Az elveszett frigyláda nyomában

 

Az elveszett frigyláda nyomában

Január elején a jeruzsálemi Templom-hegyet felügyelő muszlim hatóság megint megvádolta Izraelt: alagutat fúrt a muszlim és a zsidó vallás számára egyaránt szent hegy belsejében. A néha kimondott, néha csak sugallt vádak szerint Izrael az évezredek óta elveszettnek hitt frigyládát keresi a hegy mélyén, amelynek előkerülése régészeti, vallási, sőt világpolitikai szempontból is messzemenő következményekkel járhat.

boritolada_path

A judaizmus klasszikus forrásai egybehangzóan és határozottan állítják, hogy a frigyláda a hegy belsejében van eltemetve. Az elmúlt kétezer évben a hegyet hosszasan birtokolták különböző csoportok (bizánciak, muszlimok, keresztesek, ottománok és britek), ám arról nincs határozott információ, hogy valamelyikük is alaposan, vagy pláne sikerrel kutatott volna a frigyláda után, holott egy ilyen esemény aligha maradhatott volna titokban és nyom nélkül. Elterjedtek legendák is, többek között, hogy az isteni jelenlétet (sechiná) hordozó, arannyal borított tárgy Etiópiában van elrejtve, mivel Salamon Sába királynőjének ajándékozta volna, ez azonban mind a Biblia, mind a többi forrás alapján is képtelenség. De mennyi igazság lehet az ezzel kapcsolatos zsidó hagyományban?
A Biblia a frigyládát Jósiás király időszakában említi utoljára. A rendkívül istenfélő király Mózes törvényét olvasva rádöbbent, hogy népe b?nei miatt Isten közeli büntetése várható. Ebben megerősíti őt Jeremiás és Sofóniás is, valamint Hulda prófétanő: közvetlenül Jósiás után, a következő nemzedékben a zsidó nép a babilóni fogságba hurcoltatik, a templomot is lerombolják, és minden kincset Babilónba szállítanak. A király ekkor a következő parancsot adja a papoknak: "Helyezzétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, a Dávid fia készített…" (Krónikák 2. könyve 35:3)
Az ügyben legilletékesebbnek tekinthető zsidó papság apáról fiúra szálló szóbeli emlékezete szerint ez a szöveg nem úgy értendő, hogy a frigyládát a templomba kellett helyezniük – hiszen addig éppen ott állt –, hanem a "ház" kifejezés itt egy rejtekhelyre, egy teremre, "helyiség"-re vonatkozik (a héber szöveg megengedi ezt az értelmezést). Salamon ugyanis tudta, hogy egykor a templom leromboltatik majd, hiszen ezt Isten közölte vele, amint erről a Biblia is beszámol, ezért előre elkészített egy rejtekhelyet a hegy mélyén. Jósiás utasítása pedig arra vonatkozott, hogy a frigyládát vigyék le erre a rejtekhelyre.

templomhegy
1. Itt lehetett a Szentek Szentje. A frigyláda rejtekhelye a rabbinikus hagyomány szerint ez alatt a pont alatt van, mélyen a hegy belsejében
2. A Fa Termének körülbelüli helye a Jézus korabeli templomban. A papok emlékezete szerint itt nyílt a bejárata annak az eltömött, "mély és kanyargós" folyosónak, amely a frigyláda rejtekhelyére vezet
Kép: Szabados Attila

Az is tény, hogy a templomi kincsek elhurcolásáról részletes listát adó Szentírás a frigyládát nem említi a fogságba kerülő tárgyak között. Hasonlóképp nem szerepel a fogságból hetven évvel később több hullámban hazahozott kincsek felsorolása között sem.
A mózesi törvény alapján a frigyláda nélkülözhetetlen volt az Izrael népének évről évre b?nbocsánatot eredményező engesztelőnapi (jóm kippuri) áldozat bemutatásához, hiszen a főpapnak ilyenkor a láda fedele felé kellett hintenie az áldozati kos vérével. Így a fogságból hazatérő zsidók szellemi vezetői (Zorobábel, Jósua, Zakariás, Aggeus, Ezsdrás stb.), amikor a templomot újjáépítették, s az áldozatokat újra megkezdték, úgy tették mindezt, hogy a frigyládát nem helyezték el az istentisztelet középpontjában: a Szentek Szentje üres volt. A Biblia e szerzői mégis érvényesnek tekintették az engesztelést, ahogyan ez írásaikból kiderül. Hozzájuk hasonlóan Jézus sem tagadta, sőt megerősítette a templom isteni legitimitását, amikor mint szent helyről, ki?zte onnan az árusokat, és tanítványai láthatták, hogy "az Isten házához való féltő szeretet emészti őt".
A dilemma feloldása az lehet, hogy a mózesi szöveg pontos értelme szerint az engesztelés az által érvényes, ha a főpap a frigyláda fedele felett/felé hinti a vért. Ez pedig akkor is érvényes, ha a láda a Szentek Szentje alatt a föld mélyében van. Így a második templomban a főpap a földre, a mélyben rejlő láda fedele felé spriccelte a vért. 
De miért nem keresték elő a ládát a fogságból hazatérő nép vezetői, ezek a szellemi óriások? Erre Jeremiás próféta előre egyértelm? útbaigazítást adott, amikor azt mondta, hogy a hazatérés után a frigyládát "szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, nem készítik el újra" (Jeremiás 3:16). Bibliai tiltás volt tehát – és ma is az –, hogy nem szabad felkutatni vagy foglalkozni vele. A másik ok pedig az volt, hogy ugyanettől az időtől fogva prófécia született arról is: az új templom is leromboltatik majd, s a nép újra fogságba kerül. Így nem volt érdemes újra előhozni a ládát, hogy azután megint el kelljen majd rejteni.
A papi hagyomány szerint a ládát nemcsak elfalazták odalent, hanem szó szerint eltemették: a kis teremhez vezető "mély és kanyargós ösvényeket" eltömték. A Jézus korabeli templom idejében élő papság még tudta, hogy az eltömött folyosó a felszínen hol kezdődött: annak a teremnek egyik kőlapja alatt, amelyben az oltáron elégetendő fát tárolták. Ha a Szentek Szentjének alapja valóban az a szikla volt, amely fölé a mai Szikladóm épült, miként állítják, akkor ez a hely ma is viszonylag pontosan meghatározható. 
Azonban a klasszikus judaizmus máig tartja magát Jeremiás útmutatásához: a frigyládával nem szabad foglalkozni, nem szabad keresni, "meglátogatni" – bibliai okból sem. Ez szerencsés módon egybeesik a világi Izrael állam álláspontjával, amely józan politikai megfontolások alapján gondolkodik ugyanígy, hiszen a frigyládáról még beszélni is háborús, sőt világháborús ok lehet, nem beszélve az utána való kutatásról. Bár egy rabbi állítja, hogy a turisták számára is látogatható ún. Hasmoneus-alagút kibővítése során befúrtak a hegy alá is, és ő látta a ládát, akár igaz ez, akár nem, a világi és vallásos zsidók nagy többsége egyaránt igyekszik meg nem történt dologként kezelni, s mihamarabb elfelejteni. Ha látta is, nem kellett volna látnia. A lyukat gyorsan visszafalazták.
Egyelőre nincs miért annyira aggódniuk tehát a palesztin hatóságoknak. Izrael nagy többsége saját magának is tiltja a láda keresését.

