Kinyilatkoztatások Mennyről és pokolról
Amint 7 kolumbiai fiatalember együtt volt, Jézus Krisztus elvitte őket és megmutatta nekik a
Mennyet és a poklot.
Olvasd tehát a tudósítást a pokol gyötrelmeiről.
Eredeti spanyol hangfelvételről készült a fordítás, és csak 6 tapasztalati tudósítás feljegyzésére
volt lehetőség.
Mindegyik személy a saját benyomásai, és átélései alapján mondja el a megtapasztalt dolgokat.
Németből fordította: Katharina Becker
Kinyilatkoztatások a pokolról 1. Tapasztalati tudósítás
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és nap mint nap vidám pompás/
fényes lakomát rendezett. (És volt) egy szegény Lázár nevü (ember) kapuja elé lökve,
fekélyekkel tele, és kívánta, hogy jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló hulladékkal; de
csak a kutyák jöttek és nyalták a sebeit. De történt, hogy meghalt a koldus, és angyalok
vitték Ábrahám kebelére; De meghalt a gazdag is, és eltemették. És a hádészben/pokolban
(a halottak tartózkodási helye, megj.ford.) kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta
távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott és mondta: Atyám! Ábrahám, könyörülj
rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet!
Mert gyötrelmeket szenvedek ebben a lángban! De Ábrahám válaszolt: Fiam! emlékezzél,
hogy te átvetted javaidat életedben és Lázár ugyancsak a rosszat! ˝O most itt vígasztaltatik,
de te gyötrelmeket szenvedsz. És mind ezek mellett közöttünk és közöttetek nagy szakadék
helyeztetett, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok ne mehessenek, se onnan ide át ne
jöhessen senki. Luk. 16,19-26
A Biblia Isten Szava, félreérthetetlenül beszél a Mennyről és a pokolról. A fenti idézetben
amit éppen olvastunk, az Úr Jézus két helyről beszél: Menny és pokol - az örök üdv vagy az
örök kárhozat. Nincs közbülső hely. Tisztítótűz/purgatórium nem létezik. ’Limbó ugyancsak nem létezik, ahol az emberek egy ideig a haláluk után élnek és azután a Mennybe mennek - a
Biblia határozottan beszél a halál utáni életről.
1995. ápr. 11. délelőtt 10:00 óra
Isten egy kinyilatkoztatást adott nekünk, amely életünk pályáját teljesen meg kellett, hogy változtassa. Ez abban az időben történt, amikor éppen elkezdtük Istent és az Ő beszédét megismerni. Nekünk hetünknek adta Isten azt a privilégiumot és a nagy felelősséget, hogy
közöljük a világgal ezt a kinyilatkoztatást.
Mindez elkezdődött úgy délelőtt 10:00 órakor. Együtt voltunk imádkozni és utána piknikezni akartunk. Hirtelen egy nagyon erős, tüneményes fehér fény világított be az egyik ablakon.
Amint a fény feltűnt, egyszerre elkezdtünk más nyelveken beszélni és bemeríttettünk a Szent
Szellembe.
Egy pillanattal később, mindannyian elbűvölve csodáltuk, amit láttunk. Ez a csodálatos, dicsőséges fény bevilágította az egész helyiséget. Ez a fény összehasonlíthatatlanul erősebb volt mint
a nap fénye. A fény közepében egy csomó angyalt láttunk fehér öltözékben. Ezek az angyalok csodálatosak voltak, nagyok és nagyon jól néztek ki. Közöttük, középen egy bámulatba ejtőt láttunk - egy emberi alakot. Különösen nézett ki - egy ember, akinek öltözéke nagyon fehér volt,
és azon ugyancsak olyan felső öltözéket viselt. A haja mintha aranyfonalakból lett volna. Az arcát nem láthattuk, olyannyira ragyogott. Azonban láthattuk, hogy a melle fölött egy szalagot hordott, amelyen aranybetűkkel a következő állott: KIRÁLYOK KIRÁLYA és URAKNAK
URA
Arany saru volt a lábán és szépsége egyedülálló volt. Amint isteni jelenléte tudatosult bennünk,
térdeinkre estünk. Aztán hallottuk az Ő hangját. Nagyon különlegesen és csodálatosan zengett
- minden szava a lelkünkbe hatolt mint egy kétélű kard - úgy amint az Isten beszédében áll a
Zsid. 4,12-ben. Nagyon egyszerűen de hatalom teljes szavakkal szólt hozzánk. A következő, hallható szavakat mondta nekünk: Kedves gyermekeim, ne féljetek, Jézus vagyok Názáretből; azért jöttem hozzátok, hogy megmutassak titkokat, amelyeket a nemzetekkel, városokkal, gyülekezetekkel és mindenhol közölnötök kell. Ahova küldelek titeket mennetek kell – ahova azt mondom hogy ne menjetek, oda nem mehettek.
