alig néhány héttel érkezésem után megismerkedtem egy idős orosz asszonnyal, Agathával, aki híres spiritiszta volt. A következő néhány évet szeánszokkal, meditációkkal, szellemi közvetítéssel és okkult gyógyításokkal töltöttem. New York City-ben az A.R.E.-nek és a Edgar Cayce alapítványnak lettem a könyvelője, és sokat gyakoroltam az asztrológiát, numerológiát, kabalát és automatikus írást. Majd miután megismerkedtem a Rudolph Steiner szervezettel, a svájci Dornochban lévő Guertianamba utaztam egy antropozófiai nyári táborba, az okkult tudományok tanulmányozására.
Az életemben azonban hamarosan ismét változások következtek. A nyári program után New York City-be tértem vissza dolgozni. Egy őszi napon, amint a 86. utca és a Central Park West metróállomásról feljöttem, tekintetemet egy indiai ruhába öltözött ember vonta magára, aki az utca túloldalán ült egy padon. Hosszú haja feje tetején csomóba volt kötve, széles barna szakálla pedig az ölében levő nyitott tenyéren nyugodott. Úgy tűnt, mintha valamilyen béke övezné. Vagy negyven furcsa kinézetű ember vette körül pokrócokon ülve, akik zenéltek, énekeltek és ettek New York City lármás forgalmának kellős közepén.
Odasétáltam és megálltam a csoport háta mögött, hogy figyeljek. Gill Baba, vagy "Szabadság", ahogy később nevezték, felnézett rám, és elkezdett jelbeszéddel szólni (megtudtam, hogy mindig hallgat és soha nem használja saját hangját). Ezt mondta:
- Üdvözöllek itthon, ez az amit kerestél!
Satya Sai Baba
Így jutottam el a jógához, hinduizmushoz, keleti teológiához és egy Satya Sai Baba nevű emberhez.
Mind a mai napig él egy ember Dél-Indiában, akit Satya Sai Babának hívnak. A Satya jelentése: "igazság", a Sai-é: "anya", a Babá-é: "apa". Nevének jelentése tehát ez: "minden igazság anyja, apja". Sai Baba nem állítja magáról, hogy ő Jézus, hanem, hogy az, aki elküldte Jézust a földre; vagyis azt állítja, hogy ő maga az isten! Hinduk milliói követik; amerikaiak, kanadaiak, európaiak, és ázsiaiak ezrei imádják mint istent.
Sai Babát úgy ismerik, mint a csodák emberét. Meglengeti kezeit a levegőben, és vibuti - vagyis "szent" - hamuhalmokat jelenít meg, amit a hinduk "puja", vagyis imádat céljából kennek a homlokukra. Rákbetegségben haldokló üzletemberek élnek át csodálatos gyógyulásokat démonikus erői révén. Ettem abból a cashew mogyoróból, ami éppen akkor materializálódott kezében. A Shivarathri fesztivál alatt két vödör étellel, - az egyikben rizs volt, a másikban curry -, negyvenezer embert táplált. Gépkocsik folytatták útjukat órákig üzemanyag nélkül. Fényképek és ékszerek materializálódtak a puszta levegőből. Később felismertem, hogy ezek mind a Szent Szellem ajándékainak démonikus hamisításai voltak.
Egy szellem megszállottságában
Még mindig New York City-ben laktam, nappal teljes időben egy számviteli cég alkalmazásában dolgoztam, éjszakánként pedig meditációs- és jógagyakorlatokat és automatikus olvasásokat végeztem. Egy éjjel azonban hajnali három óra tájban valami felébresztett. Egy ember állt az ágyam lábánál hosszú vörös ruhában. Tudtam, hogy Sai Baba az. Ez sem látomás volt, hanem valóságosan megjelent; ismeretes volt róla, hogy ilyesmit gyakorol. Ujját rám szegezve ezt mondta:
- Ideje, hogy Indiába gyere és a tanítványom légy - majd eltűnt.
Engedelmesen eladtam a zongorámat, hogy repülőjegyet vehessek, a hi-fi tornyomat pedig költőpénzért bocsátottam áruba; felmondtam könyvelői állásomat és véglegesen levettem rövid hajú üzletemberi parókámat. Elrepültem Dél-Indiába, és az első hat hónapot elsősorban Sai Baba körül töltöttem. Naponkénti megjelenéseiért éltem, amit reggel és délutánonként végzett imádóinak tömegei előtt. A puttaparthi téli otthona és a Bangalore-tól délre eső whitefieldi nyári otthona közt utazott.
Miért mennek el az emberek ilyen végletekig, hogy láthassák ezeket az Avatarokat (magasságos lények isteni inkarnációi) vagy gurukat (sötétség eloszlatói), vagy a környezetünkben lehessenek? Azért, mert hiszik, hogy puszta jelenlétüktől, vagy érintésüktől bűneik elvétetnek, és megtörik az újjászületések végtelen sora, vagy ismertebb nevén a reinkarnáció.
Indiában kezdett megszállni egy "Sakti" nevű szellem. Csak évek múlva értettem meg, hogy ez egy démoni szellem volt. Más, okkult erőkkel működő magas gurukat is látogattam, majd magam is felszentelt swami lettem, és megkaptam a Swami Devatata nevet, melynek jelentése: Isten Ajándéka. "Szabadság" imádói, akiket "család" néven ismertek, "Áldj"-nak kezdtek hívni.
Hat hónap múlva Nepálba utaztam. 147 mérföldet gyalogoltam a Himaláján át egészen a tibeti határig egyetlen hosszú ruhában, egy pokróccal és néhány személyes kellékkel.
Három hónappal később visszatértem az indiai Patnába, majd onnan Delhibe. Végül visszarepültem Párizsba. Franciaországban súlyos májgyulladásom lett. Nagy nehezen eljutottam Amszterdamba, ahol három hétig lábadoztam. Kora őszre újra New Yorkban voltam. Long Islanden meglátogattam a szüleimet, majd északra utaztam egy jóga ashramba (monostor), hogy istent "megvalósítsam"! Találkozni akartam a bennem lakó istennel, hogy eggyé váljak vele, hogy ily módon istennek ismerjem el magam.
Másfél évet töltöttem ott, a hideg telet egy indiánsátorban vészelve át, a Yea God Családdal, ami a 86. utca és a Cenral Park West addigra már megnövekedett csoportja volt New Yorkból. Nagy százalékban voltunk zsidó származásúak és értelmiségiek, főiskolai és egyetemi végzettséggel, és sokan kerültünk ki sérült családokból.
Sok drámai megtapasztalásban volt részem, amíg ott tartózkodtam; órák hosszat meditáltam, beléptem a jóga transz-állapotba, és továbbra is megszállott a Skati nevű szellem.
Skati levitt délre, Long Islandre, New York City-be, majd New Englandbe, ahol másoknak is átadtam ezt a démoni szellemet, és tanítottam őket a nagy szellemi igazságokra, amiket tanultam. Ezek ilyen mély értelmű utasítások voltak, mint "Légy szabad, légy boldog." "Távozz el a fájdalomtól." "Engedelmeskedj mindennek. Ne állj ellen semminek." "Nem szereted a munkahelyedet? Hagyd ott!" "Ki nem állhatod a férjedet vagy a feleségedet? Hagyd ott!" "Isten minden, és mindenütt ott van." "A szeretet az Istenhez vezető út."
Ezeket is tanítottam: "Az igaz és a hamis, a magas és az alacsony, a jó és a gonosz, a Krisztus és az ördög fogalmai valójában nem léteznek; ezek csak az elmékben lévő illúziók (maya). A transzcendentális meditáció segítségével ki tudunk lépni az anyagi és a szellemi valóság kettősségéből, és átélhetjük, hogy "minden egy".
Megcsókolták a lábaimat
Emberek kezdtek körém gyűlni, és egy év után mind elindultunk keresztül az országon, kisbuszokkal és kocsikkal. Később még egy berendezett, kimustrált "fanki" buszt is beszereztünk.
Amikor elhagytuk Long Islandet, először a Delawarebeli Hockessinben álltunk meg, majd tovább mentünk Tennessee-be, onnan pedig a texasi San Antonioba, Mexico államba, majd az arizonai Tuskonba, végül pedig Mexico államba, egy Baia nevű helyre utaztunk. Minden állomáshelyen hosszú ruhában leültem egy padra egy parkban.
A keresők pedig jöttek! Aztán riporterek jelentek meg, és írtak a Szeretet Családjáról, akik eljöttek, hogy megáldják városukat.
