2005.09.21-i tanúságtétele
/Forrás: www.orallo.hu/
Olyan szinten kezdett érdekelni, hogy elkezdtem az u. n. okkult dolgokat az életemben csokorba szedni. Asztaltáncoltatás, ingázás, tarokk-kártya, különböző jövendőmondási technikák, asztrológia, transzcendentális meditáció, agykontroll és ez mind olyan szinten, hogy működött az életemben! Ha leírom azt a szót, hogy médium, akkor azt hiszem minden világos. Pár percnyi beszélgetés után midenkinek megtudtam 100-os pontossággal mondani, hogy milyen zodiákus jegyben született, milyen betegségei voltak vagy lappanganak benne stb. Ezekről még hosszú oldalakat tudnék írni, de nem az a célom, hogy bemutassam a sötét oldalt, bár akkor ezt nem tudtam, az a cél vezetett, hogy mindenkinek, aki rászorul valahogy segítséget tudjak adni. A Védikus irodalomtól kezdve egészen az azték asztrológiáig minden megtalálható volt a kis könyvtáramban, és olvastam boldogan, egyetlen egy könyvet nem tudtam olvasni, egyszerűen nem értettem: a Bibliát.
De az életem mélypontja igazán a reikivel jött el!
Azért szántam rá magam erre a lépésre, mert nagyon kétségbe voltam akkoriban esve, és mindent elkövettem volna annak érdekében, hogy az Édesanyám meggyógyuljon, aki már 1 éve orvostól orvosig, kórházról kórházra járt, és egy szemernyit sem lett jobban, sőt még igazából a betegségét sem tudták diagnosztizálni. Már megírta a végrendeletét is, de ott volt még az öcsém, aki csak a középiskola padját koptatta (nagy korkülönbség van közöttünk), Édesapánk pedig már korábban meghalt.
Miután ezzel telt el az egész délelőtt, egy kis szünet után a beavatási szertartás következett, de előtte mindenkinek alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy saját felelősségére vállalja ezt a beavatást.
7-es csoportokba osztottak bennünket, és elkezdődött. Hogy mi kezdődött el ezzel az csak igazából később tudatosodott bennem. Ültünk heten egy elsötétített szobában, és a "mester" különböző érthetetlen szöveget duruzsolt, és mindenki feje fölött piszmogott valamit. Nekünk be kellett csuknunk a szemünket, és akkor éreztem először igazán, de igazán a szellemvilágot. Akkor hirtelen kinyitottam a szemem, és hatalmas lángnyelveket láttam mindannyiunk alatt, és hatalmas forróságot éreztem, és azon csodálkoztam, hogy a többiek ezt nem látják, nem érzik??? És a kör közepén megláttam saját magamat, ahogy lebegek afölött az iszonyú lángtenger fölött. Nagyon féltem. Amikor a "mester" meglátta, hogy remegek, mint a kocsonya, odajött, átölelt és vigasztalt ui. elsírtam magam.
A délután további része azzal telt el, hogy a frissen megszerzett csatornával megtanuljunk "bánni", használni, élni vele. A "mester" arra tanított, hogy kezelés(?) előtt mindig imádkozzunk vagy meditáljunk, ki miben hisz, ha Jézusban hiszel, akkor Hozzá, ha a mindenütt jelenvaló Jóban hiszel, akkor ahhoz, és így tovább. Így telt az a nap, és eljött az éjszaka. Iszonyú volt!!!!!! Előzőleg beszélt ez a jóember (a magát mesternek tituláló) arról, hogy ne ijedjünk meg a szellemi lényeket fogunk látni, ez teljesen normális, sőt, néhányunk, ha elég mélyen és kitartóan gyakorolja a szellemét stb. még személyes vezetőt is kaphatunk, és ha méééég tovább és méééég gyakrabban, akkor akár többet is kaphatunk a szellemvilágból, akik majd segíteni fognak nem csak a gyógyításban, hanem az élet miden területén. Akkor még bevettem ezt a maszlagot, sőt örültem neki.
Igen ám, csakhogy első éjszaka nem hogy egy, de kettő nagy dög (szellemi vezetőnek titulált démon) jött el hozzám. Nagyon kedvesek, vidámak és aranyosak voltak, de valahogy mégis riasztó és félelmetes volt. Emberi alakjuk volt, de szellemi testtel.