A Szentírás, Isten szava, mondja a Joél 3,1-ben: És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Ezek a jelek, amelyeket Isten mindenkinek előkészített.
Aztán egy különös történt - egy sziklatömb jelent meg a helyiségben, és az Úr, aki közöttünk volt, mondta, hogy mi ezen a sziklán menjünk. A szikla kb. 20 cm-el a padló fölött volt; és
akkor hirtelen egy nagy nyílás keletkezett a sziklán. Úgy nézett ki, mint egy nagy, szörnyű fekete barlang. Ebben a barlanglyukban találtuk magunkat és süllyedtünk egyre mélyebbre.
Körülöttünk nagyon sötét volt és a föld gyomrába kerültünk.
Nagyon féltünk, mialatt e kietlen sötétségben találtuk magunkat. Mivel félelmünk egyre erősödött, mondtuk az Úrnak: Urunk! nem akarunk erre a helyre jönni! Kérünk ne vigy minket oda, Urunk! Kérünk vigyél ki innen minket! Az Úr válaszolt az Ő csodálatos irgalmas hangján:
Szükséges a tapasztalat, hogy mindent meglássatok, hogy másoknak el tudjátok mondani!
Hamarosan egy alagútban voltunk, melynek szarv alakja volt, és démonok és lények árnyékait pillantottuk meg, amelyek egyik helyről a másikra mozogtak. Mi süllyedtünk mélyebbre és mélyebbre. Néhány másodperc múlva ürességet és nagy félelmet éreztünk.
Néhány szörnyűséges kapun haladtunk át - amik mint labirintusok a barlangba vezettek; nem akartunk oda menni. Iszonyatos bűzt éreztünk és fullasztó hőség volt. Azonban amint tovább
haladtunk, szörnyű dolgokat és félelmetes képeket láttunk. Mindent, amit ott láttunk, lángok nyeltek el - és a tűzlángok között emberi testek ezreit láttuk. Nagy gyötrelmeket szenvedtek.
Ez rossz és iszonyatos volt - egyáltalán nem akartuk nézni - amit ott láttunk.
A pokol különböző szenvedések és gyötrelmek helyeire volt osztva. Az egyikét az első területnek, amit láttunk, elneveztük üstök völgyének. Üstök milliói voltak ott. Ezek az üstök be voltak dolgozva a völgy talajába - és mindegyikben izzó láva volt. Az üstök mindegyikében egy ember volt, aki egykor meghalt és utána ide a pokolba került.
Ahogy ezek a szerencsétlen lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiabálni és hívni Őt: Urunk, könyörülj rajtunk! Uram, adj még egy esélyt hogy kijöhessek innen; vigyél ki innen és elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos!
De az Úr nem tekintett rájuk. E helyen fiatalemberek millióit láttuk, férfiakat és nőket.
Homoszexuálisok és alkoholisták voltak ott gyötrelmekben. Mindezek az emberek üvöltöttek a kínok miatt.
Sokkolva láttuk hogy a testük milyen pusztulásban volt. Férgek másztak a szemgödreikből, szájukból, fülükből és befúrták magukat mindenhol a bőrük alá. Láttuk Isten Szavának beteljesedét az Ézsaiás 66,24 alapján: És kimennek, és látni fogják azoknak az embereknek
a holttestét, akik vétkeztek ellenem; mert az ő férgük nem hal meg és az ő tüzük nem alszik ki, és utálattá lesznek minden test előtt. Továbbá olvashatjuk a Márk 9,44-ben: ...ahol az ő férgük nem pusztul el és a tüzük nem alszik el.