Amikor megéheztünk, az emberek ételt hoztak, vagy a buszban főztünk magunknak. Mivel szigorúan vegetáriánusok voltunk, nem fogyasztottunk húst, halat, vagy állati eredetű termékeket. A túlsúly soha nem volt gond. Amikor elhagytam Indiát, 55kg voltam. (Valószínűleg azok a "magas" szellemi megtapasztalások, amelyekben némelyek részesültek, a súlyos alultápláltság következményeként keletkeztek.)
Mexikóból Dél-Kalifornián keresztül mentünk el Los Angelesbe, San Juan Capistranoba, Santa Cruzba, San Franciscoba, majd végül Berkeley-be. Végül Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetem területén kötöttünk ki.
Amikor leszálltam a buszról, átsétáltam a Sproul Plazara, ami a diákok, tiltakozó felvonulók, zavarkeltők és minden más furcsa figura találkozóhelye volt, és leültem egy padra - harmincöt napra.
Az emberek jöttek minden felől. A lábaimat csókolgatták, néha hanyatt is estek a szellemi erő jelenléte miatt.
Hazudsz
Határozottan emlékszem arra, ahogy a harmincnegyedik napon, délelőtt tizenegy óra tájban egy rövid, szőke hajú fiatalember fehér, rövid ujjú ingben átgyalogolt a Plaza pad előtti területén üldögélő tömegen, és hozzám jött. Egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte:
- A szívedben van Jézus?
Mivel főleg csendben voltam, egy fiatal nő segítségével válaszoltam neki jelbeszéd útján:
- Bizonnyal a szívemben van Jézus, és Ráma is a szívemben van, és Krisna is, és te is a szívemben vagy. (Akkoriban nagy szívem volt.)
- Benned van a Szent Szellem? - kérdezte.
Annyi energia volt a testemben a meditációk következtében, hogy amint a kezemet felemeltem, egy közel méteres kék fénysugár áradt ki ujjaimból. Ezt felhasználva bizonyítékként válaszoltam:
- Bizonnyal bennem van a Szent Szellem.
Ekkor ujját rám szegezve így szólt:
- Hazudsz! Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a tekintetedből.
Sarkon fordult és eltűnt a tömegben.
Próbáld meg a benned lévő szellemet
Négy nap múlva karavánunkkal egy New York-tól északra eső terület felé vettük az irányt. Annak a "Szabadságnak" születésnapi összejövetelére igyekeztünk, aki néhány évvel azelőtt New York City-ben ült a padon. Amikor megérkeztünk a "föld"-re (így hívták jóga közösségünket), Szabadság jött elénk, hogy fogadjon bennünket. Sok éves hallgatás után újra szólni kezdett. Megkért bennünket, hogy jöjjünk el vele a "Ten" vagy satsang terembe, ahol egy bámulatos történetet fog megosztani velünk.
Emlékezetem szerint Gill (ez volt Szabadság igazi neve) elmondta, hogy egy démoni szellem szállta meg Sai Babából, aki arra kényszerítette, hogy csonkolja meg saját testét, kárt okozzon másokban, napokon át sötétségben és elnyomás alatt üljön, majd onnan jöjjön ki, hogy Siva isten szellemét megnyilvánítsa (manifesztálja).
Két dolog történt, ami megváltoztatta gondolkodásmódját, mondta. Először is, hazugságon kapta Satya Sai Babát, "Minden Igazság Apját, Anyját". Mégpedig egy súlyos hazugság volt, egy kormány-vízum ügyben.
Ha Isten neve "Igazság", gondolkozott Gill, akkor hogyan hazudhat? Hol található benne hazugság?
A másik eset abból a tényből adódott, hogy ebbe a jóga ashramba nem vezették be az áramot, nem volt vízvezeték-hálózat, telefon, se semmi, ami összekötötte volna a külvilággal, kivéve egy gáztartályt, amit a fürdővíz felmelegítéséhez használtunk.
Egy napon egy baptista férfi hajtott be a "földre", hogy kicserélje a gáztartályt, és egy szórólapot hagyott Gill küszöbén. Gill elmesélte, hogy éppen a jóga-házából jött kifelé csukott szemmel, ahogy a "szellem vezette", amikor átesett a küszöbön, és rázuhant orral a szórólapra. Gill ezt isteni jelként értelmezte, hogy olvassa el. Felszedte tehát, bevitte magával, és elolvasta. A szórólap a János első levele negyedik részéből idézett a Bibliából:
"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: Valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő, és most e világban van már."
Gill újra elolvasta. Néhány hónapon belül kezdett visszatérni a hangja, és Jézus nevének használata által megszabadult a gonosz szellemektől. Arra biztatott, hogy próbáljam meg a bennem lévő szellemeket, ahogy ő is tette. Visszatértem egy jurtába, leültem a földre, összekulcsoltam lábaimat és kinyitottam a számat. Mivel zsidó vagyok, sohasem voltam keresztény gyülekezetben, mégis ez jött ki a számon:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr?
Éreztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amiről tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem.
Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam:
- Jézus, jöjj a szívembe. Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak.
Ezután azt parancsoltam:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében.
Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott.
Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelőtt.
A gondolatok kezdtek újra visszatérni az elmémbe. Jógiként, ha csak néhány percre mozdulatlan maradtam, elmém teljesen kiüresedett. Üresség. Gondolatok nélkül.
Az érzelmeim is visszatértek. Alig néhány órával korábban csak nagyon csekély érzés, vagy érzelem volt bennem. Szó szerint csak egy üres kagyló voltam, amin keresztül a démoni szellem működött.
Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erő, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott.
A többieknek is elmondtam, hogy mi történt velem, és megtudtam, hogy sokuknak hasonló tapasztalataik voltak. Három nappal később úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a közösséget a hindu istenek képei, a nekik történő tömjénezések, a szobrok és az okkult könyvek miatt.
Segítségre szorulunk
A Long Island-beli Huntingtonba utaztunk, egy parkba, ahol egy "ragyogó" ötletem támadt:
- Menjünk Virginia Beach-be és látogassuk meg az Edgar Cayce Alapítványt. Ő ugyanis sok könyvet írt a Krisztus tudatról, a Jelenések könyvének hét szellemi gyülekezetéről, amely az indiai csakráknak felelt meg (szellemi energia helyei), és még sok más hasonló dologról! Ekkor még nem tudtam, hogy Edgar Cayce maga is médium volt, aki démoni szellemekkel állt kapcsolatban.
Egy csütörtök reggel érkeztünk Virginia Beach-be, és még most sem értem, ami ezután történt. Az Edgar Cayce épület közvetlenül a fő autópálya mentén helyezkedik el az óceán partján, Virginia Beach-ben. Fel-le hajtottunk az úton, de nem találtuk. Valahogy a 700-asok klubja nevű keresztény televíziós hálózat épületének parkolójában találtuk magunkat, több mérfölddel arrébb.
Én semmit sem tudtam erről a szervezetről, de néhányan már hallottak róla, így hát mindnyájan bevonultunk. Én hosszú fehér ruhámat viseltem, a nők indiai száriban, a férfiak indiai pizsamában voltak.
A 700-as klub tagjai beszélgettek és imádkoztak velünk, és elirányítottak John Giminez Kőszikla Gyülekezetébe, egy esti összejövetelre.
Aznap délután egy McDnald's-ban egy fishburgerrel megtörtem több éves vegetarianizmusomat. Komolyan vettük, hogy most már Jézus az Őr!
Csodálatos volt az az esti istentisztelet. Több mint ezren imádták együtt az Urat természetfölötti nyelveken, amit Isten adott, és gyógyulásokért imádkoztak. A legtöbben előrementünk imát kérni, amikor erre lehetőség nyílt. Giminez pásztor egyetlen pillantást vetett ránk és megállapította, hogy szükséges azonnal bemerítkeznünk. Ez jónak látszott, úgyhogy a férfiakat elvezették az egyik oldalra, a nőket a másikra és útmutatásokat adtak a bemerítkezésről.
Hosszú kék ruhákat adtak ránk. Teljesen otthon éreztem magam. Levettem hosszú fehér ruhámat és felöltöttem a kéket. Arra következtettem ebből, hogy a kereszténység csak színváltás.
Az egész gyülekezet ottmaradt, hogy végignézze, ami történik. Én voltam a sorban az utolsó, körülbelül a huszonötödik. Az előttem állók egyenként alámerültek, majd új, mennyei, szellemi nyelven énekelve és szólva, kezüket az ég felé emelve jöttek fel a vízből.