A hagyomány szerint

 

 

"A nyugati részben, a Szentek Szentjében volt egy kő, amelyre a ládát helyezték. Vele szemben volt egy kis edény, a manna kis edénykéje, és Áron botja. Mikor Salamon felépítette a Templomot, mivel tudta, hogy végül le lesz rombolva, létrehozott ez alatt egy helyet, ahova el lehet rejteni a ládát, a mély és kanyargós rejtekhelyeken. Jósiás király megparancsolta, hogy rejtsék el azon a helyen, amelyet Salamon épített, ahogy meg van mondva: »És azt mondta a lévitáknak, akik mindent tudtak Izraelről és az Úr szent dolgairól: Tegyétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya készített. Többé ne hordjátok a vállaitokon, hanem szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket.« Vele együtt eltemették Áron botját is, a mannás kis edénykét és a kenetolajat is. Ezek közül egyik sem tért vissza a Második Templomba."
(Maimonidész: Misné Torá, A kiválasztott ház törvénye, IV/1.)

 

 


Epizódok a frigyláda történetéből A dicsőség energiája
"Ember készítette, de paranormális erők m?ködnek rajta keresztül. T?z és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszer? angol szerző, Graham Hancock a történelem egyik legérdekesebb és legtöbb talánnyal övezett tárgyáról. A Discovery Channel tudományos ismeretterjesztő sorozat filmje szerint esetleges megtalálása minden idők legnagyobb régészeti szenzációja lenne, ugyanakkor legalább 2500 éve senki nem látta. Vannak azonban – mint az elmúlt héten lapunknak nyilatkozó Haim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezetője – , akik bíznak abban, hogy valahol megvan és egyszer előkerül az ősi frigyláda.

frigy
Ünnepi t?zijáték Jeruzsálem felett. A fény forrása Fotó: Reuters 


A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követően Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol t?z, mennydörgés és füstfelhő közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Istentől. A frigyládával együtt ez a különleges erő is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggyőződhettek. 

Intelligens erő

A frigyláda nem a méretével hatott: az akácfából készült és kívül-belül arannyal borított láda 115 centiméter hosszú és 70-70 centiméter mély, illetve széles volt. Két hosszú rúd – amelyek szintén arannyal borított fából készültek – tartozott hozzá. Ezek segítségével szállították, mivel a főpap kivételével senki nem érhetett a ládához. Az Isten és ember közötti kapcsolat tárgyi bizonyítékait kellett elhelyezni benne: a Tízparancsolat kőtábláit, majd Mózes testvérének, Áronnak a pusztában egy éjszaka alatt kivirágzott botját, valamint egy különleges élelmiszerből, a mannából megőrzött mintát tartalmazó aranykorsót. Ezekre a különleges találkozásokra utal e tárgy másik elnevezése, a Szövetség Ládája. 
A frigyláda fedele tiszta aranyból készült. Két mennyei lényt, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényből szólt. Ez a leírás a közelmúltban megihletett néhány ufókutatót is, akik arra gondolnak, hogy a fedélen keresztül egy földön kívüli civilizáció képviselője gondolatátvitellel kommunikált az általuk kiválasztott és átkódolt X-emberrel – mármint Mózessel. 

Az erő és energia rendkívüli koncentrációjára, ami a frigyláda körül megmutatkozott, más, praktikusabb magyarázatok is születtek. A Disco-very Channel Elveszett frigyláda cím? filmje felveti annak lehetőségét, hogy a tárgyban a fa szigeteléssel elválasztott külső-belső aranybevonat révén – egyfajta ősi akkumulátor mintájára – hatalmas statikus energiamennyiség halmozódhatott fel, amely bizonyos esetekben a két pólus, azaz a kérubok szárnyai között kisült, és ez magyarázza a t?z- és fényjelenségeket, illetve egyes emberek megmagyarázhatatlan halálát, akik megérintették a ládát. 
A frigyláda néha valóban rémisztő volt.

 

Steven Spielberg filmjében emlékezetes jelenet, amikor a nácik által elrabolt frigyláda kinyitását követően a felszabaduló energia a neutronbomba hatására emlékeztető módon olvasztotta szét a körülötte állókat. Ugyanakkor ez az erő intelligens módon viselkedett, hiszen voltak – a filmben természetesen a főhős, Indiana Jones és partnere –, akiket elkerült. Ám a frigyládának a Bibliában feljegyzett első "közszereplése" során valami hasonló történhetett. A Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadó "puccsisták" egy részét – a többit akkorra már elnyelte a föld – a frigyládából kitörő t?zfolyam ölte meg: "És t?z jöve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstölőszerekkel áldoznak vala."

Megáll a folyó

A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezetőjük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt: az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lévő víz akadálytalanul továbbfolyt.

 

Talán a vízlépcsőket tervező mérnökök ki tudnák számítani, hogy milyen gigantikus erőnek kellett visszatartania a széles folyó vizét – amely nem lépett ki a medréből, és nem zúdult a medren kívül –, mindaddig, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon. A frigyládából itt kiáradó energia nagyságrendje csak a Vörös-tenger vizét felszíntől a tengerfenékig kettéosztó, természetfeletti szél erejéhez mérhető. Talán nem véletlen, hogy Spielberg ez utóbbi jelenetet is plasztikusan bemutatta egy másik alkotásában, ahol a hatalmas vízfalak mögött a tarka halrajok mintegy akvárium fala mögött úszkálnak.
A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az első meghódítandó város, Jerikó körül. Az élénk fantáziával megáldott angol újságíró és kincsvadász, Graham Hancock a frigyládáról írt Jel és pecsét cím? könyvében ezt a jelenetet úgy értelmezi, hogy az egy heti vonulás – összesen tizenhárom teljes kör – révén a különleges szerkezet olyan energiamezőt hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre – úgymond – éppen azért volt szükség, hogy az energiafelhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása és a százezernyi torokból feltörő kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszer? erőt, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a kőfalakat. Arra azonban Hancock sem tud magyarázatot adni, hogy miért viselkedett ismét intelligens módon a frigyládából felszabaduló energiahullám, amely az Izraellel nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.