Minden amit láttunk, rémülettel töltött el bennünket. Láttuk a lángokat, 2-3 m magasra csaptak. Egy ilyen láng közepette volt az ember lelke, aki meghalt és a pokolba került.
Az Úr megengedte, hogy közelebbről megnézhessünk egy embert, aki egy ilyen üstben volt. Ő megfordult és a hús az arcáról cafatokban hullott le. Azon igyekezett, hogy az Úrra tekintsen -akkor elkezdte az Úr nevét hívni. Ezt mondta: Uram, irgalmazz! Kérlek adj még egy esélyt!
Uram, vigyél ki erről a helyről! De az Úr nem tekintett rá; inkább elfordult. Amikor Jézus ezt tette, elkezdett az ember átkozódni és szitkozódni.
Ez az ember John Lennon volt, egy muzsikus az egykori világhírű sátáni együttes a Beatles tagja. John Lennon kinevette Jézust és életének idejében csúfolódott rajta. Egykor azt hirdette, hogy a kereszténység el fog tűnni és Jézus Krisztust mindenki el fogja felejteni. Azonban ez az ember most a pokolban van, és Jézus Krisztus még mindig közismert és nagyon élő! A kereszténység sem tűnt el.
Amint e szörnyűséges helynek a szélén haladtunk, mindenhol kezek nyúltak felénk és kegyelemért kiáltottak. Kérték Jézust, hogy hozza ki őket - de az Úr nem tekintett rájuk.
Azután különböző területekre mentünk. A pokol legszörnyűbb helyére érkeztünk, ahol a legiszonyatosabb gyötrelmeket láttuk - ez volt a pokol központja. A legnagyobb kínzatások vannak ott - kínok, amelyet egy emberi lény még megközelítőleg sem tud leírni. Akik itt találtatnak, mind ismerik Jézust és Isten Szavát. Ezek pásztorok, evangélisták, misszionáriusok és mind olyanok, akik egykor elfogadták az igazságot, de kettős életet éltek.
Hitehagyottakat is láttunk ott - az ő kínjaik 1000-szer gyötrelmesebbek voltak mint másokéi.
Ők kiáltottak és kegyelmet koldultak, de az Úr Szava azt mondja a Zsid. 10,26-27-ben: Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerése után, nem marad többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
Láttunk lelkeket, akik prédikáltak, böjtöltek, kezeiket felemelve énekeltek a gyülekezetekben
- de az utcákon és az otthonaikban, házasságtörésben, paráznaságban, hazugságban és tolvajlásban éltek. Istennek nem tudunk hazudni. A Biblia mondja, hogy aki sokat kapott, sokat is várnak tőle! Luk. 12,48.
Az Úr megengedte, hogy megnézzünk két asszonyt, akik földi életükben keresztények voltak, de nem az Úr rendelései szerint éltek. Egyik mondta a másiknak: Te átkozott gonosz lény!
Te vagy az oka hogy itt vagyok. Nem egy Szent Evangéliumot hirdettél nekem! És mert nem az igazságot hirdetted nekem, azért vagyok itt a pokolban! A lángok között ezeket mondták egymásnak, mialatt egymást gyűlölték - a pokolban nincsen szeretet, könyörülő szív és bocsánat.
Lelkek ezreit láttuk, akik ismerték Isten Szavát, de az életük nem volt tiszta az Úr Szent Jelenlétében. Nem játszhatsz Istennel sem a pokol lángjaival”, mondta az Úr. Tovább mondta:
”Gyermekeim - a legrosszabb szenvedés és gyötrelem, amit az ember a Földön megélhet, NEM hasonlítható azokhoz a gyötrelmekhez, amelyeket az embernek a pokol ’legenyhébb’ területein kell szenvedni. Ha olyan iszonyatos azoknak, akik a pokol ’legenyhébb’ szenvedéseit viselik, mit kell elszenvedniük azoknak, akik a pokol központjában kínoztatnak - akik valamikor ismerték Isten
Szavát és azután elhagyták. Aztán azt mondta az Úr, hogy a Földön játszunk a tűzzel - de nem a pokol tüzével!
Tovább mentünk különböző régiókon át, ez alatt az Úr, különböző embereket mutatott. Láttuk, hogy ott az emberek a gyötrelmek mintegy hat különböző módjának voltak kitéve.