Végre rám került a sor. A vének megkérdezték, hogy akarok-e betöltekezni s Szellemmel. Igennel válaszoltam. Ekkor a vízbe merítettek. Amikor feljöttem, valami felülről a fejem tetejéről fogva átjárta az egész testemet. Tudtam, hogy ez a Szent Szellem volt. Kezeim fellendültek a magasba és azonnal új nyelven kezdtem énekelni, ahogy előtte sose tanultam. A bemerítkezéssel járó megtapasztalás olyan erőteljes volt, hogy szó szerint kiemelkedtem a vízből. A véneknek kellett utánam nyúlniuk, hogy vállaimat megragadva visszahúzzanak.
Emlékeztek még, hogy hová ment a démoni szellem? A földbe. A Szent Szellem pedig felülről jön.
Felsétáltam az emelvényre, ahol a többiek nyelveken szóltak, énekeltek és imádkoztak. A zongorához mentem, és nekidőlve imádkoztam imanyelvemen. Ahogy körülnéztem, meglepő volt látni a Szent Szellemet az auditóriumban jelenlévő emberek szemében. Jobbról balra mindenkit végigpásztáztam, majd megfordultam, és észrevettem egy párt a csoportunkból, akikkel együtt jöttünk a busszal, és akik hallani sem akartak erről a "Jézus dologról". (Egy zsidó nő egy héttel később vált el tőlünk, hogy visszamenjen Indiába). Az ő szemükben ismertem fel egy másik szellemet - egy sötét szellemet. Az egész teremben csak egynéhányan voltak mások. Ekkor visszaemlékeztem arra a fiatalemberre Berkeley-ben, Kaliforniában, aki három héttel azelőtt rám szegezte ujját és kijelentette:
- Hazudsz. Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a szemedből.
1967. júliusának ezen éjszakája óta az Úrral való életem a teljesség és a gyógyulás útja volt mindazokból a rontásokból, amit az okkultizmus okozott bennem gyermekkorom óta. Még évekbe került, mire megértettem, mennyire sérült voltam. Állandóan menekülni próbáltam a múlt sebei elől.
Most már tudom, hogy egyedül Istenben találok elfogadást, feltétel nélküli szeretetet, teljességet és életcélt.
A valódi
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet felismerni, hogy egy csoda vagy gyógyulás valódi, Istentől jövő-e, vagy pedig utánzás. A démonikus gyógyítások alábbi jeleinek voltam tanúja:
1. A csodát kísérő légkör nyomott és feszült, sőt egyenesen félelmetes is lehet. A démonikus gyógyulások gyakran sötét környezetben történnek, például egy szeánszon.
2. A gyógyulás miatti dicsőséget nem Istennek, vagy Jézusnak adják, hanem annak, akin keresztül bekövetkezett. Ez a személy "felfuvalkodik", mintha ő lenne Isten. Ez teljesen más egy Messiásban hívő esetében, aki Jézus nevét hívja segítségül, és a csodáért minden dicsőséget Neki ad!
3. Rendkívüli megkötözöttség áldozataivá válnak a démonikus csodák résztvevői. Testükben meggyógyulhatnak, de lelkükben beteggé és megkötözötté válnak. Tudok emberekről, akik félnek elhagyni Indiát, vagy a gurujuk jelenlétét, nehogy visszajöjjön a betegségük.
4. Az okkultizmusban való bármilyen részvétel kiszolgáltatja az embert a lelki gyötrelemnek, az állandó depressziónak és betegségnek, az elmebetegségnek és az elszegényedésnek. Ha ezt nem törik meg, akkor ez a gyötrés a következő nemzedékre is átszállhat. Személyes meggyőződésem, hogy sokan azért lenyomottak, betegek és aggodalmaskodók, mert szüleik vagy nagyszüleik valamilyen okkult dolgot gyakoroltak (Mózes 5. Könyve 5. rész 9. vers).
A Talmudban három úgynevezett "messiási csoda" van, amit csak a Messiás és igaz követői lesznek képesek bemutatni. A kultuszokban és a New Age-ben eltöltött éveim során egyszer sem hallottam róla, hogy ezeket a csodákat démonikusan utánozták volna.
Az első a lepra meggyógyítása. Minden leprás ellenére, akik India falvaiban mind ez ideig élnek, ismeretem szerint egyetlen egyet sem gyógyítottak meg a guruk, sámánok, vagy okkultisták.
A másik a vakon született személy meggyógyítása, aki nem később vakult meg betegség vagy baleset következtében. Ezért bolydultak úgy fel a farizeusok, amikor Jézus meggyógyította a férfit, aki születésétől fogva vak volt. Ennek a csodának az elismerése annak a beismerését jelentette, hogy Jézus a Messiás!
A harmadik fajta messiási csoda a süket és néma szellem kiűzése egy személyből, és annak meggyógyítása. A farizeusok is gyakorolták a szabadító szolgálatot, de ehhez meg kellett kérdezniük a démontól, hogy hívják. Egy süket és néma ember nem tudott válaszolni, hogy azonosítsák a démont.
Jézus mindhárom messiási csodát bemutatta az írások szerint, és követői által ugyanezeket cselekszi ma is.
A Jézus nevében végzett szolgálatom során magam is sok csodás gyógyulást tapasztaltam. Láttam, amint daganatok zsugorodnak össze, majd tűnnek el; dobhártya nélküli emberek pillanat alatt visszanyerik hallóképességüket, és láttam ideg- és fülpusztulással járó betegségből (Boyles betegség) való gyógyulást is. Tanúja voltam daganatok, ízületi gyulladások, ízületi betegségek, a háton, a lábakon és lábfejen megsérült idegek, csigolya rendellenességek, porckorong problémák, megnyomorodással járó betegségek, deformitások, verruca vulgaris (közönséges szemölcs), lupusz, és elmebetegségek gyógyulásának.
Sztoikus, hanyatló, kereső állapotomból kiragadott az Úr, és mindent helyreállított. Szabad vagyok arra, hogy szeressek, hogy kifejezzem az érzelmeimet, és hogy betöltsem életem értelmét.
Sid Roth kommentárja
Ronhoz és más zsidó emberekhez hasonlóan én is a New Age útvesztőjében vándoroltam. Egy napon egy, a Bibliában hívő ember ezt mondta:
- Tudod Sid, Isten elítéli az okkultizmusban való részvételedet.
Megmutatta nekem a Tórából a Mózes 5. könyve 18. rész 10-12. verset.
"Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát a tűzön (gyermekáldozat), se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó (asztrológia), se varázsló, se bűbájos (mágikusan megigéz, elbűvöl, elvarázsol), se ördöngősöktől tudakozó (médium, channeling, ouiga táblák), se titok-fejtő (spiritiszta, transzcendentális meditáció, Silva féle agykontroll, Edgar Cayce), se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli ó, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled."
Sok okkult ember hiszi magáról, hogy reinkarnálódott (meghalt és más testében visszajött). Néhányuk hipnózis állapotában beszámolt előző életeiről és olyan helyekről, ahol soha nem is járt. Hogyan lehetséges ez? A Biblia azt tanítja, hogy "...elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet..." (Zsidókhoz írt levél 9. rész 27. vers). Ez a reinkarnáció minden lehetőségét kizárja. Ezért a régi életekről beszámoló emberek "familiáris" (ismerős) szellemek csatornái. Ezek a familiáris szellemek évezredek óta köztünk vannak.
A nővérem, aki értelmes, összeszedett általános iskolai tanárnő, szintén megsértette a Mózes 5. könyve 18-at, és megnyitotta magát a démoni behatásnak. Évek múlva részt vett egy szabadító összejövetelen. Amint az összejövetel vezetője imádkozott, hogy a démonok kezdjenek el megnyilvánulni, hogy ki lehessen őket űzni, köhécseléseket és sikoltásokat hallott a helyiség különböző részeiből. A sikolyok egyre erősödtek. Nem emberi hangnak tűntek. A nővérem nem résztvevőként, hanem megfigyelőként volt ott. Ő így írja le, hogy mit tapasztalt:
"Megrémültem és szerettem volna elmenni. Odafordultam a férjemhez (aki egy zsidó könyvelő), hogy menjünk haza, de nem jött ki hallható hang a számon. A nyelvem nem tudott nyugalomban maradni, hanem össze-vissza csavarodott a számban. Aztán lenéztem a kezeimre, és mindkettő ökölbe volt szorulva. Nem tudtam kinyitni őket. A körmeim a tenyerembe mélyedtek. Meg voltam bénulva! A félelem elviselhetetlenné vált. Sírni kezdtem.