A Dágon-szindróma

A Kánaán meghódítását követő időszakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi győzelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda előtt kellett a főpapnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. Sőt, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeretőikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak.

Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes időszaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegendő lesz ismét elővenni a ládát, és máris garantált a győzelem. Nem: a Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. Sőt a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székéről, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsemő neve Ikabód ("Nincs dicsőség") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dicsősége!"
A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig: hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát fő istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lévő titokzatos erő egyszer csak ellenük fordult.


Fliszteus lelet egy korábbi ásatáson előkerült kincsekből - illusztráció


Előbb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétlődött. Ezután a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát viszszaküldik oda, ahonnan jött, mielőtt kiirtaná az egész népet.
A frigyláda ezt követően hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nev? kirjat-jearimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezető fiatalok egyike,

Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító erő szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelelő szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nev? férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.



Ígéret a nemzeteknek

Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Első Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen a frigyládát elhelyező papokat eksztatikus élmény érte: a ládából kitörő, s?r? fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép előtt egy profetikus imában nemcsak megerősítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt – etnikai hovatartozástól függetlenül – kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent.

 

Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon élő valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz f?ződő szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben először a babilóniak el?zték a jogos tulajdonosokat a hegyről, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelelően – az imádság helyeként – azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dicsőség fedett be. A feszült helyzeten aligha segít, hogy a Templom-hegyet felügyelő muszlim vallási hatóság éppen a héten hozott kötelező érvény? határozatot – fatvát – arról, hogy tilos a hegyen nem-muszlimok számára az imádkozás. Salamon imájából indulnak ki viszont azok az Izraelben m?ködő zsidó vallási irányzatok, amelyek úgy vélik, hogy a világ békéjének a kulcsa a Templom-hegy feletti eredeti status quo helyreállítása. A mai helyzetbe beavatkozni azonban – vallják – nem szabad, mivel az éppen ellenkező következményekkel, háborúval járna.
A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részéről jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejlő frigyládával – amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lévő kövön nyugodott – csak egy személy, a főpap láthatta, ő is csak évente egyszer. Sőt, ha a főpap valamilyen b?n miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató főpap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda elől. 

 



Hol van a frigyláda?

A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van – ha megvan egyáltalán. Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezelőttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyheztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35,3).
Ezt követően a frigyláda elt?nik a színről; amikor mintegy hetven évvel később Nabukodonozor babilóni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmányjegyzékben. A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által előre jelzett pusztulás elől a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekvő titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelm? bizonyítékot. 1981-ben Slomo Goren főrabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyele-tét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi később azt állította, hogy meggyőződtek arról: a titkos kamra a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti.
Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található. Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dicsőségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk. 1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzot talált, azonban erről hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány. Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi felt?nést, hogy azt állította: ő adta az ötletet Spielberg számára hőse, Indy megformálásához. A frigyládát azonban – a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára – nem sikerült megtalálnia.
A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg a már idézett Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egy Akszum nev? városban. A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban őriznek egy ládaszer? tárgyat, amelyről úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegnőtől származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemből. Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan őrzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelm? bizonyítékot szerezni.
A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdeklődés zsidók és keresztények, ezoterikus érdeklődés? vagy egyszer?en kalandvágyó kutatók és történészek között egyaránt. Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája… nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.


Kovács Csaba

Az utolsó bejegyzés viszont amit  a frigyládáról a Bibliában találhatunk ez:


János jelenések 11, 19.

"És megnyitaték az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás, és nagy jégeső."


Tehát látszik a szövegből és a hozzá tartozó szöveg környezetből, hogy az Isten akaratának ellenálló földön maradt embereken olyan csapások lesznek, amiknek központja és forrása a frigyládán levő szentség.

Ez már abból az állapotból fog fakadni amire korábban az a mondat utal, hogy az istentelenségük felhat az egekig.

 