Voltak lelkek, akiket a démonok a legkülönbözőbb módon kínoztak.
Egy másik módja a gyötrelemnek az volt, hogy a saját lelkiismeretük vádolta állandóan őket:
Emlékezzél csak, miről prédikáltak neked; gondolj csak vissza, amit Isten Szavából hallottál; ne felejtsd, amint nevettél, amikor a pokolról beszéltek neked... Saját lelkiismerete gyötörte őt - ugyanúgy mint a nyüvek, a testében erre-arra fúrtak-másztak - ugyanúgy mint a mindent felemésztő tűz amely ezerszer égetőbb mint ahogy csak elképzelni tudjuk. Mindezek ”jutalmak”
az ördögtől aki mindazoknak fenntartja, akik ő utána igyekeznek és őt követik.
Isten Szava mondja a Jel. 21,8-ban: A gyáváknak, pedig és hitetleneknek, utálatossággal szennyezetteknek, és gyilkosoknak és paráznáknak, varázslóknak (okkult praktikákat gyakorlóknak), és minden hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
Következőben megmutatott az Úr egy férfit, aki hat embert megölt. Ez a hat körbevette őt, miközben kiabáltak hozzá: A te bűnöd hogy mi itt vagyunk - A TE BŰNÖD! A gyilkos be akarta fogni a fülét, mert már nem bírta hallani - de nem sikerült neki, mert az érzékek a pokolban sokkal érzékenyebben működnek. A lelkek e helyen csillapíthatatlan szomjúsággal vízért gyötrődtek, amihez itt nem juthattak - ugyanúgy mint a gazdag ember és a szegény Lázár esetében volt. Luk.16,19. A gazdag amint a pokolban volt, csak egy csepp víz - elég
lett volna neki. Isten Szava mondja az Ézs. 34,9-ben: És patakjai szurokká és pora kénné változik, földje pedig égő szurokká lesz.
A pokol minden területén tűznek közepette voltak a lelkek. Az emberek képzeletükben kristálytiszta folyóáradást láttak - de, amikor inni akartak belőle, a folyó tűzzé változott.
Távolról fákat láttak, amelyeknek gyümölcsei vizet adnak - amikor utána nyúltak, megégett a kezük és a démonok gúnyolódtak rajtuk.
Ezek után egy helyre vitt minket az Úr, ahol sokkal rosszabb volt, mint mindazok, amiket eddig láttunk. Láttuk a tűzzel és kénnel égő tavat. A tó egyik oldalán egy kisebb tó volt.
E kisebb tóban emberek megszámlálhatatlan milliói voltak, akik üvöltöttek és kegyelemért rimánkodtak. Nagyon hangosan kiáltottak: Urunk, kérünk! Vigyél ki minket innen – ha csak egy pillanatra is! Kérünk, adj még egy lehetőséget innen kikerülni! Azonban az Úr nem tehetett értük semmit, mert ítéletük már kimondatott. Az Úr megengedte nekünk, hogy tekintetünket egy ember felé irányítsuk, akinek teste félig a tűztóba merült. Az Úr segített nekünk, hogy megérthessük a gondolatait. A férfi neve Márk volt. Megrázott bennünket, amint megértettük, a gondolatait, amit magában mondott: Mindent megadnék azért, hogy ott lehessek, ahol ti vagytok. Mindent megadnék azért, hogy csak egy percre újra a Földön lehetnék. Nem zavarna, ha a legszegényebb, a leggyűlöltebb, totál beteg vagy a legszerencsétlenebb ember lennék - mindent megadnék azért, hogy csak egy percre is visszamehetnék, és a Földön lehetnék. Az Úr Jézus fogta a kezemet és viszonozta Márk gondolatait: Márk, miért szeretnél egy percre visszamenni a Földre? Elgyötört síró hangon válaszolt: Uram! Mindent megadnék, azért hogy csak egy percre újra a Földön lehetnék -
Hogy bűnbánatot tartsak és megtérjek!
Amint az Úr Márk szavait hallgatta, láttam a vért az Úr sebeiben, és könnyek töltötték meg szemeit, midőn mondotta: Márk, már késő neked. Nyüvek a derékaljad, kukacok a takaród.