Aztán egy férfi lépett hozzám és így szólt: "Nevezd meg a démonodat!" Nem tudtam, hogy miről beszél. Hát nem látja, hogy lebénultam? Amikor nem válaszoltam, tovább ment. Majd egy hölgy lépett hozzám és ugyanazt mondta: "Nevezd meg a démonodat!" Azt vettem észre, hogy szavak kezdtek kijönni a számból: "félelem démona." Parancsolt neki, hogy távozzon. Ökleim azonnal elengedtek, és már tudtam beszélni. Tudtam, hogy a szellemvilág valóságos. Azon az estén megszabadultam a félelemtől, ami egész életem során gyötört. Szabad voltam."
A nővérem férjével és három fiával együtt ma messiási zsidók. Örülök neki, hogy nem szükséges mindenkinek megtapasztalnia a sötétség láthatatlan világát ahhoz, hogy megtalálja az Urat. Az Ördög valóságos. Az egyedüli védelem pedig Jézus Krisztus a zsidó Messiás.
Bizonyságtétel rövidített magyar változata.
A Toronto, Scarlett Rd.-i Gyülekezetben elmondta Sutus József.
Egy megrázó bizonyságtételt szeretnék elmondani egy amerikai testvérünkről, akit Bill Wiese-nek hívnak. Az ő beszédéből fogok majd idézni egy részletet, melyben bizonyságot tesz arról a 23 iszonyatos percről, amit a Pokolban töltött.
Mielőtt rátérnék erre, néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek testvérünkről, Bill Wieseről. Bill és felesége Annette, már régóta az Úr gyermekei, akik komoly munkát végeznek az Isten szolgálatában. Bill 16 éves korában fogadta el az Úr Jézust, és 32 éve az Úr gyermeke. 10 évig volt tagja egy kaliforniai gyülekezetnek, majd az elmúlt 15 évben az "Eagles Nest" nevű, szintén kaliforniai gyülekezetben, vezetőségi beosztásban vitte feleségével együtt a feladatokat, amiket Isten reá bízott.
Amit testvérünk 1998 november 23-án átélt, nagyon megrázó esemény, ami egyben
RENDKÍVÜLI ÜZENETET TARTALMAZ SZÁMUNKRA!
Bill Wiese az átélése után következő hét évet a Biblia tanulmányozásával töltötte, és kutatásai alapján bebizonyította, hogy az átélt dolgok minden egyes részlete a Bibliában megtalálható, és megegyezik az ott leírtakkal.
Most pedig részlet Bill testvér bizonyságtételéből:
Először is talán mindenkiben az a kérdés merül fel egy ilyen dolog hallatára, hogy honnan vagyok olyan biztos abban, hogy ez nem csak egy rossz álom volt? Szeretnék egy dolgot kihangsúlyozni. Kívül kerültem a testemen!
Hogy ilyen dolog lehetséges egy bibliai példa bizonyítja, melyben Pál apostol írja le az ő átélését: (2Kor 12:2) "Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba"
Amikor visszatértem arról a szörnyű helyről, láttam saját testemet a földön feküdni. Biztos vagyok benne, hogy ez egy testen kívüli élmény volt, és Isten megrettentett engem ezen az élményen keresztül. (Jób 7:14) "Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem..."
Körülbelül egy évbe telt, hogy meg tudjak nyugodni ennek a szörnyűségnek a hatásától, és visszatérjek normális állapotomba. Az átélt trauma és félelem, amiben részem volt, megváltoztatta az egész látószögemet arról, hogy miként tegyünk bizonyságot másoknak, és hogy mennyire hálásak lehetünk Istennek, amiért lehetőséget nyújt arra, hogy megmeneküljünk ettől a borzalomtól!
A feleségem elmondta, amit akkor tapasztalt, mikor meglátott engem a nappaliban a földön feküdni. Én nem emlékszem erre a részre. Anita éjjel 3 óra 23 perckor ébredt fel, és észrevette, hogy nem vagyok mellette. Ordítást hallott a nappaliból. Olyan állapotban talált meg, ami teljesen szokatlan és rendkívüli volt az én egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott természetemhez. Furcsa pozícióban feküdtem, fejemet a két kezembe fogtam, és üvöltöttem. Feleségem nem tudta mit csináljon! Azt gondolta szívrohamom van. Elkezdett imádkozni értem, én pedig csak ezt ordítottam:
- Kérd az Urat, vegye ki elmémből ezt a dolgot! Az Úr a Pokolba vitt, és úgy érzem a testem haldoklik, nem bírom tovább! -
Ő folytatta az imádkozást és kb. 10-20 perc elteltével kezdtem lenyugodni. Anita elmondta, hogy teljes traumába kerültem, mint egy olyan ember, aki a vietnami háború borzalmait újra átéli, vagy valami szörnyű baleset után sokkos állapotba kerül. Ez nem olyan volt, mint amikor valaki csak egy rossz álomból ébred fel! - mondta.
Ezután a megtapasztalás után kezdtem kutatni a Bibliában, hogy volt-e már valamikor, valaki, aki megtapasztalta a Poklot. Olyan verseket találtam, ami megegyezett a saját átélésemmel. Több mint 400 vers szól olyan dolgokról, amit éreztem, hallottam, és láttam a Pokolban. Benne van a Bibliában! Minden, ami megtörtént velem, ott meg van írva!
Jónás is átélte a Poklot, ami így van leírva: (Jónás 2:3,7) "És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol (Pokol) torkából sikolték, és meghallád az én szómat. - A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!" Tizennégy másik olyan személyre is találtam, akik ugyancsak megtapasztalták a Poklot. Ezek legtöbben átélték a klinikai halált, és kórházban hozták vissza őket az életbe. Azon a bizonyos estén feleségemmel együtt egy imaösszejövetelen vettünk részt, majd hazamentünk, és lefeküdtünk aludni.
Körülbelül éjjel három órakor kezdődött az átélésem. Nem értettem, hogyan kerültem oda egész addig, amíg vissza nem jöttem, az Úr akkor magyarázta el nekem.
Be voltam dobva egy börtöncellába. Nagy durva kőből voltak a falak, és rácsok az ajtón. Akkor még nem tudtam hol vagyok, csak annyit tudtam, hogy elviselhetetlen forróságot érzek. Csodálkoztam, hogy bírom ezt ki? Úgy éreztem, hogy elolvadok! Egy kis ideig fény volt a helységben, gondolom Isten jelenléte volt ott, hogy jobban láthassam a környezetet, majd egy perc múlva minden elsötétedett! Megértettem, hogy a Pokol egy része börtöncellákból áll. Tűzfészkek vannak, máshol pedig hatalmas tűz.
Ézsaiás 24:22 "És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe..."
Példabeszédek 7:27 "Sírba vivő út az ő háza, amely levisz a halálnak hajlékába." Jónás 2:7 "...bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!"
Egy cellában voltam, és négy lény volt ott velem. Akkor még nem tudtam, hogy ezek démonok voltak. Én úgy kerültem oda, mint egy bűnös ember, aki még nincs megmentve. Isten kivette elmémből, hogy én egy megtért keresztény vagyok. Nem értettem miért történt így, de visszafelé jövet az Úr azt is megmagyarázta nekem.
Ezek a lények óriásiak voltak, kb. 4 méter magasak. Az egyiknek teste tele volt pikkellyel, óriási állkapcsa volt hatalmas fogakkal. Kifelé álló karmai voltak, és mélyen ülő szemei. A másik egyáltalán nem úgy nézett ki mint az előző. Ennek hosszabbik karján végig borotvaéles uszonyai voltak és deformált lábai. Minden deformált és kitekert volt rajta. Az egyik karja hosszabb, másik rövidebb volt. Ronda, undorító kinézésű lény.
Egész idő alatt Istent szidták és átkozták. Én csodálkoztam azon, miért átkozzák Istent? Miért gyűlölik Istent ennyire?
Majd figyelmük rám irányult, és ugyanazt a gyűlöletet érezték irántam is, mint amit Isten iránt éreztek. Nem értettem miért gyűlölnek engem is, hiszen én nem tettem nekik semmit? De olyan gyűlölettel gyűlöltek engem, amit még soha nem tapasztaltam a Földön. Az ő gyűlöletük messze túl ment azon, ahogy egy ember gyűlölni képes. Teljességgel gyűlöltek, és én tudtam, hogy ezek ki vannak jelölve arra, hogy örökké kínozzanak engem. Volt még ott néhány dolog, és nem értettem, hogy honnan tudtam azokat? A Pokolban az érzékek jobban működnek! Érzékenyebbek vagyunk mint a fizikai testünkben. Érzékenyebbek a távolságra, és az időre.