Ha megvan a láda, mert állítólag egy rabbi megtalálta de a helyén hagyta a templom hegy gyomrában,  akkor sincs most miért előhozni.
Nincs templom, hogy betöltse a jövőre vonatkozó prófétai küldetését.
Nem lehet a zsidóknak a számukra örök időkre kötelezővé tett véres áldozatokat végezni.
Maga a templom is és a frigyláda is betöltötte a történelemben számukra megszabott feladatot abban a pillanatban amikor Krisztus magára vette a bűneinket.
Számunkra ezért nem létszükséglet a láda megléte.
A jövőbeni feladatáról pedig írtam egy megjegyzést, hogy János a mennyben látta a szövetség ládáját, tehát valószínű, hogy a következő templomban nem lesz láda, és nem is fog odakerülni, mert ugyan az Antikrisztus a maga trónját fogja oda helyezni, de Jézus és a szentek visszajövetele véget vet az ő uralmának és maga Jézus fog a szentek szentjében trónolni.
A világ legszentebb vallási tárgyát pedig nem volna még most sem illő múzeumban turista látványosságként mutogatni.
Dávid idején a zsidók nagyon megijedtek amikor Uzza jó szándékú de nem isteni rendtartás szerint érintette meg az Isten dicsőségét hordozó ládát. Azt ugyanis csak papok érinthették meg és nem ökrösszekérre kellett volna rakni hanem arra rendelt papoknak kelett volna vinni és kürtölni elötte.
Az emberek maguk választotta istentisztelete rendszerint félre sikerül mint ahogy az ökröknek is az úton félre sikerült vinni a ládát és borul az emberi istentisztelet és meg nem állhat Isten előtt. Még halálos áldozatai is lehetnek.
A pogányok kezében csapás csapást követett a láda birtoklása.
Annyira, hogy ha nem adták volna vissza Izraelnek akkor az ország is elveszett volna.
Ha most előhoznák és mutogatnák akkor szerintem mind Izraelen csapások lennének, mind pedig azokon akik eljönnének azt megnézni.
Korábban a véres áldozatok idején a főpapon kívül senki nem mehetett be a szentek szentjébe a ládához.
De még neki is kockázatos volt az áldozati vérrel bemenni, mert ha nem tisztította meg magát isten rendeléseinek megfelelően, és bűnnel ment be Isten jelenlétébe akkor azonnal meghalt.
Pont úgy ahogy a felhevült üvegre nem szabad hideg vizet fröccsentein, mert az üveg azonnal darabokra szakad.
Uzzát is ez ölte meg, és ha volt olyan főpap aki nem élte túl isten jelenlétével való közvetlen találkozást annak is ez volt az oka. A szentségben nem marad meg a bűn. Halált okoz.
Ádám szent volt, de a bűn elkövetésével azonnal uralmat vett a halál rajta is. Nem úgy, hogy azonnal megölte, mert Ádám elrejtőzött Isten elöl ezért nem közvetlenül volt vele kapcsolatban.
Ha egy bűnnel bátran bebumszlizott volna Isten Jelenlétébe akkor ott azonnal szétrobbant volna az üveg.
Isten az elrejtőzött emberrel beszélt. De utána, hogy meg ne haljon kiűzte őket a paradicsomból.
A halál uralma alá kerül ember pedig elkezdett öregedni. A halál a sejtek szintjén indult el.
Bár Ádám és leszármazottai kilencszáz évig élhettek Nóé után már csak pár száz évig, napjainkban pedig csak pár évtizedig ezért levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bűn elkövetése egyre nagyobb teret enged a halálnak.
Jézus nem az Ádámnak eredetileg adott örök életet jött helyre állítani bűneink büntetésének elhordozásával, hanem egy újj életet akar adni, ami nem a testünknek szól elsősorban, bár arra is kétségtelenül jó hatással van.
Majd még kapunk másik testet, de egyenlőre a megváltás eddigi mértéke szerinti állapotba helyez minket isten.
Később a megváltás munkája fog folytatódni a halál korlátozásával és később az eltörlésével a János jelenések szerint, és a messiási feladatot fognak folytatódni, de még nem ez az idő van.
Ebben a munkában viszont a mostani időkben a messiási feladatok egy részét az ige hirdetését és az ember teremtésének céljait ami Ádámra vonatkozott az egyházon belül mi akik megtértünk Jézus Krisztushoz, végezzük.
Mivel pedig a kárpit kettéhasadt a szentek szentjében és a templom leromboltatott, de már korábban Pünkösdkor az egyház megkapta Isten jelenlétének bizonyos mértékét, ezére a láda egyik feladatát mi magunk végezzük.
Rajtunk van Isten dicsősége.
Minnél jobban oda szánjuk magunkat Isten munkájára, minél jobban megszenteljük magunkat annál nagyobb mértéket önt ránk Isten azokból az erőkből amik a ládát jellemezték, és annál több és nagyobb csodák és jelek működnek rajtunk.

Szerző: CRUSE  2010.08.27. 09:48 Szólj hozzá!