Ézs. 14,11. Amint az Úr ezt mondta, elsüllyedt örökre a tűztóban.
Nagyon, nagyon szomorú - mindezeknek a lelkeknek az egész örökkévalóságban nincsen már remény. Csak nekünk, akik a Földön élünk, van esélyünk, hogy megbánjuk rossz cselekedeteinket (bűnbánatot tartsunk), és megtérjünk - hogy a Mennybe Jézus Krisztushoz menjünk!
Köszönöm, hogy meghallgattatok - átadom a szót az én testvéremnek.
2. Tapasztalati tudósítás - Lupe
Olvassuk az Úr Szavát a Zsolt. 18,10-ből: Meghajlította az eget és leszállt, és felhő sötétje volt lábai alatt. Amint az Úr kézen fogott, elkezdtünk ebben az alagútban lefelé lebegni. Az alagútban egyre sötétebb és sötétebb lett, míg már a kezemet sem láthattam.
Hirtelen elhaladtunk valami mellett, fekete volt, és valami fortyogó zajt hallatott. A sötétség olyan sűrű volt, hogy az alagút falát kézzel nem lehetett megtalálni. A zuhanásunk olyan sebességgel történt, hogy úgy tűnt mintha a lelkem szétválna a testemtől.
Ráadásul rothadás bűzét éreztem - mint a rothadó hús szaga. Ez a bűz pillanatról pillanatra erősebb lett. Aztán megszámlálhatatlan lélek hangját hallottam. Szüntelenül kiáltoztak, sírtak és jajgattak ők. Ez olyannyira megrémített, hogy az Úrhoz fordultam és kérdeztem Őt: Uram!
Hova viszel engem? Uram! Irgalmazz nekem! Kérlek, irgalmazz nekem! Erre csak azt mondta
az Úr: Szükséges, hogy mindezt lásd, azért, hogy mindenkinek el tudd mondani! Ebben a szarv alakú alagútban tovább haladtunk lefelé, míg egy helyre érkeztünk, ahol teljesen sötét volt. Egyszer csak milliószor milliónyi lángot láttam - mintha egy sűrű függöny vétetett volna
el a szemeim elől. És rosszabb, mint az - hallottam a gyötrelmes kiáltozásokat, de nem láttam senkit. Nagyon féltem. Újra mondtam az Úrnak: Uram! Kérlek, irgalmazz! Kérlek irgalmazz nekem! Kérlek, ne vígy erre a helyre! Kérlek, bocsáss meg! Ebben az időpontban már nem csak a pokol szemlélőjének éreztem magam, hanem úgy éreztem, hogy az ítélet napja jött el számomra. Rémülettel telve, remegve álltam az Úr előtt, mert tényleg úgy találtam, hogy az életem vége jött el.
Egy nagy lánghoz értünk, egyre közelebb; nagyon nagy volt és nagy haraggal égett. Lassan süllyedtünk lefelé, ahol milliónyi lángot láttam és lelkek millióit hallottam, amint egy hangként üvöltöttek. Aztán láttam egy faasztalt, amit nem emésztettek el a lángok. Valami volt rajta, úgy nézett ki, mint a sörösüvegek. Frissítőnek látszottak, de tűzzel voltak tele. Amint azt szemléltem, hirtelen megjelent egy ember. Húsa olyan volt mintha teljesen lepusztult volna – és ami a ruházatából még megmaradt, szennyes volt és égett. A tűz által elveszítette a szemeit, a száját és a hajának egy részét. Jóllehet nem voltak szemei, mégis tudott engem látni. Mondom nektek: Tulajdonképpen a lélek ami gondolkozik, megfontol és lát - nem a te természetes tested.
Az ember kinyújtotta elszáradt kezét az Úr felé és el kezdett sírni, midőn mondta: Uram, könyörülj meg rajtam! Kérlek, könyörülj meg rajtam! Ez nagyon fáj! Égek! Kérlek, irgalmazz, és vígy ki innen! Az Úr teljes szánalommal tekintett rá - hirtelen valami meleget éreztem a kezemen. Odanéztem és láttam Jézus vérét! A vér jött kezéből, mialatt a szenvedő embert nézte, akit a lángok öleltek körül.