A földön feküdtem a cellámban, és a testemben semmi erő nem volt. Csodálkoztam, miért van az, hogy alig tudok mozdulni, mi baj lehet velem? Egyáltalán nem érzékeltem erőt a testemben, tehetetlenül feküdtem a földön. Az egyik démon megragadott, felkapott, és odahajított a falhoz mint egy üvegpoharat. Ez mutatta, hogy milyen könnyű voltam, vagy hogy ő mennyire erős. Odavágott a falhoz. Minden csontom eltört, éreztem a fájdalmat. Elterültem a földön, és kegyelemért kiáltoztam, de ezekben a lényekben nincsen kegyelem, semmi kegyelem!
Az egyik felkapott, és a másik, penge éles uszonyaival letépte a húsomat. Csak letépte rólam, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy ez a test Isten csodálatos alkotása. A gyűlölet irántam annyira erős volt!
Csodálkoztam, miért élek még, hogyan tudom átélni mindezeket? Nem értettem, miért nem vagyok halott? A húsom úgy lógott le rólam mint szalag darabok, de nem volt vér, mert a vérben élet van, és a Pokolban nincs élet!
Ézsaiás 14:9-10 "Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!" Zsoltár 88:5 "Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejeveszett ember."
Tudjuk, hogy a gonosznak milyen hatalmas ereje van! Az egyik Ige beszél arról, hogy egy démonokkal megszállott ember, akit láncokkal megkötöztek, képes volt bármilyen láncot szétszaggatni a démonok ereje által. Képtelenek voltak megláncolni őt, darabokra törte a láncokat és ez, csak egy démonokkal megszállott ember volt.
Márk 5:4 "Mert sokszor megkötözték őt békókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni."
A Bibliából az derül ki, hogy ezek a démonok ezerszer erősebbek az embernél! Még ha a természetes erőm birtokában let-tem volna is, akkor sem tudtam volna megküzdeni velük. Én teljesen rá voltam utalva a kegyelmükre, de bennük nem volt kegyelem! A démonok uralják az embereket a Pokolban.
A démonok szaga és a Pokol szaga iszonyatos! Nem tudom leírni nektek! Az égett húshoz, vagy a szulfát szagához hasonlít. Olyan, mint egy nyitott szennycsatorna, rothadt hús, romlott tojás, savanyú tej együttesen, és mindezek ezerszeresen! Ha belélegzed, és bent tartod az orrodban olyan szörnyen mérgező, hogy a bűz meg tudna ölni ha testben volnál. Arra gondoltam, hogy tudom túlélni ezt a szörnyű bűzt? De újra hangsúlyozom, ott nem halhatsz meg, mindezt el kell viselned.
A kínzásokat, amiket átéltem megtalálhatók az 5. Mózes 32:22-24-ben. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig. Megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. Veszedelmeket halmozok reájuk, nyilaimat mind rájuk fogyasztom. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájuk bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
Sámuel 22:6 "A Pokol kötelei vettek körül, s a halál tőrei estek reám." A következő Ige beszél ezekről a dolgokról:
Mikeás 3:2 "Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! Akik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!" Ez történt a zsidó néppel a valóságban, de ez az, amit a démonok tesznek.
Kegyelemről
Zsoltár 36:6 "Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Csak a Mennyben van kegyelem! A kegyelem Istentől jön!"
A Sátán nem ismer semmiféle kegyelmet, ő teljesen ellene van annak. A Pokol egy kegyetlen, rettenetes, borzalmas hely, amit bírni kell.
Ki kell bírni mindezeket a dolgokat! Zsoltár 74:20 "Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal."
Isten az embert a teremtés legmagasabb pontjára helyezte, és ezek a démonok a legalacsonyabb helyen vannak. Mi emberek keményen megdolgozunk az életben, hogy előre jussunk. Tanulunk, hogy jobb legyen nekünk, de ezeket a képességeket a Pokolban nem tudjuk használni, mert ott az embereket a démonok uralják. Ezeknek a lényeknek nincs értelmük, teljesen érzéketlenek. Egyedül a gyűlölet amihez értenek, úgy Isten, mint az emberek iránt. Ott ők uralják az életedet, és te nem tehetsz semmit ellenük.
A megaláztatásról is vannak Igék, amiket bírnod kell!
Ézsaiás 5:14-15 "Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői. És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak."
Ezékiel 32:24 "Itt van Elám és egész sokasága az ő sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak."
Sötétség van, és kiáltások hallatszanak a Pokolban.
Ahogy ott feküdtem a cellámban egyre sötétebb lett, majd teljesen elsötétült minden. Soha ezelőtt nem tapasztaltam ilyen sötétséget. Lent voltam mélyen egy barlangban, mélyebben mint az arizonai vasbányák. Olyan volt ez a sötétség, amit nem lehet elképzelni. Valahogy megpróbáltam kimászni. Sikerült, mert engedték. Emlékeztem hol van az ajtó, így arrafelé másztam. Éreztem merre kell mennem, így kerültem ki a cellából. Ahogy az egyik irányba néztem minden fekete volt, csak kiáltásokat hallottam. Emberek billiói sikoltoznak ezen a helyen! Tudtam, hogy billiók voltak ott, annyira hangos volt a kiáltozás. Ha ezelőtt hallottál valaha sikoltozást, el tudod képzelni ez mennyire idegtépő. De amikor billiók sikoltoznak, leírhatatlanul megviseli a tudatunkat. Egyszerűen elviselhetetlen! Befogod a füledet, mert annyira idegtépő, de nem tudsz elmenekülni előle! A félelem, ami rád tör elképzelhetetlen! Ott mindent a félelem ural! Isten jelenléte nincs azon a helyen, így el kell viselned a félelmet, kínzást és sötétséget. Nem látsz semmit, és azt sem látod, hogy mi közeledik feléd, vagy éppen támad rád.
Az Ige beszél nekünk erről a sötétségről
Zsoltár 88:7 "Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé."
Jelenések 16:10 "Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére, és lőn az ő országa setét, és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt."
Júdás 1:13 "Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók, tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre."
Van olyan sötétség, amit érzékelni lehet, ahogy meg van írva a 2Mózes 10:21-ben "És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földén és pedig tapintható sötétség." Igen, te a Pokolban tapintani tudod a sötétséget!
Félelem a Pokolban
A félelem, ami rám telepedett, iszonyatos volt! Ha láttál már rémfilmet, ahol a félelem nekiugrik a torkodnak és teljesen elborít, sokszorozd meg azt ezerszeresen, és ott ez az érzés tart fogva egész idő alatt!
Nekem van fogalmam a félelemről! Még nagyon fiatal voltam, amikor Floridában jártam szörfözni. Egy alkalommal egy cáparaj bekerített engem. Egy három és félméteres tigriscápa kettéharapta a szörfdeszkámat, majd meg-ragadott a lábamnál fogva és lehúzott a mélybe. A lábam az óriási cápa szájában volt. (Akkor nem voltam keresztyén, ez még előtte történt, mielőtt meg lettem volna mentve Jézus által.) De a cápa hirtelen elengedett.
Tudtam, hogy Isten nyitotta ki a cápa száját, de abban a pár percben a félelem rettenetes volt. Ha valaki látta a JAWS (Cápák) című filmet, az a félelem SEMMI sem volt ahhoz képest, amit én átéltem. Egy másik fiúnak, aki nem messze volt tőlem, a cápa letépte a lábát. A többiek kihúzták őt a partra, és vérrel volt teljesen elborítva. A fiú csak üvöltött, és nem volt lába!
Én tudom mi a félelem, de ez a félelem semmi nem volt ahhoz képest, amit a Pokolban éreztem! Az nem hasonlítható semmihez!
Vannak dolgok, amiket ki kell bírnunk a Pokolban
Ézsaiás 24:17-18-ban látjuk: "Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója! És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai."
Jób 18:14-ben az Ige beszél nekünk azokról a gonoszokról, akik ellene állnak az Úrnak. "Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő."
A Sátán határozottan a félelmek királya! A Pokolban élettelen pusztaság van.
Egy idő után kijutottam a börtönből. Az egyik irányban lángoló tüzet láttam kb. 12-15 km.-re tőlem. Tudtam, hogy ennyi volt a távolság. A sötétség olyan sűrű volt, hogy felemésztett minden világosságot. A tűz körülbelül 5 kilométer széles volt. Izzón lángolt fölfelé a magasba, és ez elég fényt adott ahhoz, hogy egy kicsit beláthassam a tájat. Minden barna volt és élettelen. Sehol egy zöld levél, semmi jele az életnek, csak kövek, homok és feketeség. Egyáltalán nincs élet a pokolban! Furcsa egy olyan helyen lenni, ahol nincs élet.