Sötét erők szolgálatában Ron Cohen története Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal. Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat. Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak. Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat. Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam. 12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés. Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem. Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust. A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe! Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete! Ez az, amit kerestél A Northport középiskolában érettségiztem, és a floridai Miami Egyetemen tanultam tovább könyvelési szakon. Az egyetem második és harmadik éve alatt belekeveredtem az asztrológiába, a numerológiába, az okkult jelenségek kutatásába, és kapcsolatba kerültem egy Edgar Cayce Alapítvány nevű csoporttal. Edgar Cayce spiritiszta médium és "szellemi közvetítő" volt, aki felső helyeken lévő gonosz szellemekkel és a sötétség erőivel volt kapcsolatban, amelyek transzba vitték, és beszéltek rajta keresztül. Egyetemi tanulmányaim utolsó évében sok kubai telepedett le Floridában. Közöttük találkoztam a kubai santaria, vagy boszorkányság gyakorlóival, akik megtanítottak arra, miképpen irányíthatom a szellemeket úgy, hogy saját "vágyaimat" elérjem; hogy miképp gyakorolhatok kontrollt felettük. Mi is az a kontroll, vagy varázslás? Egyszerűen az, hogy az történik, amit mi akarunk. Amikor saját akaratunkat érvényesítjük Isten, vagy mások akaratával szemben, akkor kontrollálunk. Ha ezután munkába állítjuk "barátainkat" a szellemvilágban - a démoni szellemeket -, hogy segítsenek akaratunk érvényre juttatásában - már varázsolunk. Hamarosan ezután egy újabb természetfeletti megtapasztalásban volt részem. Amint befejeztem az egyetemet, és megkaptam könyvelésből a diplomát, egy könyveléssel foglalkozó cégnél kezdtem el dolgozni Miamiban. Egyik nap, amint munkába mentem a belvárosban, hirtelen szivárványokat kezdtem látni az emberek feje és felső teste körül. Ezeket "aurának" hívják. Ezekben az aurákban láttam elhunyt nagyszüleiket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyeiket, kapcsolataikat, sőt még a nevüket is, mint valami poszteren. Tudtam, hogy az okkult, pszichikai hatalom mélyebb területére tévedtem. Később New York City-be költöztem, és egy híres számviteli cégnél kezdtem dolgozni a Madison Avenue-n, amely ingatlanadókkal és auditálással foglalkozott. Alig néhány héttel érkezésem után megismerkedtem egy idős orosz asszonnyal, Agathával, aki híres spiritiszta volt. A következő néhány évet szeánszokkal, meditációkkal, szellemi közvetítéssel és okkult gyógyításokkal töltöttem. New York City-ben az A.R.E.-nek és a Edgar Cayce alapítványnak lettem a könyvelője, és sokat gyakoroltam az asztrológiát, numerológiát, kabalát és automatikus írást. Majd miután megismerkedtem a Rudolph Steiner szervezettel, a svájci Dornochban lévő Guertianamba utaztam egy antropozófiai nyári táborba, az okkult tudományok tanulmányozására. Az életemben azonban hamarosan ismét változások következtek. A nyári program után New York City-be tértem vissza dolgozni. Egy őszi napon, amint a 86. utca és a Central Park West metróállomásról feljöttem, tekintetemet egy indiai ruhába öltözött ember vonta magára, aki az utca túloldalán ült egy padon. Hosszú haja feje tetején csomóba volt kötve, széles barna szakálla pedig az ölében levő nyitott tenyéren nyugodott. Úgy tűnt, mintha valamilyen béke övezné. Vagy negyven furcsa kinézetű ember vette körül pokrócokon ülve, akik zenéltek, énekeltek és ettek New York City lármás forgalmának kellős közepén. Odasétáltam és megálltam a csoport háta mögött, hogy figyeljek. Gill Baba, vagy "Szabadság", ahogy később nevezték, felnézett rám, és elkezdett jelbeszéddel szólni (megtudtam, hogy mindig hallgat és soha nem használja saját hangját). Ezt mondta: - Üdvözöllek itthon, ez az amit kerestél! Satya Sai Baba Így jutottam el a jógához, hinduizmushoz, keleti teológiához és egy Satya Sai Baba nevű emberhez. Mind a mai napig él egy ember Dél-Indiában, akit Satya Sai Babának hívnak. A Satya jelentése: "igazság", a Sai-é: "anya", a Babá-é: "apa". Nevének jelentése tehát ez: "minden igazság anyja, apja". Sai Baba nem állítja magáról, hogy ő Jézus, hanem, hogy az, aki elküldte Jézust a földre; vagyis azt állítja, hogy ő maga az isten! Hinduk milliói követik; amerikaiak, kanadaiak, európaiak, és ázsiaiak ezrei imádják mint istent. Sai Babát úgy ismerik, mint a csodák emberét. Meglengeti kezeit a levegőben, és vibuti - vagyis "szent" - hamuhalmokat jelenít meg, amit a hinduk "puja", vagyis imádat céljából kennek a homlokukra. Rákbetegségben haldokló üzletemberek élnek át csodálatos gyógyulásokat démonikus erői révén. Ettem abból a cashew mogyoróból, ami éppen akkor materializálódott kezében. A Shivarathri fesztivál alatt két vödör étellel, - az egyikben rizs volt, a másikban curry -, negyvenezer embert táplált. Gépkocsik folytatták útjukat órákig üzemanyag nélkül. Fényképek és ékszerek materializálódtak a puszta levegőből. Később felismertem, hogy ezek mind a Szent Szellem ajándékainak démonikus hamisításai voltak. Egy szellem megszállottságában Még mindig New York City-ben laktam, nappal teljes időben egy számviteli cég alkalmazásában dolgoztam, éjszakánként pedig meditációs- és jógagyakorlatokat és automatikus olvasásokat végeztem. Egy éjjel azonban hajnali három óra tájban valami felébresztett. Egy ember állt az ágyam lábánál hosszú vörös ruhában. Tudtam, hogy Sai Baba az. Ez sem látomás volt, hanem valóságosan megjelent; ismeretes volt róla, hogy ilyesmit gyakorol. Ujját rám szegezve ezt mondta: - Ideje, hogy Indiába gyere és a tanítványom légy - majd eltűnt. Engedelmesen eladtam a zongorámat, hogy repülőjegyet vehessek, a hi-fi tornyomat pedig költőpénzért bocsátottam áruba; felmondtam könyvelői állásomat és véglegesen levettem rövid hajú üzletemberi parókámat. Elrepültem Dél-Indiába, és az első hat hónapot elsősorban Sai Baba körül töltöttem. Naponkénti megjelenéseiért éltem, amit reggel és délutánonként végzett imádóinak tömegei előtt. A puttaparthi téli otthona és a Bangalore-tól délre eső whitefieldi nyári otthona közt utazott. Miért mennek el az emberek ilyen végletekig, hogy láthassák ezeket az Avatarokat (magasságos lények isteni inkarnációi) vagy gurukat (sötétség eloszlatói), vagy a környezetünkben lehessenek? Azért, mert hiszik, hogy puszta jelenlétüktől, vagy érintésüktől bűneik elvétetnek, és megtörik az újjászületések végtelen sora, vagy ismertebb nevén a reinkarnáció. Indiában kezdett megszállni egy "Sakti" nevű szellem. Csak évek múlva értettem meg, hogy ez egy démoni szellem volt. Más, okkult erőkkel működő magas gurukat is látogattam, majd magam is felszentelt swami lettem, és megkaptam a Swami Devatata nevet, melynek jelentése: Isten Ajándéka. "Szabadság" imádói, akiket "család" néven ismertek, "Áldj"-nak kezdtek hívni. Hat hónap múlva Nepálba utaztam. 