Na nem akarom tovább ezt taglalni, bár még mindig csak a dióhéj változatot írom. Egy érdekesség még ehhez: ez alatt a hétvége alatt alig ettem valamit, és 2 kg híztam, ez azért érdekes még, mert akkoriban minden dkg-ért megküzdöttem, hogy feljöjjön, és meg is maradjon, sőt arra kellett figyelnem, hogy a jó étvágyam ellenére ne fogyjak. Lépjünk. Nagyon szorgalmas "tanítvány" voltam, és az a két dög gondoskodott róla, hogy haladjak is rendesen, de nem akarom leírni a további szellemi élményeimet, mert akkor soha nem fogok végezni ezzel a történettel, de annyit még, hogy megismertem a természetüket. Persze Édesanyám ugyanúgy beteg maradt. Ismét ugorjunk az időben. Elégedetlen és boldogtalan voltam annak ellenére, hogy a dögök mindent megtettek annak érdekében, hogy befogják a szemem és a fülem, és igenis érezzem már jól magam. Nem ment.
hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(János 3:16)
Vedd elő a Bibliát!!!!!!
Alig tudtam a kezembe fogni,
mert még mindig őrülten remegtem,
és egyszerűen csak felnyitottam,
és ahol megakadt a szemem elkezdtem olvasni.
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak."
(Ézsaiás 41:10)
Leírhatatlan, hogy mi történt akkor!
Még most is könnybe lábad a szemem.
ISTEN SZÓLT HOZZÁM!!!!
Másnap amikor kimentem az utcára teljesen másnak láttam mindent, a fákat, virágokat, madarakat, a színeket, az embereket. Mindent mintha élesebbnek, élénkebbnek, élettelibbnek láttam volna. Mintha a szememről valami hályog vagy sötét napszemüveg esett volna le. Egy teljesen új ember nézett ki a fejemből, és nem voltam egyedül, mert akkor már Jézus velem volt. Akárhova mentem mindig éreztem a jelenlétét. Éjszaka pedig bebugyolált a Szent Szellem takarójával. Persze akkor még ezt sem tudtam, jaj nagyon sok mindent nem tudtam, egy valamit tudtam, az Egy Élő Igaz Isten van velem.
És a Úr megszólalt:
Nem te akartál saját magad gyógyítani?
Én vagyok a Gyógyító!
Ahogy bocsánatot kértem, ismét érezni kezdtem a kezem, és megkönnyebbültem. Abban az időben nagyon sokat sírtam örömömben, és bánatomban, hogy mennyi bűnt elkövettem az Úr ellen.
Beszélni kezdtem Jézusról Anyukámnak, szinte ömlött belőlem a szó. Ő megkérdezte, hogy honnan tudok én ennyi mindent az Istenről, hiszen nem is olvastam a Bibliát, nem járok templomba, nincsenek keresztények a közelemben. Mi történt velem, hogy olyan vagyok, mint aki nem is a földön jár, majd szét csattanok a boldogságtól és az élettől?! Hát elmeséltem neki, mi történt.
meggyógyult, és azóta is makkegészséges.
De most ugorjunk újra egy kicsit az időben!
Igencsak megijedtem, mert egy hatalmas fekete alak állt a szoba közepén, és szinte harapni lehetett volna a levegőt, annyira erősen jelen volt a gyűlölet, a harag. Ez a lény volt az egyik "szellemi vezetőm", és most láthattam az igazi "arcát", egy hatalmas kard volt a kezében, amivel lesúlytott rám. A bal vállamon keresztül a jobb csípőmig végighúzta bennem a kardját. Azt hittem tényleg meghalok, soha olyan fájdalmat nem éltem át, mint akkor. Nem tudtam mit tegyek, ráadásul ez a határtalan gyűlölet és fizikai fájdalom teljesen lebénított, és ekkor egy hang megszólalt a szívemben: Jézus neve.
Mint amikor a sötét szobában felkapcsolom a villanyt,
a lény eltünt, és én békésen,
mintha mi sem történt volna aludtam tovább.
Tényleg nagyon sokat tudnék még írni, de már így is hosszúra sikerült a történetem, pedig még ez is inkább csak mogyoróhéjra emlékeztet.
Még valamit szeretnék megosztani veletek: amikor hatalmas fényességben megláttam az Atyai trónt!
(Ahogy Istvánnal történt az ApCsel. 7:55-56 -ban)
"Ő azonban a Szent Szellemmel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme látom az eget megnyilva, és az emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll."
A Szent Szellem keresztségemkor történt, teljesen elborított a Világosság, és akkor megláttam Őt, a trónon ült, és balra lehajolt hozzám, majd azt mondta:
Dicsőség és hála az Úrnak, aki így szeret bennünket!
"Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt!"
(Jel. 19:6-7)