Aztán az asztal felé pillantott és az üvegekhez ment. Megragadott egyet, és mialatt ivott – tűz és füst szállt ki belőle. A feje hátra hanyatlott, és üvöltött úgyannyira, ahogy még soha senkit nem hallottam. Üvöltése tele volt fájdalommal és gyásszal - mégis szándékozott a maradékot is meginni az üvegből. De az üveg savval volt tele, úgy hogy a torkát teljesen szétemésztette.
Látni lehetett, ahogy a sav a gyomrába ér és azt is szétmarta.
A szám -666- volt a homlokára metszve. A mellén egy tábla volt egy ismeretlen fémből, amit sem a tűz sem a nyüvek nem tehettek tönkre. Írásjelek voltak láthatóak rajta, de mi nem
tudtuk olvasni azokat. Az Úr nagy kegyelméből megadta a magyarázatot arról, ami rajta írva volt: Azért vagyok itt, mert iszákos vagyok
Kegyelemért könyörgött, de a Szó mindenkinek világosan mondja az 1.Kor. 6,10-ben: sem tolvajok, sem harácsolók/kapzsik sem iszákosak/részegesek, sem szidalmazók, sem rablók nem fogják örökölni Isten királyságát/országát.
Az Úr megmutatta nekem - mint egy filmen - ez embernek az utolsó földi perceit – mintha TV-én láttam volna egy nagyon nagy képernyőn. Az ember neve Luis volt, és egy bárban ivott.
Ott ugyanazt az asztalt láttam és ugyanazokat az italos üvegeket előtte. Ennél az asztalnál ültek a barátai - (szeretném mondani nektek, EGY IGAZ BARÁT VAN csak, és az ˝O neve JÉZUS KRISZTUS. Ő az egyedüli hű barát). Luis ivott, a barátai már részegek voltak. A ’legjobb’ barátja hirtelen megragadott egy üveget, letörte a nyakát és el kezdte Luist azzal döfködni.
Amikor látta, hogy Luis a padlón fekszik és elvérzik, elrohant. A legszomorúbb az volt, hogy Jézus nélkül halt meg.
A pokol közepében és a gyötrelem teljes kiáltozások közepette megkérdeztem az Urat: Óh Uram, kérlek mondd meg nekem - ismert ez az ember téged? Tudott a megmentetésről a Benned való hit által? Az Úr szomorúan válaszolt: Igen Lupe, ő tudott rólam. Ő befogadott engem, mint személyes Megváltóját, de nem szolgált nekem. Akkor még inkább elfogott a félelem.
Luis hangosan kiáltott: Uram, nagyon fáj! Olyan nagyon fáj! Kérlek, könyörülj rajtam!
Aztán elveszett a lángokban.
Mentünk tovább - ez a hely oly óriási volt és rémülettel tele! Egy másik lánghoz közelítettünk
és kértem az Urat: Óh Uram, ne! Kérlek, nem szeretnék többet látni ebből! Kérlek, bocsáss meg! Kérlek, bocsáss meg! Nem szeretném midezeket tovább nézni! Becsuktam a szemeimet - de, ez nem segített, becsukva vagy nyitva - még mindig láttam mindent. Lassan kisebb lett a láng és egy asszony lett látható. Szenny fedte be és tele volt nyüvekkel. Csak kevés haja maradt és a kukacoktól nyüzsgő szenny úgy nézett ki mintha rásült volna. A *férgek már majdnem
teljesen megették - és kiáltott: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz és bocsáss meg! Nézz rám! Ez olyan nagyon fáj! Kérlek könyörülj rajtam! Kérlek vedd le rólam ezeket a férgeket!
Kérlek, szabadíts meg e gyötrelemtől, mert oly rettenetesen fáj! Az Úr nagy szomorúsággal tekintett rá. Amint a kezét fogtuk, érzékeltük, hogy milyen nagy fájdalma és szomorúsága van a szívének ezek miatt az elveszett lelkek miatt, akik a pokol lángjaiban égnek. Ennek az asszonynak nem voltak szemei és ajkai sem - de mégis tudott érezni és látni; minden fájdalom
erősebb volt. Egy üveg volt a kezében tele savval, de ő azt hitte, hogy az parfüm. Én láttam, hogy az sav volt - és mindig amikor befújta testét, megégette. Mégis fújta testét újra és újra ezzel a savval; közben azt mondta, hogy az egy drága parfüm. Azt is hitte, hogy egy értékes nyakláncot hord, de én csak kígyókat láttam a nyaka köré tekeredve. Szilárdan hitte, hogy egy nagyon drága karkötőt hord, de én ellenben egy kb. 31cm hosszú kukacot láttam, amely vadul
fúrta be magát a csontjába. Azt mondta, hogy már csak az ékszerei maradtak meg, de én láttam, hogy teste tele volt skorpiókkal és nyüvekkel. Egy fémtáblát hordott, amely minden embernek van a pokolban.