147 mérföldet gyalogoltam a Himaláján át egészen a tibeti határig egyetlen hosszú ruhában, egy pokróccal és néhány személyes kellékkel. Három hónappal később visszatértem az indiai Patnába, majd onnan Delhibe. Végül visszarepültem Párizsba. Franciaországban súlyos májgyulladásom lett. Nagy nehezen eljutottam Amszterdamba, ahol három hétig lábadoztam. Kora őszre újra New Yorkban voltam. Long Islanden meglátogattam a szüleimet, majd északra utaztam egy jóga ashramba (monostor), hogy istent "megvalósítsam"! Találkozni akartam a bennem lakó istennel, hogy eggyé váljak vele, hogy ily módon istennek ismerjem el magam. Másfél évet töltöttem ott, a hideg telet egy indiánsátorban vészelve át, a Yea God Családdal, ami a 86. utca és a Cenral Park West addigra már megnövekedett csoportja volt New Yorkból. Nagy százalékban voltunk zsidó származásúak és értelmiségiek, főiskolai és egyetemi végzettséggel, és sokan kerültünk ki sérült családokból. Sok drámai megtapasztalásban volt részem, amíg ott tartózkodtam; órák hosszat meditáltam, beléptem a jóga transz-állapotba, és továbbra is megszállott a Skati nevű szellem. Skati levitt délre, Long Islandre, New York City-be, majd New Englandbe, ahol másoknak is átadtam ezt a démoni szellemet, és tanítottam őket a nagy szellemi igazságokra, amiket tanultam. Ezek ilyen mély értelmű utasítások voltak, mint "Légy szabad, légy boldog." "Távozz el a fájdalomtól." "Engedelmeskedj mindennek. Ne állj ellen semminek." "Nem szereted a munkahelyedet? Hagyd ott!" "Ki nem állhatod a férjedet vagy a feleségedet? Hagyd ott!" "Isten minden, és mindenütt ott van." "A szeretet az Istenhez vezető út." Ezeket is tanítottam: "Az igaz és a hamis, a magas és az alacsony, a jó és a gonosz, a Krisztus és az ördög fogalmai valójában nem léteznek; ezek csak az elmékben lévő illúziók (maya). A transzcendentális meditáció segítségével ki tudunk lépni az anyagi és a szellemi valóság kettősségéből, és átélhetjük, hogy "minden egy". Megcsókolták a lábaimat Emberek kezdtek körém gyűlni, és egy év után mind elindultunk keresztül az országon, kisbuszokkal és kocsikkal. Később még egy berendezett, kimustrált "fanki" buszt is beszereztünk. Amikor elhagytuk Long Islandet, először a Delawarebeli Hockessinben álltunk meg, majd tovább mentünk Tennessee-be, onnan pedig a texasi San Antonioba, Mexico államba, majd az arizonai Tuskonba, végül pedig Mexico államba, egy Baia nevű helyre utaztunk. Minden állomáshelyen hosszú ruhában leültem egy padra egy parkban. A keresők pedig jöttek! Aztán riporterek jelentek meg, és írtak a Szeretet Családjáról, akik eljöttek, hogy megáldják városukat. Amikor megéheztünk, az emberek ételt hoztak, vagy a buszban főztünk magunknak. Mivel szigorúan vegetáriánusok voltunk, nem fogyasztottunk húst, halat, vagy állati eredetű termékeket. A túlsúly soha nem volt gond. Amikor elhagytam Indiát, 55kg voltam. (Valószínűleg azok a "magas" szellemi megtapasztalások, amelyekben némelyek részesültek, a súlyos alultápláltság következményeként keletkeztek.) Mexikóból Dél-Kalifornián keresztül mentünk el Los Angelesbe, San Juan Capistranoba, Santa Cruzba, San Franciscoba, majd végül Berkeley-be. Végül Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetem területén kötöttünk ki. Amikor leszálltam a buszról, átsétáltam a Sproul Plazara, ami a diákok, tiltakozó felvonulók, zavarkeltők és minden más furcsa figura találkozóhelye volt, és leültem egy padra - harmincöt napra. Az emberek jöttek minden felől. A lábaimat csókolgatták, néha hanyatt is estek a szellemi erő jelenléte miatt. Hazudsz Határozottan emlékszem arra, ahogy a harmincnegyedik napon, délelőtt tizenegy óra tájban egy rövid, szőke hajú fiatalember fehér, rövid ujjú ingben átgyalogolt a Plaza pad előtti területén üldögélő tömegen, és hozzám jött. Egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte: - A szívedben van Jézus? Mivel főleg csendben voltam, egy fiatal nő segítségével válaszoltam neki jelbeszéd útján: - Bizonnyal a szívemben van Jézus, és Ráma is a szívemben van, és Krisna is, és te is a szívemben vagy. (Akkoriban nagy szívem volt.) - Benned van a Szent Szellem? - kérdezte. Annyi energia volt a testemben a meditációk következtében, hogy amint a kezemet felemeltem, egy közel méteres kék fénysugár áradt ki ujjaimból. Ezt felhasználva bizonyítékként válaszoltam: - Bizonnyal bennem van a Szent Szellem. Ekkor ujját rám szegezve így szólt: - Hazudsz! Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a tekintetedből. Sarkon fordult és eltűnt a tömegben. Próbáld meg a benned lévő szellemet Négy nap múlva karavánunkkal egy New York-tól északra eső terület felé vettük az irányt. Annak a "Szabadságnak" születésnapi összejövetelére igyekeztünk, aki néhány évvel azelőtt New York City-ben ült a padon. Amikor megérkeztünk a "föld"-re (így hívták jóga közösségünket), Szabadság jött elénk, hogy fogadjon bennünket. Sok éves hallgatás után újra szólni kezdett. Megkért bennünket, hogy jöjjünk el vele a "Ten" vagy satsang terembe, ahol egy bámulatos történetet fog megosztani velünk. Emlékezetem szerint Gill (ez volt Szabadság igazi neve) elmondta, hogy egy démoni szellem szállta meg Sai Babából, aki arra kényszerítette, hogy csonkolja meg saját testét, kárt okozzon másokban, napokon át sötétségben és elnyomás alatt üljön, majd onnan jöjjön ki, hogy Siva isten szellemét megnyilvánítsa (manifesztálja). Két dolog történt, ami megváltoztatta gondolkodásmódját, mondta. Először is, hazugságon kapta Satya Sai Babát, "Minden Igazság Apját, Anyját". Mégpedig egy súlyos hazugság volt, egy kormány-vízum ügyben. Ha Isten neve "Igazság", gondolkozott Gill, akkor hogyan hazudhat? Hol található benne hazugság? A másik eset abból a tényből adódott, hogy ebbe a jóga ashramba nem vezették be az áramot, nem volt vízvezeték-hálózat, telefon, se semmi, ami összekötötte volna a külvilággal, kivéve egy gáztartályt, amit a fürdővíz felmelegítéséhez