5Mózes 29:23 "Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsüllyesztett helye, amelyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában."
Furcsa olyan helyen lenni, ahol nincs élet. Itt a Földön mi élvezzük a fákat, a friss levegőt, de ott halott minden!
Hőség a Pokolban
5Mózes 32:24 "Éhségtől aszottan, láztól emésztetten..."
Júdás 1:7 "Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén."
Zsoltár 11:6 "Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!"
A forróság rettenetes, nem lehet kibírni. Bármi, ami a Pokolban van, képes lenne megölni az embert, de bírni kell, mert nem tudsz meghalni! Nyugalmat akartam! Elmenekülni az üvöltések elől, megpihenni egy kicsit, el onnan, de soha nem szabadulhatsz ki onnét! Ézsaiás 48:22 "Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!"
Ézsaiás 57:21 "Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!"
Szégyenkezés a Pokolban
Mezitelenül vagy a Pokolban, ez még egy dolog amit el kell viselned, a szégyent. Istennek a Pokolba is van betekintése, Ő oda is belát. Ezékiel 32:24 "Itt van Elám és egész sokasága az ő sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak."
Jób 26:6 "Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa."
A Pokolban szárazság van
Nincs víz, nincs széláramlat és semmiféle nedvesség a levegőben. Olyan nagy a szárazság, hogy a víznek egyetlen cseppje után is epekedsz, ahogy Jézus is beszélt erről: Lukács 16:23 "És a Pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban."
Egyszerre csak az egyik démon megragadott, és visszadobott a cellába, és újra kezdte a kínzásokat, amikről részletesen nem szívesen beszélek. Nem akarom újra átélni a borzalmakat. Annyit mondhatok erről, hogy kezdték széttörni a koponyámat. Az egyik démon megragadott, és kezdte betörni a fejemet. Könyörögtem, üvöltöttem kegyelemért, de nincs kegyelem! Aztán a két démon megragadott a kezemnél és lábamnál fogva, ki akarták tépni a végtagjaimat. Úgy éreztem, ezt már nem bírom tovább elviselni!
A tűz torkolatánál
És ekkor hirtelen Valaki megragadott, és kihúzott engem a cellából. Az Úr volt az, de akkor ez még nem volt világos előttem, mert úgy voltam ott, mint egy meg nem mentett, bűnös ember. Amint már mondtam, én úgy kerültem oda, mintha még nem fogadtam volna el Urat személyes Megváltómnak.
Oda lettem helyezve a tűzhöz, amit korábban láttam. Ott álltam a tűz szélén úgy, hogy keresztül láttam a lángokon, és láthattam az emberek testét. Az emberek a tűzben kiáltoztak kegyelemért miközben égtek. Tudtam, hogy én nem akarok oda menni! A fájdalom, amit eddig átéltem elég volt, de a tűzlángok forrósága volt a legborzasztóbb! Ezek az emberek könyörögtek, hogy kijöhessenek onnan. Óriási lények állták körül a tűz torkolatát, és ahogy az emberek másztak fölfelé, hogy megpróbáljanak kijutni onnan, visszalökdösték őket, és nem engedték, hogy kijöjjenek. Gondoltam, ez a hely rettenetes. Ott a dolgok egyidőben történnek. Szomjas vagy, éhes vagy, félsz, és teljesen ki vagy merülve. Aludni sem tudsz a Pokolban. Kívánnál aludni éppen úgy mint most, de nem lehet.
Jelenések 14:11 "És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké, és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal..."
A testünknek szüksége van alvásra. El tudod képzelni milyen lehet az, ha sohasem alhatsz?
A vízről
Zakariás 9:11 "...a szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, amelyben nincs víz."
A Pokolban nincs semmi víz.
Tudtam, hogy a Pokol a Föld középpontjában van. A Föld átmérője 12.756 km. A félút 6.378 km. Én körülbelül közel 6.000 km mélyen voltam a Föld gyomrában.
4Mózes 16:32 "És megnyitá a Föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket, és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat."
Jelenleg még a Föld mélyében van a Pokol. Később a Pokol és a halál, a tűznek tavába lesznek vetve.
Jelenések 20:14-15 "A Pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték."
Ez az utolsó ítélet napja után lesz, amikor a bűneikben meghaltak kerülnek ítéletre, de a Pokol ma még itt van a Földünk belsejében.
A DÉMONOK
Ott voltam ennél a tűznél, és láttam a démonokat fölsorakozni a falaknál. Mindenféle méretű, formájú és fajtájú undorító démoni lényeket, amilyeneket csak el tudsz képzelni. Deformáltak, kicsik és nagyok. Voltak ott óriás pókok, körülbelül 2 méter magasak. Patkányok, kígyók, giliszták. A Biblia ír ezekről.
Ézsaiás 14:11 "Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt, fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!"
Ezek a különböző abnormális kinézésű élőlények oda voltak láncolva a falakhoz. Csodálkoztam, miért vannak ezek odaláncolva a falakhoz? Nem értettem, de az Írásban ezt is megtaláljuk:
Júdás 1:6 "És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta."
Talán ezeket láttam ott, nem tudom? Örültem, hogy oda vannak láncolva, mert nem akartam, hogy megragadjanak engem. Ezek mind szenvedélyesen gyűlöltek. Érthetetlen volt számomra, hogy ezek nem csupán élőlények voltak, de hatalmas gyűlölettel voltak az emberek iránt!
Akkor egy alagútban felfelé kezdtem haladni, és elhagytam a lángokat. Hamarosan egyre sötétebb lett, de azért láttam a démonokat a falak mellett, szörnyű erejük volt. Azt gondoltam, ki tudna harcolni ezekkel a lényekkel? Senki sem tudna megküzdeni velük! A félelem elképesztő volt, egyszerűen már nem bírtam elviselni!
Nincs semmi reménység
A legrosszabb dolog a Pokolban az összes kínzások mellett, hogy megértettem azt, hogy az emberek élete megy tovább itt a Földön, és fogalmuk sincs arról, hogy létezik egy ilyen világ a föld alatt! Nem is gondolják, hogy egy valóságos világ van alattuk itt lent, és emberek billiói szenvednek, könyörögnek, hogy egy kis esélyük lehessen kijutni innen. De ők már soha többé nem kaphatnak lehetőséget arra! Majd beleőrülnek abba a tudatba, hogy életük során lett volna lehetőségük megtérni, és elfogadni Jézust, de ők visszautasították Őt, és ezért örökre itt ragadtak. Semmi esélyük a szabadulásra. Megértettem, hogy ez egy szörnyű örökkévalóság. Most már tudom, hogy mi az örökkévalóság! Itt a földön mi nem értjük ezt teljesen, de ott lent én megértettem. Tudtam, hogy ott kellene lennem örökké, és nem lenne szabadulás. A feleségemre gondoltam, aki soha többé nem lehet már az enyém! Mindig mondtam neki, ha bármi szörnyűség választana is el minket egymástól, földrengés vagy más katasztrófa, én utána mennék, megkeresném, visszahoznám, de innen, soha nem tudnám őt visszahozni! Soha többé nem láthatnám őt! Sejtelme sem lenne arról, hogy én hol vagyok, és soha nem beszélhetnénk egymással.
Meg kell hogy értsd, hogy te soha többé nem jöhetsz ki onnan! A Földön még van remény! Még a koncentrációs táborokban is volt remény valahogy kijutni, ha másként nem, a halálon át, de mi emberek itt a földön még soha nem tapasztaltunk ilyen reményvesztettséget, mint ami a Pokolban van!
Ézsaiás 38:18 Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ott lent nincs semmi remény!
És megjelenik Jézus....
Felfelé haladtam az alagútban, borzasztó félelmek, és reménytelenség között. Féltem a démonoktól. De akkor hirtelen, egy szempillantás alatt ott volt Jézus! Dicsőség Istennek! Jézus volt ott!
Csodálatos fényesség töltötte be a helyet! Csak körvonalakat láttam, egy ember körvonalait. Nem láthattam az arcát, annyira fénylett. Csak belenéztem ebbe a fénybe, és láttam Őt! A térdeimre rogytam.
Jelenések 1:16-17 "... és az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt."
Ez pont így történt velem is. Nem tudtam semmi mást, csak imádni Őt! Nagyon hálás voltam! Egy perccel korábban ott voltam örökre elveszve, és most hirtelen kijutottam erről a helyről, és mindez azért, mert én már korábban ismertem az Úr Jézust! Azok az emberek akik ott voltak, nem jöhetnek ki onnan, de én kijöhettem, mert én már meg voltam mentve, mivel én már átadtam életemet Jézusnak, az Övé voltam!