Az volt rajta: Azért vagyok itt, mert loptam
Ennek az asszonynak semmi bűntudata nem volt. Megkérdezte az Úr tőle: Magdaléna, miért vagy itt e helyen? Azt válaszolta: Nem érdekelt hogy meglopok másokat. Az egyetlen, ami érdekelt, csak az ékszereim és hogy minél több drága parfümhöz jussak. Nem érdekelt hogy kit lopok meg - fődolog volt, hogy jól nézzek ki. Erősen fogtam Jézus kezét, míg néztem, hogy a nyüvek az egész testét átfúrták. Magdaléna elfordította az arcát, hogy másfelé nézzen.
Megkérdeztem az Urat: Uram, tudott valamit ez a személy Rólad? És az Úr válaszolt: Igen, ez a személy ismert engem.
Újra felénk fordult Magdaléna és mondta: Uram, hol van az az asszony, aki beszélt nekem Rólad? Ugyan hol van ˝o? Már 15 éve itt vagyok a pokolban.
Minden embernek teljes az emlékezete a pokolban. Magdaléna újra kérdezte: Hol van az az asszony? Nem látom őt! Észrevettem, hogy nem tud megfordulni, a teste mindíg abban a helyzetben marad. Megpróbált megfordulni a másik láng irányába, hogy megpillantsa azt az asszonyt aki neki Istenről beszélt. Az Úr válaszolt neki: Nem! Nem, Magdaléna. Ő nincs itt.
Az asszony, aki rólam beszélt neked, velem van az én Királyi-Birodalmamban a Mennyben.
Amint ezt meghallotta, saját maga vetette be magát a lángba, amitől még jobban megégett.
Fémtáblája hordta az ítéletét - egy tolvaj volt ő.
Szeretném Isten Szavát olvasni az Ézs. 3,24-b˝ol: És lesz a balzsamillat helyett korhadás bűze, és az öv helyett madzag lesz, a fodorított haj helyett kopaszság, a díszruha helyett felkötött zsák, a szépség helyett égetett seb.
Tovább mentünk, és látunk egy nagyon magas oszlopot, amely tele volt nyüvekkel. Egy csúszdához hasonló volt izzó-vörös fémből körkörösen hozzáerősítve. Az oszlophoz egy plakáttábla volt még erősítve - erősen megvilágítva - távolról látható volt. Ez volt ráírva: Üdvözölve minden hazug és pletykálkodó!
A csúszda végénél egy kisebb öböl volt, amiben valami fortyogott - úgy nézett ki mint az égő kén. Aztán láttam amint egy meztelen személy lecsúszott a csúszdán. Mialatt lefelé csúszott, a bőre leszakadozva a csúszdára ragadt. Amikor az égő öbölbe esett, a nyelve megnagyobbodott, olyan nagyon, hogy szétdurrant és a nyelve helyén kukacok lettek; akkor kezdődött a gyötrelme.
Isten Szava mondja a Zsolt. 73,18-19-ben: Bizony sikamlósra állítottad őket, és hagyod őket csalódásba/romokba esni. Miként lettek egy (szem-)pillantás alatt pusztulássá! Végük lett, semmivé lesznek rémületükben.
Miután mindezeket láttuk, kivétettünk a pokolból. Szeretném továbbadni nektek: a Menny
és pokol sokkal reálisabb/valóságosabb, mint az általunk ismert fizikális világ. De itt, ebben a világban dönthetünk, hogy melyik irányba akarunk menni: az örökkévalóságot Jézussal tölteni - vagy a pokolban égni. Az Úr ismételten mondta nekünk: Törekedjetek a békességre
mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat! Zsid. 12,14.