használtunk. Egy napon egy baptista férfi hajtott be a "földre", hogy kicserélje a gáztartályt, és egy szórólapot hagyott Gill küszöbén. Gill elmesélte, hogy éppen a jóga-házából jött kifelé csukott szemmel, ahogy a "szellem vezette", amikor átesett a küszöbön, és rázuhant orral a szórólapra. Gill ezt isteni jelként értelmezte, hogy olvassa el. Felszedte tehát, bevitte magával, és elolvasta. A szórólap a János első levele negyedik részéből idézett a Bibliából: "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: Valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő, és most e világban van már." Gill újra elolvasta. Néhány hónapon belül kezdett visszatérni a hangja, és Jézus nevének használata által megszabadult a gonosz szellemektől. Arra biztatott, hogy próbáljam meg a bennem lévő szellemeket, ahogy ő is tette. Visszatértem egy jurtába, leültem a földre, összekulcsoltam lábaimat és kinyitottam a számat. Mivel zsidó vagyok, sohasem voltam keresztény gyülekezetben, mégis ez jött ki a számon: - Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Éreztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amiről tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem. Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam: - Jézus, jöjj a szívembe. Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak. Ezután azt parancsoltam: - Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében. Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott. Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelőtt. A gondolatok kezdtek újra visszatérni az elmémbe. Jógiként, ha csak néhány percre mozdulatlan maradtam, elmém teljesen kiüresedett. Üresség. Gondolatok nélkül. Az érzelmeim is visszatértek. Alig néhány órával korábban csak nagyon csekély érzés, vagy érzelem volt bennem. Szó szerint csak egy üres kagyló voltam, amin keresztül a démoni szellem működött. Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erő, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott. A többieknek is elmondtam, hogy mi történt velem, és megtudtam, hogy sokuknak hasonló tapasztalataik voltak. Három nappal később úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a közösséget a hindu istenek képei, a nekik történő tömjénezések, a szobrok és az okkult könyvek miatt. Segítségre szorulunk A Long Island-beli Huntingtonba utaztunk, egy parkba, ahol egy "ragyogó" ötletem támadt: - Menjünk Virginia Beach-be és látogassuk meg az Edgar Cayce Alapítványt. Ő ugyanis sok könyvet írt a Krisztus tudatról, a Jelenések könyvének hét szellemi gyülekezetéről, amely az indiai csakráknak felelt meg (szellemi energia helyei), és még sok más hasonló dologról! Ekkor még nem tudtam, hogy Edgar Cayce maga is médium volt, aki démoni szellemekkel állt kapcsolatban. Egy csütörtök reggel érkeztünk Virginia Beach-be, és még most sem értem, ami ezután történt. Az Edgar Cayce épület közvetlenül a fő autópálya mentén helyezkedik el az óceán partján, Virginia Beach-ben. Fel-le hajtottunk az úton, de nem találtuk. Valahogy a 700-asok klubja nevű keresztény televíziós hálózat épületének parkolójában találtuk magunkat, több mérfölddel arrébb. Én semmit sem tudtam erről a szervezetről, de néhányan már hallottak róla, így hát mindnyájan bevonultunk. Én hosszú fehér ruhámat viseltem, a nők indiai száriban, a férfiak indiai pizsamában voltak. A 700-as klub tagjai beszélgettek és imádkoztak velünk, és elirányítottak John Giminez Kőszikla Gyülekezetébe, egy esti összejövetelre. Aznap délután egy McDnald's-ban egy fishburgerrel megtörtem több éves vegetarianizmusomat. Komolyan vettük, hogy most már Jézus az Őr! Csodálatos volt az az esti istentisztelet. Több mint ezren imádták együtt az Urat természetfölötti nyelveken, amit Isten adott, és gyógyulásokért imádkoztak. A legtöbben előrementünk imát kérni, amikor erre lehetőség nyílt. Giminez pásztor egyetlen pillantást vetett ránk és megállapította, hogy szükséges azonnal bemerítkeznünk. Ez jónak látszott, úgyhogy a férfiakat elvezették az egyik oldalra, a nőket a másikra és útmutatásokat adtak a bemerítkezésről. Hosszú kék ruhákat adtak ránk. Teljesen otthon éreztem magam. Levettem hosszú fehér ruhámat és felöltöttem a kéket. Arra következtettem ebből, hogy a kereszténység csak színváltás. Az egész gyülekezet ottmaradt, hogy végignézze, ami történik. Én voltam a sorban az utolsó, körülbelül a huszonötödik. Az előttem állók egyenként alámerültek, majd új, mennyei, szellemi nyelven énekelve és szólva, kezüket az ég felé emelve jöttek fel a vízből. Végre rám került a sor. A vének megkérdezték, hogy akarok-e betöltekezni s Szellemmel. Igennel válaszoltam. Ekkor a vízbe merítettek. Amikor feljöttem, valami felülről a fejem tetejéről fogva átjárta az egész testemet. Tudtam, hogy ez a Szent Szellem volt. Kezeim fellendültek a magasba és azonnal új nyelven kezdtem énekelni, ahogy előtte sose tanultam. A bemerítkezéssel járó megtapasztalás olyan erőteljes volt, hogy szó szerint kiemelkedtem a vízből. A véneknek kellett utánam nyúlniuk, hogy vállaimat megragadva visszahúzzanak. Emlékeztek még, hogy hová ment a démoni szellem? A földbe. A Szent Szellem pedig felülről jön. Felsétáltam az emelvényre, ahol a többiek nyelveken szóltak, énekeltek és imádkoztak. A zongorához mentem, és nekidőlve imádkoztam imanyelvemen. Ahogy körülnéztem, meglepő volt látni a Szent Szellemet az auditóriumban jelenlévő emberek szemében. Jobbról balra mindenkit végigpásztáztam, majd megfordultam, és észrevettem egy párt a csoportunkból, akikkel együtt jöttünk a busszal, és akik hallani sem akartak erről a "Jézus dologról". (Egy zsidó nő egy héttel később vált el tőlünk, hogy visszamenjen Indiába). Az ő szemükben ismertem fel egy másik szellemet - egy sötét szellemet. Az egész teremben csak egynéhányan voltak mások. Ekkor visszaemlékeztem arra a fiatalemberre Berkeley-ben, Kaliforniában, aki három héttel azelőtt rám szegezte ujját és kijelentette: - Hazudsz. Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a szemedből. 1967. júliusának ezen éjszakája óta az Úrral való életem a teljesség és a gyógyulás útja volt mindazokból a rontásokból, amit az okkultizmus okozott bennem gyermekkorom óta. Még évekbe került, mire megértettem, mennyire sérült voltam. Állandóan menekülni próbáltam a múlt sebei elől. Most már tudom, hogy egyedül Istenben találok elfogadást, feltétel nélküli szeretetet, teljességet és életcélt. A valódi Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet felismerni, hogy egy csoda vagy gyógyulás valódi, Istentől jövő-e, vagy pedig utánzás. A démonikus gyógyítások alábbi jeleinek voltam tanúja: 1. A csodát kísérő légkör nyomott és feszült, sőt egyenesen félelmetes is lehet. A démonikus gyógyulások gyakran sötét környezetben történnek, például egy szeánszon. 