Tudtam és megértettem, hogy semmi más út nincsen arra, hogy elkerülhessük azt a szörnyű helyet, egyedül csak az Úr Jézus Krisztus! Ő az egyetlen Út, aki által megmenekülhetünk!
János 14:6 "Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam."
Elképzelheted, hogy millió kérdés volt bennem, de amikor ott vagy az Ő jelenlétében csak imádni tudod Őt, és áldod az Ő szent nevét és hálás vagy azért, amitől megmentett téged! Amikor már valahogy meg tudtam fogalmazni gondolataimat, és kérdést akartam feltenni az Úrnak, Ő már válaszolt is.
A kérdésem ez volt: - Uram miért küldtél engem erre a szörnyű helyre?
Ő így válaszolt:
MERT AZ EMBEREK NEM HISZIK,
HOGY LÉTEZIK EZ A HELY!
MÉG AZOK KÖZÜL SEM HISZIK SOKAN, AKIK AZ ENYÉIM!
Megdöbbenten hallgattam a választ. Azt gondoltam minden keresztyén hisz a Pokol létezésében. De nem mindenki hisz a szószerinti égő Pokolban. Kérdeztem:
- Uram miért pont engem választottál ki? - de erre nem válaszolt.
Fogalmam sincs miért pont engem küldött oda? Engem, aki a legjobban viszolygok az ilyen dolgoktól. Én és a feleségem utáljuk még az ilyen fajta filmeket is, utáljuk mindazt ami rossz! A nyarat sem szeretem, a kisebb hőséget. Ott lent minden szennyes, rendetlen, kaotikus, és undorító, és én azt szeretem, ha minden rendben van és kiváló. De Jézus nem válaszolta meg ezeket a kérdéseket.
Annyit mondott: Mondd el nekik én útálom ezt a helyet. Nem az én akaratom, hogy egyetlen teremtményem is oda kerüljön, egy sem! Nem az embernek készítettem ezt a helyet! Ez a hely az Ördögnek és az ő angyalainak készült! Neked vissza kell menned, és el kell mondanod nekik! Adtam neked szájat, menj, és mondd el nekik!
Azt gondoltam: - Uram, úgysem fognak hinni nekem, azt fogják gondolni, hogy megőrültem vagy csak egy rémálom volt.
- Az Úr azt válaszolta: Az nem a te munkád hogy elhitesd velük, ez a Szent Szellem munkája, te csak menj és mondd el nekik.
- Belül ezt éreztem: - Igen Uram! Természetes, hogy megyek, és elmondom nekik!
- Te sem aggodalmaskodhatsz és nem félhetsz attól, hogy emberek mit fognak gondolni rólad. Neked menni kell, és megtenni amit az Úr mondott, és a többit rábízni az Úrra. Ámen?
Majd azt kérdeztem: - miért gyűlölnek ezek a lények engem ennyire?
- Mert te az én képmásomra lettél teremtve, és ők engem gyűlölnek!
A Sátán nem tud semmit tenni Isten ellen, nem tudja Istent bántani, de tudja bántani az Ő teremtményeit. Ezért utálja a Sátán az embert. Megtéveszti az embereket, hogy a Pokolra vigye őket. Ezért küld rájuk fertőző betegségeket, és minden mást is, amit csak megtehet, hogy bántsa Isten teremtményeit.
Az Isten békessége
Majd az Úr elárasztott engem az Ő gondolataival. Megengedte, hogy megérintsem szívének egy részét, hogy megláthassam mennyire szereti az embert!
Hihetetlen, lélegzetelállító volt, szinte alig bírtam elviselni! A szeretetet, ami Jézusban van az ember iránt, nem tudod elhordozni ebben a testben!
Gondold el, mennyire szeretjük mi feleségeinket, és gyermekeinket? Nos, ez a szeretet nem hasonlítható össze azzal, amit Isten érez irántunk, emberek iránt. Az Ő szeretete határtalanul nagyobb, mint a miénk! Pont olyan, ahogy az Igében látjuk:
Efézus 3:19 "És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét..."
Felfoghatatlan mennyire szereti az embert! Képes lett volna meghalni csak egy emberért is, hogy ne kerüljön arra a helyre egy sem közülünk! Mennyi fájdalmat okoz neki, ha teremtményei közül egynek is oda kell jutnia. Sír, ahogy lát egy embert oda menni. Sajnáltam az Urat! Én éreztem az Ő szívét, mert megengedte, hogy átérezzem, mennyi szomorúság volt benne teremtményeiért, azokért, akik oda jutnak.
Én azt gondoltam, - mikor visszamegyek, az utolsó leheletemig bizonyságot fogok tenni, és elmondom a világnak, hogy mennyire jó az Úr Jézus!
Nekünk bitokunkban van a Szentírás, az örömhír, ami egy jó hír az ISTENTŐL, ÉS EZT EL KELL MONDANUNK! Az emberek, és a világ nem ismeri, hirdetve kell hogy legyen! Meg kell osztani ismeretünket mindenkivel!
Az embereknek csak minimális ismeretük van ezen a területen. Isten elvárja el tőlünk, hívő gyermekeitől, hogy mindenkinek hirdessük, hogy Ő milyen jó, és mennyire gyűlöli ezt a helyet, a Poklot!
Még azt mondta
- Mondd meg nekik, nagyon, nagyon hamar jövök!
És még egyszer mondta
MONDD MEG NEKIK, HOGY NAGYON, NAGYON HAMAR JÖVÖK!
Most azt gondolom, miért is nem kérdeztem mire gondol, mennyire hamar?...
Hát ez az, ahogy mi emberek gondolkodunk. Akkor én nem kérdeztem. Ilyenkor te sem kérdeznél ilyeneket, csak imádni akarnád Őt, mert elborít téged a jelenléte, és az Ő békessége. Isten jelenlétében lenni szinte megmagyarázhatatlanul csodálatos! Voltam már többször az Úr jelenlétében, de nem lehet ezt összehasonlítani azzal a szeretettel és isteni békességgel, mint amikor közvetlenül mellette vagy.
Aztán, ahogy felnéztem, újra láttam a démonokat a falnál. Nagyon vadak voltak, és most mégis úgy néztek csak ki, mint hangyák a falon. Isten hatalma mellett eltörpültek! Azok valóban nagyok voltak, de az Isten teremtő hatalma mellett, csak úgy néztek ki, mint hangyák a falon. Egyszerűen nem tudtam túljutni ezen. Azt gondoltam: - Uram, ezek csak olyanok mint a hangyák! - Az Úr azt mondta:
- Neked csak meg kell kötözni őket, és elűzni az én nevemben! - Gondoltam: - Ó, hát ez az a hatalom amit Isten az Ő Gyülekezetének adott! - Ezek annyira veszedelmesek, hogy Jézus nélkül nincs esélyünk harcolni ellenük, de ha az Úrral vagyunk, ők semmivé törpülnek.
Elhagytuk a Poklot: Ahogy elhagytuk a Poklot, felfelé haladtunk tovább, de még mindig az alagútban voltunk. Nemsokára, már nem láttam ebből semmit, de mintha egy hatalmas forgószélben lettünk volna. Egyre mentünk fölfelé, hogy kijussunk belőle. Mikor a tetőre értünk, és ez nagyon magasan volt, csodálatos volt visszanézni a Földre. Tudom, hogy Isten adta meg ezt nekem, hogy láthassam fölülről. Ő ismeri az én szívemet, és tudta, hogy gyermekkorom óta látni szerettem volna a Földet, hogy néz ki az űrből. Nagyon vágytam erre, és megadta. Vágytam látni a Földet, ahogy csak lóg a semmiben, ahogyan a Biblia is említést tesz erről.
Jób 26:7 "Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé." Ahogy ezt látod, arra gondolsz: - Mi tartja a Földet, és mitől forog olyan tökéletes pontossággal? Minden Isten uralma alatt van!
Az Isteni erő átjárt engem! Milyen nagy a hatalma, és minden egyes dolog az Ő kezében van! Egy hajszálunk sem hull ki az Ő tudta nélkül. Egy madár sem esik le az Ő tudta nélkül. Ezek a gondolatok futottak keresztül rajtam. Elképesztett Istennek ez a mérhetetlen hatalma!
Az Ézsaiás 40:22-ben olvassuk: "Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra." Ahogy jöttünk vissza, elhagytuk a Föld védőburkát. Tudtam, hogy keresztül jöttünk a földet körülvevő védőrétegen. Nem akartam, hogy elhagyjon az Úr! Csak Vele akartam lenni!
Kalifornián jöttünk keresztül nagy gyorsasággal, és megérkeztünk a házunkhoz. Ahogy lenéztem, átláttam a háztetőn, és láttam magamat feküdni a földön. Nagyon megrázott engem, ahogy láttam a saját testemet a földön heverni.
Azt gondoltam:
- Az nem lehetek én, hiszen én itt vagyok! -
Tudod, mi nem látunk kettőt önmagunkból. De én láttam magamat ott feküdni, és gondoltam, hogy valójában az nem is én vagyok! Pál apostol úgy írja le, hogy mi csak egy sátorban lakunk.
2Kor 5:1 "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a Mennyben."
Ez a földi test csak egy sátor, ez semmi, ez mulandó! A másik az igazi, az örökkévaló! És ez az az élet amiért mi annyit aggódunk?! Ahogy ezt felismertem, sokkoló hatással volt rám. Jakab apostol párához hasonlítja földi életünket:
Jakab 4:14 "Akik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik."
Életünk ezen a Földön valóban nem más, csak mint a pára. Milyen rövid ideig vagyunk ebben a testben, száz év, vagy kevesebb? - és elmúlik, mint a pára.
Arra gondoltam, nekünk Istenért kellene élnünk! Amit itt érte teszünk, az fog számítani az örökkévalóságban! Bizonyságot kell tennünk. Ki kell jönnünk a mi kis világunkból, hogy mentsük az elveszetteket! Nem szabadna aggódnunk kis apróságok miatt, amikkel mi mind meg vagyunk kötözve. El kell tudnunk szakadni ezektől, és hirdetnünk kell az Igét, mert az idő hamar lejár! Ahogy láttam a testemet ott feküdni, olyan volt, mintha egy autóból szállnál ki és visszanéznél. Az nem te vagy, az autód csak körülvesz téged. Az egész így tűnt nekem. Aztán megint arra gondoltam:
- Uram ne hagyj el! Veled akarok maradni még egy kicsit! - de Ő elment!
A testem fölé értem. Valami visszatuszkolt a testembe. Olyan volt, mintha az orromba vagy a számba visszaszívtak volna. Ahogy Ő elment, minden félelem, kínzás és borzalom emléke újra visszajött a tudatomba!
Az 1János 4:18-ban olvassuk, hogy
"- A szeretetben nincsen félelem,
sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet..."
Míg Jézus velem volt, maga a Teljes Szeretet volt velem, de mikor Ő elment, hirtelen a Pokol összes félelme és borzalma elfoglalta a tudatomat. Úgy éreztem nem bírom ki! Ordítottam, agóniába estem! Nem tudok ezzel élni! Tudtam, hogy ez a test, nem tudja elbírni ezt a nyomást, mert a testünk nem olyan erős.
Ezért így imádkoztam:
- Uram, vedd ki tudatomból a félelemet! -
Egy ilyen traumát orvosi kezeléssel is lehet gyógyítani, de köszönöm Istennek, Ő kivette a tudatomból, és ez egy csodálatos dolog volt!
Ezután, még sok minden történt, de most nincs idő elmondani. Ha volna ma itt valaki, aki még nem ismeri Urat, kérdezze meg magától?
Hiszek én ennek az embernek, hogy mindez igaz? Ami ennél sokkal fontosabb számodra az, hogy mit jelent ki Isten Igéje a Pokolról! Isten Igéjének higyjél! Akarsz venni egy kockázatot, és azt mondani:
Nem, én nem hiszem el! Nem hiszem, hogy ez igaz! - Akkor el kell dobnod Isten Szavát magadtól, és mindent, amit üzenni próbált neked!
Kész vagy ilyen kockázatot vállalni az egész örökkévalóságra nézve? Ez elég őrülségnek hangzik nekem. Te nem engedheted meg, hogy az Ördög megtéveszen, és megszerezzen magának! Ő csak nevetni fog rajtad, hogy itt a földön volt lehetőséged elfogadni az Urat, de te visszautasítottad Őt! Ha te egyszer ott vagy, onnét már nincs visszaút! El vagy veszve örökre! Lehet, hogy azt mondod magadban: - Én elég jó vagyok, nem érdemlem azt a helyet. -És lehet, hogy tényleg jó vagy másokhoz képest. De nekünk Isten szabályaihoz kell hasonlítani magunkat! Az Ő szabályai sokkal magasabbak mint a miénk! Ő azt mondja Igéjében, ha te egész életedben egyszer, csak egyetlen egyszer is hazudtál, akkor egy hazug vagy. Ha életedben egyszer is loptál csak egy gémkapcsot, vagy pár percet a főnöködtől, vagy akármit mást, akkor tolvaj vagy. Ha te ok nélkül mérges voltál valakire, ha nem bocsátottál meg valakinek, aki megbántott téged, ha más nők után vágyakoztál a feleségeden kívül, ha csak egyszer is tetted ezeket, az bűnössé tesz téged, és nem tudsz a Mennybe menni!
Láthatod, hogy mi mindannyian hiányban vagyunk!
Mi mindannyian vétkeztünk, és a mi saját jó cselekedeteink által nem mehetünk a Mennybe.
Titus 3:5-ben látjuk: "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket..."
Szükséges tehát, hogy mi Istenhez szabjuk magunkat. Az Ő mércéje sokkal magasabb mint a miénk. Ezért nekünk mindannyiunknak egy Megmentőre van szükségünk! Mi nem tudunk oda jutni magunktól, de Isten egy ingyen Ajándékot készített számunkra! János 14:6 "Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."
Jézus az egyetlen kivezető út innét! Most, aki még nem ismeri az Úr Jézust, valaki, aki még nem bánta meg igazán bűneit, aki még nem kérte Őt, hogy jöjjön szívébe Jézus mint személyes Megváltója, Megmentője, és soha nem jutott el arra a pontra, hogy hangosan kimondja, hogy Jézus legyen életének Ura, nincs megmentve, de el akarja mondani a megtérők imáját, van rá lehetőség! Egyikünk sem tudja, hogy mennyi ideje van ezen a Földön! Szükséges a megtérés!
A Biblia világosan írja, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, de aki segítségül hívja az Úr nevét, az meg tartatik. Jézus azt mondta, ha valaki megvallja Őt nyilvánosan az emberek előtt, akkor Ő is megvallja azt az Atya előtt. De ha valaki megtagadja Őt az emberek előtt, Ő is megtagadja azt az Atya előtt. - Ha még soha nem vallottad meg Jézus Krisztust, mint Megváltódat, vagy ha nem vagy teljesen biztos benne, hogy a Mennyország a te örökkévaló otthonod, akkor szíved mélyéből mondd el a következő imát, vagy ehhez hasonlót, és Isten meg fogja menteni a lelkedet, és hamarosan ad majd lehetőséget arra is, hogy ezt a döntésedet nyilvánosságra hozzad.
Imádkozz velünk!
Istenem! Te vagy az én Teremtőm! Én bűnös ember vagyok. Bűnöztem sok mindenben tudva, és tudatlanul. Te ismered minden bűnömet és hiányosságomat. (Itt sorold fel Istennek egyenként bűneidet amiről tudomásod van, és őszintén, töredelmes szívvel kérj értük bocsánatot).
Úr Jézus, én hiszek Benned! Te vagy az Isten örökkévaló, és egyszülött Fia. Te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, aki elveszed az én bűneimet is. Hiszem, hogy meghaltál a kereszten. Kiontottad a Te ártatlan véredet bűnös lelkemért. Hiszem, hogy eltemettek, de feltámadtál a harmadik napon és Te élsz mindörökké!
Én mostantól fogva Uramnak, és Megváltómnak nevezlek Téged. Neked adom az életemet. Szeretni foglak, és szolgálni foglak életem minden napján. Hozzád tartozom! Átadom minden tervemet, minden álmomat, egész valómat Neked. A Te akaratod legyen meg mindenben mostantól fogva élemben.
És most hiszem, hogy elfogadtál engem, és teljes szívemből hiszem, hogy a Te érdemed által meg vagyok mentve! Nem az én jó cselekedeteimért, hanem a Te váltságodba vetett hitemért, és a Benned való bizalmam által.
Kérlek most bocsátsd ki rám Szent Szellemedet, aki segíteni, tanítani, vezetni, tanácsolni és őrizni fog minden napon, amíg haza nem hívsz a Mennybe, hogy ott örökké Veled legyek!
Jézus Krisztus nevében imádkoztam ezt Atyám. Ámen!
"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." (Ef 5:1)