2. A gyógyulás miatti dicsőséget nem Istennek, vagy Jézusnak adják, hanem annak, akin keresztül bekövetkezett. Ez a személy "felfuvalkodik", mintha ő lenne Isten. Ez teljesen más egy Messiásban hívő esetében, aki Jézus nevét hívja segítségül, és a csodáért minden dicsőséget Neki ad! 3. Rendkívüli megkötözöttség áldozataivá válnak a démonikus csodák résztvevői. Testükben meggyógyulhatnak, de lelkükben beteggé és megkötözötté válnak. Tudok emberekről, akik félnek elhagyni Indiát, vagy a gurujuk jelenlétét, nehogy visszajöjjön a betegségük. 4. Az okkultizmusban való bármilyen részvétel kiszolgáltatja az embert a lelki gyötrelemnek, az állandó depressziónak és betegségnek, az elmebetegségnek és az elszegényedésnek. Ha ezt nem törik meg, akkor ez a gyötrés a következő nemzedékre is átszállhat. Személyes meggyőződésem, hogy sokan azért lenyomottak, betegek és aggodalmaskodók, mert szüleik vagy nagyszüleik valamilyen okkult dolgot gyakoroltak (Mózes 5. Könyve 5. rész 9. vers). A Talmudban három úgynevezett "messiási csoda" van, amit csak a Messiás és igaz követői lesznek képesek bemutatni. A kultuszokban és a New Age-ben eltöltött éveim során egyszer sem hallottam róla, hogy ezeket a csodákat démonikusan utánozták volna. Az első a lepra meggyógyítása. Minden leprás ellenére, akik India falvaiban mind ez ideig élnek, ismeretem szerint egyetlen egyet sem gyógyítottak meg a guruk, sámánok, vagy okkultisták. A másik a vakon született személy meggyógyítása, aki nem később vakult meg betegség vagy baleset következtében. Ezért bolydultak úgy fel a farizeusok, amikor Jézus meggyógyította a férfit, aki születésétől fogva vak volt. Ennek a csodának az elismerése annak a beismerését jelentette, hogy Jézus a Messiás! A harmadik fajta messiási csoda a süket és néma szellem kiűzése egy személyből, és annak meggyógyítása. A farizeusok is gyakorolták a szabadító szolgálatot, de ehhez meg kellett kérdezniük a démontól, hogy hívják. Egy süket és néma ember nem tudott válaszolni, hogy azonosítsák a démont. Jézus mindhárom messiási csodát bemutatta az írások szerint, és követői által ugyanezeket cselekszi ma is. A Jézus nevében végzett szolgálatom során magam is sok csodás gyógyulást tapasztaltam. Láttam, amint daganatok zsugorodnak össze, majd tűnnek el; dobhártya nélküli emberek pillanat alatt visszanyerik hallóképességüket, és láttam ideg- és fülpusztulással járó betegségből (Boyles betegség) való gyógyulást is. Tanúja voltam daganatok, ízületi gyulladások, ízületi betegségek, a háton, a lábakon és lábfejen megsérült idegek, csigolya rendellenességek, porckorong problémák, megnyomorodással járó betegségek, deformitások, verruca vulgaris (közönséges szemölcs), lupusz, és elmebetegségek gyógyulásának. Sztoikus, hanyatló, kereső állapotomból kiragadott az Úr, és mindent helyreállított. Szabad vagyok arra, hogy szeressek, hogy kifejezzem az érzelmeimet, és hogy betöltsem életem értelmét. Sid Roth kommentárja Ronhoz és más zsidó emberekhez hasonlóan én is a New Age útvesztőjében vándoroltam. Egy napon egy, a Bibliában hívő ember ezt mondta: - Tudod Sid, Isten elítéli az okkultizmusban való részvételedet. Megmutatta nekem a Tórából a Mózes 5. könyve 18. rész 10-12. verset. "Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát a tűzön (gyermekáldozat), se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó (asztrológia), se varázsló, se bűbájos (mágikusan megigéz, elbűvöl, elvarázsol), se ördöngősöktől tudakozó (médium, channeling, ouiga táblák), se titok-fejtő (spiritiszta, transzcendentális meditáció, Silva féle agykontroll, Edgar Cayce), se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli ó, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled." Sok okkult ember hiszi magáról, hogy reinkarnálódott (meghalt és más testében visszajött). Néhányuk hipnózis állapotában beszámolt előző életeiről és olyan helyekről, ahol soha nem is járt. Hogyan lehetséges ez? A Biblia azt tanítja, hogy "...elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet..." (Zsidókhoz írt levél 9. rész 27. vers). Ez a reinkarnáció minden lehetőségét kizárja. Ezért a régi életekről beszámoló emberek "familiáris" (ismerős) szellemek csatornái. Ezek a familiáris szellemek évezredek óta köztünk vannak. A nővérem, aki értelmes, összeszedett általános iskolai tanárnő, szintén megsértette a Mózes 5. könyve 18-at, és megnyitotta magát a démoni behatásnak. Évek múlva részt vett egy szabadító összejövetelen. Amint az összejövetel vezetője imádkozott, hogy a démonok kezdjenek el megnyilvánulni, hogy ki lehessen őket űzni, köhécseléseket és sikoltásokat hallott a helyiség különböző részeiből. A sikolyok egyre erősödtek. Nem emberi hangnak tűntek. A nővérem nem résztvevőként, hanem megfigyelőként volt ott. Ő így írja le, hogy mit tapasztalt: "Megrémültem és szerettem volna elmenni. Odafordultam a férjemhez (aki egy zsidó könyvelő), hogy menjünk haza, de nem jött ki hallható hang a számon. A nyelvem nem tudott nyugalomban maradni, hanem össze-vissza csavarodott a számban. Aztán lenéztem a kezeimre, és mindkettő ökölbe volt szorulva. Nem tudtam kinyitni őket. A körmeim a tenyerembe mélyedtek. Meg voltam bénulva! A félelem elviselhetetlenné vált. Sírni kezdtem. Aztán egy férfi lépett hozzám és így szólt: "Nevezd meg a démonodat!" Nem tudtam, hogy miről beszél. Hát nem látja, hogy lebénultam? Amikor nem válaszoltam, tovább ment. Majd egy hölgy lépett hozzám és ugyanazt mondta: "Nevezd meg a démonodat!" Azt vettem észre, hogy szavak kezdtek kijönni a számból: "félelem démona." Parancsolt neki, hogy távozzon. Ökleim azonnal elengedtek, és már tudtam beszélni. Tudtam, hogy a szellemvilág valóságos. Azon az estén megszabadultam a félelemtől, ami egész életem során gyötört. Szabad voltam." A nővérem férjével és három fiával együtt ma messiási zsidók. Örülök neki, hogy nem szükséges mindenkinek megtapasztalnia a sötétség láthatatlan világát ahhoz, hogy megtalálja az Urat. Az Ördög valóságos. Az egyedüli védelem pedig Jézus Krisztus a zsidó Messiás.

A bejegyzés trackback címe:

https://marybaxterelmenyeapokolrol.blog.hu/api/trackback/id/tr412251320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása