Minden, amit a látható világ ígér, az ábránd csupán, mert egy olyan kép az, amit mutat, ami csak arra jó, hogy egy fontos igazságot eltakarjon előled!
Van menny, van pokol, és van harc a világ látható képe mögött. Kevés az idő ami még hátra van, ezért nem érdemes azzal tölteni, hogy életed boldogulását olyan hiábavalóságokban keresd mint az alkohol, tévénézés, gyűlölködés vagy más haszontalan hobbi. Van-e fontosabb dolog, mint az életed? Van-e fontosabb dolog mint a szeretteid élete?
Jó pár ével ezelőtt amikor még házasodás előtt álltam és tele voltam jó reményekkel és erőt éreztem magamban a világ átformálására akár puszta kézzel is, történt velem egy érdekes és nagyon félelmetes dolog.
A szobám félhomályában feküdtem és néztem a plafont. A feleségem volt csak mellettem az ágyon, aki ekkor még a menyasszonyom volt és egy jó beszélgetés után hosszú hallgatásban voltunk. A csend beszélt és mi hallgattuk. Hirtelen kívülről láttam magamat, fentről, alig egy méterről, ahogy az ágyon feküdtem. Jobban, világosabban kezdtem észlelni a környezetemet, mint egyébként, mintha az érzékszerveim kiélesedtek volna. Ez után láttam magam előtt a plafont, ami hirtelen elkezdett közeledni és én átemelkedtem rajta. Láttam az Érdi házakat, háztetőket, a házak között zöldellő fákat és nagyon magasra emelkedtem. Olyan világosan láttam mindent mintha dél lett volna, pedig a nap már nyugaton vöröslött. Ahogy felemelkedtem a táj fölé az égen egy ragyogó foltot láttam a felhők magasságában amihez nagyon hamar odaértem. Az egész valahogy olyannak tűnt előttem mintha már rég megszokott rutinnal történne, nem volt bennem csodálkozás. Egy szempillantás alatt átértem azon a ragyogáson és láttam, hogy a táj alattam teljesen megváltozott. A házak helyett sűrű erdőt láttam nagy fákkal amiknek széles leveleik voltak és egyáltalán nem hasonlított az európai erdőkre. Ez bizony az afrikai dzsungel volt. Olyan ívben kezdtem lefelé zuhanni ami folytatása volt annak az ívnek amivel a szobámból elindultam! Mintha valaki engem messzire hajított volna. Gyorsan közeledett a dzsungel, átestem a lombokon és egy tisztást láttam aminek az egyik oldalán a fáknál egy kőszobor volt. Úgy tűnt, hogy valaki odatámasztotta, mert nem egyenesen állt. Nem éreztem fájdalmat a földet éréskor de azt tudom, hogy nem a lábaimra érkeztem. Annak a szobornak ami a tisztáson állt és egy démonikus, totemes ábrázata volt nagy, kerek nyitott szája volt, és engem elkezdett magához húzni. Benyelt úgy, hogy semmit sem tehettem. A szája csak kívülről volt széles, belülről viszont egy szűk csőbe vezetett a föld alá. Láttam a fákról belehullott leveleket, mint az őszi elsárgult, megszáradt leveleket és a cső beljebb olyan sötét volt, hogy semmit sem láttam. Amikor ebbe a sötét részbe érkeztem elöntött a pánik: ISTENEM A POKOLBA JUTOK!!! Egy kiáltás jött csak belőlem: ISTENEM NE!!! Soha az előtt és még az után sem éreztem olyan félelmet, mint ott akkor. Azonnal megértettem, ha valaki a pokolba kerül a halála után, onnan soha az után nem fog kijutni, csak az ítélet napján, amikor elkezdi letölteni az istentelen bűneiért a büntetést.
Ez a pokoli rész, ahova jut minden ember a halála előtt csupán az előzetes letartóztatás helye, hiszen az ítélet napja még nem jött el. Biztos vagyok abban, hogy már ott meg tapasztalja az ember a föld mélyének a tüzét. Jézus így beszél erről:
LUKÁCS 16, 19 -Vala pedig egy gazdag ember, és öltözködik vala bíborba és patyolatba, minden nap dúsan vigadozván. És vala egy Lázát nevű koldus, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal amelyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghal a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe, meghal pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol és lázárt annak kebelében. És ő kiáltván monda:
-Atyám ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig ábrahám:
-Fiam,emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen lázár is az ő bajait, most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenek felett, mi köztünk és ti köztetek nagy közbevetés van, úgy hogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
Monda pedig amaz:
-kérlek azért téged atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nékik hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
Monda néki Ábrahám:
-Van Mózesök és prófétáik, hallgassák azokat.
Ama pedig monda:
-Nem úgy atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek
Ő pedig monda néki:
-Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
Mi tehát ez alapján a pokol? A gyötrelem helye! A gazdag ember saját magára költötte azokat az anyagi javakat, amelyeket megkeresett. Nem arról szól tehát, ez a történet, hogy a gazdag ember lopta volna a vagyonát, erről nem tesz említést Jézus. Valószínűleg azt gondolta, hogy az a vagyon, amiért ő megdolgozott jár neki és senkinek semmi köze sincsen ahhoz, hogy ő mire költi el. Nagyon modern gondolkodású volt ez az ember. Sokan ma is úgy gondolják, hogy az a vagyon, amit felhalmoznak maguknak, azzal azt csinálhatnak, amit csak akarnak. Meg is veszik a házi mozi rendszert, a legdrágábbat, megveszik a digiklímás lexus autót, tele extrákkal, ami minden igényüket kielégíti. Étkeznek a legdrágább éttermekben, ha épen nincsen kedvük otthon főzni. Két hónapos vakációra mennek, hogy a világ dübörgő zajától távol megnyugvást találjanak. Ezek nem bűnök de egy nagyon fontos dolgot kifelejtenek ezek az emberek az életükből.
Azt, hogy semmi hasznuk!
Mihaszna emberekké válnak az emberek világában és az isten országában! Isten ajándéka némely ember számára az, hogy gazdagsággal áldatnak meg. Menyi nemes és jó dolgot megtehetnének ezek az emberek a társaikkal, amire pénz nélkül nem lennének képesek. Ha valaki kereskedik az önmagában egy szolgáltatás amiért pénzt vagyis viszonzást kap. Ezzel az ügy le is zárult, az eladó és a vevő is jól járt.
De az úré a föld és annak teljessége. Nem azért vagyunk a földön, hogy nyomorogjunk vagy, hogy dúsan vigadozzunk. A föld az a hely és az ember élete az az idő amiben el kell döntenie, hogy akarja-e istent szolgálni vagy nem. Nembaj ha nem de annak nem kellemes a vége. Nagyobb gazdagságra és feladatra van teremtve az ember mint az a földi pályafutása során valaha is látszik. A világ leggazdagabb embere is odaadná a vagyonát érte, ha meglátná.
Vannak gazdag emberek, egyébként, akik oda is adták érte. Ha fölismered azt az ajándékot, amit isten neked tartogat a menyben te is odaadnád a szabadságodat és az életed hátralevő részében inkább neki szolgálnál. Hasznos legyél tehát és ne haszontalan. Te magad is a haszontalan dolgokat a szemetesbe teszed és azt a kukások, elviszik a szemétégetőbe.
A pokolban a lángok között nem javult meg a mi gazdag emberünk, még onnan is szolgálatra akarta Lázárt elkérni Ábrahámtól, hogy gyötrelmét egy csepp vízzel enyhítse. Ezt az állapotot az a megszokás alakíthatta ki nála amit a sok pénz hozott létre. A földön, ugyanis akinek pénze van az tarthat szolgákat és sok embernek parancsolhat. A vagyon viszont nem áll rendelkezésére senkinek ott a halálon túl. Semmit sem hoztunk a világra, világos tehát, hogy semmit sem vihetünk magunkkal oda, ahova megyünk. Amiről tehát azt hiszed, hogy a tiéd az is elvétetik tőled! Így csapja be a gazdagokat a saját jó állapotuk.
A legijesztőbb a pokolban tehát az, hogy sohasem lesz már esélyed arra, hogy kikerülj onnan, mert nagy közbevetés van a pokol és a meny között, és mivel örök életed van, már nem tudsz meghalni többet, pedig egy halál még hátra van. Amint mondtam ez még az ítélethozatal előtt csak az előzetes letartóztatás!
Nem volt azért a gazdag ember buta, hiszen felismerte, megértette a helyzete megváltoztathatatlan mivoltát és egy másik ötlettel állt elő. Támadjon föl a Lázár vagy szellemként jelenjen meg a hátramaradott testvéreinek és tegyen bizonyságot arról, hogy mi folyik a látható világon túl. Mondja el azt amit amúgy is hirdetnek a földön, hogy van pokol és van menny, és mit kell tenni ahhoz, hogy elkerülje az ember a bűnei miatti ítéletet.
Ha a pokolba kellene kerülnöd, a saját gyötrelmed miatt sokat szenvednél, a szeretteid gyötrelmét is meglátnád. Látnád édesanyádat, aki gyermekként az életét áldozta rád, hogy tanulj, jókat egyél, és szeretett lény legyél. Meg kellene látnod apádat azt az embert, akitől a nemesség és a tisztesség tudományát kellet megtanulnod, ha megtanította veled. Végignéznéd a fiad gyötrelmeit a lángok között, akit a világon a legjobban szeretsz? Vagy a feleségedét? Ha egy sárkány a feleséged, akkor erre könnyebb igennel felelned.
Lázár sem volt hasznos ember, mégis a menybe került! Amíg a gazdag ember látszólag csinált valamit és meg volt mindene és ezért valószínűleg tisztelet is övezte, addig Lázár a szegénysége miatt és a betegségei miatt nem tudott annyit sem dolgozni amennyivel saját magát megválthatta volna egy olyan életből ami alacsonyabb szinten volt mint a kóbor kutyáké, mert azok is kapnak alamizsnát jószívű emberektől de legalább egészségesek. Mégis mi a titka lázár sikerének? Az, hogy nem volt nagyravágyó. Nem gyűlölte meg a gazdag embert a társadalmilag elfoglalt pozíciója miatt, pedig milyen nagy igazságtalanságnak látszik az, hogy az egyiknek van vagyona, a másiknak nincs. Nem kezdett Lázár mozgalomba a társadalmi javak igazságosabb elosztásáért, hiszen tisztába volt azzal, hogy az ő szegénysége nem a gazdag ember miatt van. Ő csak morzsákra vágyott, alamizsnára, Jóemberektől. Tudta, hogy ez járhat neki és nem ment el munkanélküliként segélyekért. Nem ábrándozott arról, hogy mi lesz ha gazdag lesz. Mi lesz, ha munkához jut. Mi lesz, ha meggyógyul. Nem lázadozott, realista volt. Tudta, hogy ő meg fog halni! Ezért inkább a magától telhető legjobb állapotot próbálta fenntartani ahhoz, hogy a halála után ne folytatódjon a tragédiája. A gazdag embernek elvakította a tisztánlátását a saját vagyona. Dehogy gondol az ember vigadozás közben arra, hogy meg fog halni.
82-dik zsoltár. 3-4 -Ítéljétek a szegényeket és árvának, a nyomorultnak adjatok igazságot! Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt, a gonoszok kezéből szabadítsátok ki!
Ezt kellett volna tehát tennie a gazdag embernek a szegénnyel és inkább isten szolgálatába állnia mint vagyonát pazarolnia hisz az eszköze az irgalomnak is, amiért neki is irgalom járt volna.
Végig gondoltam az életemet, bár én ismertem akkor már istent de ő úgy döntött megmutatja a pokol bejáratát és megengedi ezt az élményt, hogy tudjam mitől menekül meg az aki elfogadja Jézust megváltójaként és inkább az Isten akaratát hajtja végre mint a magáét. Jézus mondta : Aki elveszíti az életét énérettem az megtalálja...
Ahogy abban a pánikban sikítottam, ott a csatornában a sötétben, egyszer csak megálltam és elindultam visszafelé. Megint láttam a bálvány arcát a nyitott szájával amibe belehullottak a levelek. Láttam az erdőt a fölém tornyosuló fákkal amik fölé megint az az erő emelt ami mintha visszahajított volna azon az íven ahogy ide dobott. Láttam a dzsungelt és a ragyogó fényességet az égen amin megint átmentem, azután az Érdi tájat amikor zuhanni kezdtem. Láttam közeledni a háztetőket. Megláttam a saját házunkat, aminek átestem a tetején. Végül magamat ahogy ugyanott fekszem ahol voltam. A következő pillanatban pedig kinyitottam a szemem. Csend, ugyanaz a hallgatás ami egy perccel ez előtt kezdődőt. De a félelem bennem maradt. Ki akart szakadni a szívem a helyéről. Láttam, hogy mellettem a menyasszonyom az egészből semmit sem vett észre. Nem mertem elmondani neki azonnal mert azt gondoltam még bolondnak néz. Sokáig tartogattam magamban mielőtt elmondtam volna bárkinek is. Mindaddig amíg olyan emberek élménybeszámolóit nem hallottam akiknek, hozzám hasonló élményük volt. Bizony volt aki még mélyebbre került mint én. Volt aki látta a tűzben az embereket akik úgy visítottak mint az állat amikor ölik. Nem szokta meg a fájdalmat senki aki már régóta ott van. Volt aki látta azokat akik Krisztus keresztjét gyalázták, keresztre feszítve. Másokat Démonok tépnek szét és nem tudnak belehalni a fájdalmakba mert már egyszer meghaltak. Persze majd az ítélet napja után kezdődik a büntetés másik része, ami a második halál. Ott is tűz lesz. Szeretnéd elkerülni az ítéletet. A bibliában pontos és könnyen betartható utasításokat fogsz találni arra vonatkozóan, hogy mit kell tenned, hidd el élvezni fogod. Sőt erőt és lelket is fogsz kapni tőle, ami által könnyebben fogsz változni, mert magától igen nehezen tud változni az ember. Maga Jézus teheti meg veled azt, hogy olyan állapotod legyen, mint Lázárnak. Nem a szegénységről beszélek, adjon neked az úr nagy gazdagságot. A tisztánlátásról beszélek. Az a józanság, hogy mi lesz veled a halálod után. Nehogy elhidd, hogy megeszik a férgek a testedet és véged?! Aki visszajött a pokolból az isten kegyelme által azért jött vissza, hogy elmondja: van büntetés az istentelen élet után!
Te Megmenekülhetsz! Először is el kell fogadnod Jézust megváltódnak. Hívd be az életedbe és ő üdvösséget fog adni. Tanuld meg az ő iránta való alázatosságot, és föl emel téged minden fölé. Ő fog tovább vezetni az utadon.
Írj, ha úgy döntöttél, hogy az örökkévalóságot a menyben szeretnéd tölteni: Kcsaba35@gmail.com
Sötét erők szolgálatában
Ron Cohen története
Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal.
Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat.
Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak.
Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat.
Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam.
12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés.
Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem.
Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust.
A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe!
Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete!
Ez az, amit kerestél
A Northport középiskolában érettségiztem, és a floridai Miami Egyetemen tanultam tovább könyvelési szakon. Az egyetem második és harmadik éve alatt belekeveredtem az asztrológiába, a numerológiába, az okkult jelenségek kutatásába, és kapcsolatba kerültem egy Edgar Cayce Alapítvány nevű csoporttal. Edgar Cayce spiritiszta médium és "szellemi közvetítő" volt, aki felső helyeken lévő gonosz szellemekkel és a sötétség erőivel volt kapcsolatban, amelyek transzba vitték, és beszéltek rajta keresztül.
Egyetemi tanulmányaim utolsó évében sok kubai telepedett le Floridában. Közöttük találkoztam a kubai santaria, vagy boszorkányság gyakorlóival, akik megtanítottak arra, miképpen irányíthatom a szellemeket úgy, hogy saját "vágyaimat" elérjem; hogy miképp gyakorolhatok kontrollt felettük. Mi is az a kontroll, vagy varázslás?
Egyszerűen az, hogy az történik, amit mi akarunk. Amikor saját akaratunkat érvényesítjük Isten, vagy mások akaratával szemben, akkor kontrollálunk. Ha ezután munkába állítjuk "barátainkat" a szellemvilágban - a démoni szellemeket -, hogy segítsenek akaratunk érvényre juttatásában - már varázsolunk.
Hamarosan ezután egy újabb természetfeletti megtapasztalásban volt részem. Amint befejeztem az egyetemet, és megkaptam könyvelésből a diplomát, egy könyveléssel foglalkozó cégnél kezdtem el dolgozni Miamiban.
Egyik nap, amint munkába mentem a belvárosban, hirtelen szivárványokat kezdtem látni az emberek feje és felső teste körül. Ezeket "aurának" hívják. Ezekben az aurákban láttam elhunyt nagyszüleiket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyeiket, kapcsolataikat, sőt még a nevüket is, mint valami poszteren. Tudtam, hogy az okkult, pszichikai hatalom mélyebb területére tévedtem.
Később New York City-be költöztem, és egy híres számviteli cégnél kezdtem dolgozni a Madison Avenue-n, amely ingatlanadókkal és auditálással foglalkozott.
Alig néhány héttel érkezésem után megismerkedtem egy idős orosz asszonnyal, Agathával, aki híres spiritiszta volt. A következő néhány évet szeánszokkal, meditációkkal, szellemi közvetítéssel és okkult gyógyításokkal töltöttem. New York City-ben az A.R.E.-nek és a Edgar Cayce alapítványnak lettem a könyvelője, és sokat gyakoroltam az asztrológiát, numerológiát, kabalát és automatikus írást. Majd miután megismerkedtem a Rudolph Steiner szervezettel, a svájci Dornochban lévő Guertianamba utaztam egy antropozófiai nyári táborba, az okkult tudományok tanulmányozására.
Az életemben azonban hamarosan ismét változások következtek. A nyári program után New York City-be tértem vissza dolgozni. Egy őszi napon, amint a 86. utca és a Central Park West metróállomásról feljöttem, tekintetemet egy indiai ruhába öltözött ember vonta magára, aki az utca túloldalán ült egy padon. Hosszú haja feje tetején csomóba volt kötve, széles barna szakálla pedig az ölében levő nyitott tenyéren nyugodott. Úgy tűnt, mintha valamilyen béke övezné. Vagy negyven furcsa kinézetű ember vette körül pokrócokon ülve, akik zenéltek, énekeltek és ettek New York City lármás forgalmának kellős közepén.
Odasétáltam és megálltam a csoport háta mögött, hogy figyeljek. Gill Baba, vagy "Szabadság", ahogy később nevezték, felnézett rám, és elkezdett jelbeszéddel szólni (megtudtam, hogy mindig hallgat és soha nem használja saját hangját). Ezt mondta:
- Üdvözöllek itthon, ez az amit kerestél!
Satya Sai Baba
Így jutottam el a jógához, hinduizmushoz, keleti teológiához és egy Satya Sai Baba nevű emberhez.
Mind a mai napig él egy ember Dél-Indiában, akit Satya Sai Babának hívnak. A Satya jelentése: "igazság", a Sai-é: "anya", a Babá-é: "apa". Nevének jelentése tehát ez: "minden igazság anyja, apja". Sai Baba nem állítja magáról, hogy ő Jézus, hanem, hogy az, aki elküldte Jézust a földre; vagyis azt állítja, hogy ő maga az isten! Hinduk milliói követik; amerikaiak, kanadaiak, európaiak, és ázsiaiak ezrei imádják mint istent.
Sai Babát úgy ismerik, mint a csodák emberét. Meglengeti kezeit a levegőben, és vibuti - vagyis "szent" - hamuhalmokat jelenít meg, amit a hinduk "puja", vagyis imádat céljából kennek a homlokukra. Rákbetegségben haldokló üzletemberek élnek át csodálatos gyógyulásokat démonikus erői révén. Ettem abból a cashew mogyoróból, ami éppen akkor materializálódott kezében. A Shivarathri fesztivál alatt két vödör étellel, - az egyikben rizs volt, a másikban curry -, negyvenezer embert táplált. Gépkocsik folytatták útjukat órákig üzemanyag nélkül. Fényképek és ékszerek materializálódtak a puszta levegőből. Később felismertem, hogy ezek mind a Szent Szellem ajándékainak démonikus hamisításai voltak.
Egy szellem megszállottságában
Még mindig New York City-ben laktam, nappal teljes időben egy számviteli cég alkalmazásában dolgoztam, éjszakánként pedig meditációs- és jógagyakorlatokat és automatikus olvasásokat végeztem. Egy éjjel azonban hajnali három óra tájban valami felébresztett. Egy ember állt az ágyam lábánál hosszú vörös ruhában. Tudtam, hogy Sai Baba az. Ez sem látomás volt, hanem valóságosan megjelent; ismeretes volt róla, hogy ilyesmit gyakorol. Ujját rám szegezve ezt mondta:
- Ideje, hogy Indiába gyere és a tanítványom légy - majd eltűnt.
Engedelmesen eladtam a zongorámat, hogy repülőjegyet vehessek, a hi-fi tornyomat pedig költőpénzért bocsátottam áruba; felmondtam könyvelői állásomat és véglegesen levettem rövid hajú üzletemberi parókámat. Elrepültem Dél-Indiába, és az első hat hónapot elsősorban Sai Baba körül töltöttem. Naponkénti megjelenéseiért éltem, amit reggel és délutánonként végzett imádóinak tömegei előtt. A puttaparthi téli otthona és a Bangalore-tól délre eső whitefieldi nyári otthona közt utazott.
Miért mennek el az emberek ilyen végletekig, hogy láthassák ezeket az Avatarokat (magasságos lények isteni inkarnációi) vagy gurukat (sötétség eloszlatói), vagy a környezetünkben lehessenek? Azért, mert hiszik, hogy puszta jelenlétüktől, vagy érintésüktől bűneik elvétetnek, és megtörik az újjászületések végtelen sora, vagy ismertebb nevén a reinkarnáció.
Indiában kezdett megszállni egy "Sakti" nevű szellem. Csak évek múlva értettem meg, hogy ez egy démoni szellem volt. Más, okkult erőkkel működő magas gurukat is látogattam, majd magam is felszentelt swami lettem, és megkaptam a Swami Devatata nevet, melynek jelentése: Isten Ajándéka. "Szabadság" imádói, akiket "család" néven ismertek, "Áldj"-nak kezdtek hívni.
Hat hónap múlva Nepálba utaztam. 147 mérföldet gyalogoltam a Himaláján át egészen a tibeti határig egyetlen hosszú ruhában, egy pokróccal és néhány személyes kellékkel.
Három hónappal később visszatértem az indiai Patnába, majd onnan Delhibe. Végül visszarepültem Párizsba. Franciaországban súlyos májgyulladásom lett. Nagy nehezen eljutottam Amszterdamba, ahol három hétig lábadoztam. Kora őszre újra New Yorkban voltam. Long Islanden meglátogattam a szüleimet, majd északra utaztam egy jóga ashramba (monostor), hogy istent "megvalósítsam"! Találkozni akartam a bennem lakó istennel, hogy eggyé váljak vele, hogy ily módon istennek ismerjem el magam.
Másfél évet töltöttem ott, a hideg telet egy indiánsátorban vészelve át, a Yea God Családdal, ami a 86. utca és a Cenral Park West addigra már megnövekedett csoportja volt New Yorkból. Nagy százalékban voltunk zsidó származásúak és értelmiségiek, főiskolai és egyetemi végzettséggel, és sokan kerültünk ki sérült családokból.
Sok drámai megtapasztalásban volt részem, amíg ott tartózkodtam; órák hosszat meditáltam, beléptem a jóga transz-állapotba, és továbbra is megszállott a Skati nevű szellem.
Skati levitt délre, Long Islandre, New York City-be, majd New Englandbe, ahol másoknak is átadtam ezt a démoni szellemet, és tanítottam őket a nagy szellemi igazságokra, amiket tanultam. Ezek ilyen mély értelmű utasítások voltak, mint "Légy szabad, légy boldog." "Távozz el a fájdalomtól." "Engedelmeskedj mindennek. Ne állj ellen semminek." "Nem szereted a munkahelyedet? Hagyd ott!" "Ki nem állhatod a férjedet vagy a feleségedet? Hagyd ott!" "Isten minden, és mindenütt ott van." "A szeretet az Istenhez vezető út."
Ezeket is tanítottam: "Az igaz és a hamis, a magas és az alacsony, a jó és a gonosz, a Krisztus és az ördög fogalmai valójában nem léteznek; ezek csak az elmékben lévő illúziók (maya). A transzcendentális meditáció segítségével ki tudunk lépni az anyagi és a szellemi valóság kettősségéből, és átélhetjük, hogy "minden egy".
Megcsókolták a lábaimat
Emberek kezdtek körém gyűlni, és egy év után mind elindultunk keresztül az országon, kisbuszokkal és kocsikkal. Később még egy berendezett, kimustrált "fanki" buszt is beszereztünk.
Amikor elhagytuk Long Islandet, először a Delawarebeli Hockessinben álltunk meg, majd tovább mentünk Tennessee-be, onnan pedig a texasi San Antonioba, Mexico államba, majd az arizonai Tuskonba, végül pedig Mexico államba, egy Baia nevű helyre utaztunk. Minden állomáshelyen hosszú ruhában leültem egy padra egy parkban.
A keresők pedig jöttek! Aztán riporterek jelentek meg, és írtak a Szeretet Családjáról, akik eljöttek, hogy megáldják városukat.
Amikor megéheztünk, az emberek ételt hoztak, vagy a buszban főztünk magunknak. Mivel szigorúan vegetáriánusok voltunk, nem fogyasztottunk húst, halat, vagy állati eredetű termékeket. A túlsúly soha nem volt gond. Amikor elhagytam Indiát, 55kg voltam. (Valószínűleg azok a "magas" szellemi megtapasztalások, amelyekben némelyek részesültek, a súlyos alultápláltság következményeként keletkeztek.)
Mexikóból Dél-Kalifornián keresztül mentünk el Los Angelesbe, San Juan Capistranoba, Santa Cruzba, San Franciscoba, majd végül Berkeley-be. Végül Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetem területén kötöttünk ki.
Amikor leszálltam a buszról, átsétáltam a Sproul Plazara, ami a diákok, tiltakozó felvonulók, zavarkeltők és minden más furcsa figura találkozóhelye volt, és leültem egy padra - harmincöt napra.
Az emberek jöttek minden felől. A lábaimat csókolgatták, néha hanyatt is estek a szellemi erő jelenléte miatt.
Hazudsz
Határozottan emlékszem arra, ahogy a harmincnegyedik napon, délelőtt tizenegy óra tájban egy rövid, szőke hajú fiatalember fehér, rövid ujjú ingben átgyalogolt a Plaza pad előtti területén üldögélő tömegen, és hozzám jött. Egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte:
- A szívedben van Jézus?
Mivel főleg csendben voltam, egy fiatal nő segítségével válaszoltam neki jelbeszéd útján:
- Bizonnyal a szívemben van Jézus, és Ráma is a szívemben van, és Krisna is, és te is a szívemben vagy. (Akkoriban nagy szívem volt.)
- Benned van a Szent Szellem? - kérdezte.
Annyi energia volt a testemben a meditációk következtében, hogy amint a kezemet felemeltem, egy közel méteres kék fénysugár áradt ki ujjaimból. Ezt felhasználva bizonyítékként válaszoltam:
- Bizonnyal bennem van a Szent Szellem.
Ekkor ujját rám szegezve így szólt:
- Hazudsz! Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a tekintetedből.
Sarkon fordult és eltűnt a tömegben.
Próbáld meg a benned lévő szellemet
Négy nap múlva karavánunkkal egy New York-tól északra eső terület felé vettük az irányt. Annak a "Szabadságnak" születésnapi összejövetelére igyekeztünk, aki néhány évvel azelőtt New York City-ben ült a padon. Amikor megérkeztünk a "föld"-re (így hívták jóga közösségünket), Szabadság jött elénk, hogy fogadjon bennünket. Sok éves hallgatás után újra szólni kezdett. Megkért bennünket, hogy jöjjünk el vele a "Ten" vagy satsang terembe, ahol egy bámulatos történetet fog megosztani velünk.
Emlékezetem szerint Gill (ez volt Szabadság igazi neve) elmondta, hogy egy démoni szellem szállta meg Sai Babából, aki arra kényszerítette, hogy csonkolja meg saját testét, kárt okozzon másokban, napokon át sötétségben és elnyomás alatt üljön, majd onnan jöjjön ki, hogy Siva isten szellemét megnyilvánítsa (manifesztálja).
Két dolog történt, ami megváltoztatta gondolkodásmódját, mondta. Először is, hazugságon kapta Satya Sai Babát, "Minden Igazság Apját, Anyját". Mégpedig egy súlyos hazugság volt, egy kormány-vízum ügyben.
Ha Isten neve "Igazság", gondolkozott Gill, akkor hogyan hazudhat? Hol található benne hazugság?
A másik eset abból a tényből adódott, hogy ebbe a jóga ashramba nem vezették be az áramot, nem volt vízvezeték-hálózat, telefon, se semmi, ami összekötötte volna a külvilággal, kivéve egy gáztartályt, amit a fürdővíz felmelegítéséhez használtunk.
Egy napon egy baptista férfi hajtott be a "földre", hogy kicserélje a gáztartályt, és egy szórólapot hagyott Gill küszöbén. Gill elmesélte, hogy éppen a jóga-házából jött kifelé csukott szemmel, ahogy a "szellem vezette", amikor átesett a küszöbön, és rázuhant orral a szórólapra. Gill ezt isteni jelként értelmezte, hogy olvassa el. Felszedte tehát, bevitte magával, és elolvasta. A szórólap a János első levele negyedik részéből idézett a Bibliából:
"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: Valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő, és most e világban van már."
Gill újra elolvasta. Néhány hónapon belül kezdett visszatérni a hangja, és Jézus nevének használata által megszabadult a gonosz szellemektől. Arra biztatott, hogy próbáljam meg a bennem lévő szellemeket, ahogy ő is tette. Visszatértem egy jurtába, leültem a földre, összekulcsoltam lábaimat és kinyitottam a számat. Mivel zsidó vagyok, sohasem voltam keresztény gyülekezetben, mégis ez jött ki a számon:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr?
Éreztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amiről tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem.
Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam:
- Jézus, jöjj a szívembe. Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak.
Ezután azt parancsoltam:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében.
Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott.
Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelőtt.
A gondolatok kezdtek újra visszatérni az elmémbe. Jógiként, ha csak néhány percre mozdulatlan maradtam, elmém teljesen kiüresedett. Üresség. Gondolatok nélkül.
Az érzelmeim is visszatértek. Alig néhány órával korábban csak nagyon csekély érzés, vagy érzelem volt bennem. Szó szerint csak egy üres kagyló voltam, amin keresztül a démoni szellem működött.
Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erő, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott.
A többieknek is elmondtam, hogy mi történt velem, és megtudtam, hogy sokuknak hasonló tapasztalataik voltak. Három nappal később úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a közösséget a hindu istenek képei, a nekik történő tömjénezések, a szobrok és az okkult könyvek miatt.
Segítségre szorulunk
A Long Island-beli Huntingtonba utaztunk, egy parkba, ahol egy "ragyogó" ötletem támadt:
- Menjünk Virginia Beach-be és látogassuk meg az Edgar Cayce Alapítványt. Ő ugyanis sok könyvet írt a Krisztus tudatról, a Jelenések könyvének hét szellemi gyülekezetéről, amely az indiai csakráknak felelt meg (szellemi energia helyei), és még sok más hasonló dologról! Ekkor még nem tudtam, hogy Edgar Cayce maga is médium volt, aki démoni szellemekkel állt kapcsolatban.
Egy csütörtök reggel érkeztünk Virginia Beach-be, és még most sem értem, ami ezután történt. Az Edgar Cayce épület közvetlenül a fő autópálya mentén helyezkedik el az óceán partján, Virginia Beach-ben. Fel-le hajtottunk az úton, de nem találtuk. Valahogy a 700-asok klubja nevű keresztény televíziós hálózat épületének parkolójában találtuk magunkat, több mérfölddel arrébb.
Én semmit sem tudtam erről a szervezetről, de néhányan már hallottak róla, így hát mindnyájan bevonultunk. Én hosszú fehér ruhámat viseltem, a nők indiai száriban, a férfiak indiai pizsamában voltak.
A 700-as klub tagjai beszélgettek és imádkoztak velünk, és elirányítottak John Giminez Kőszikla Gyülekezetébe, egy esti összejövetelre.
Aznap délután egy McDnald's-ban egy fishburgerrel megtörtem több éves vegetarianizmusomat. Komolyan vettük, hogy most már Jézus az Őr!
Csodálatos volt az az esti istentisztelet. Több mint ezren imádták együtt az Urat természetfölötti nyelveken, amit Isten adott, és gyógyulásokért imádkoztak. A legtöbben előrementünk imát kérni, amikor erre lehetőség nyílt. Giminez pásztor egyetlen pillantást vetett ránk és megállapította, hogy szükséges azonnal bemerítkeznünk. Ez jónak látszott, úgyhogy a férfiakat elvezették az egyik oldalra, a nőket a másikra és útmutatásokat adtak a bemerítkezésről.
Hosszú kék ruhákat adtak ránk. Teljesen otthon éreztem magam. Levettem hosszú fehér ruhámat és felöltöttem a kéket. Arra következtettem ebből, hogy a kereszténység csak színváltás.
Az egész gyülekezet ottmaradt, hogy végignézze, ami történik. Én voltam a sorban az utolsó, körülbelül a huszonötödik. Az előttem állók egyenként alámerültek, majd új, mennyei, szellemi nyelven énekelve és szólva, kezüket az ég felé emelve jöttek fel a vízből.
Végre rám került a sor. A vének megkérdezték, hogy akarok-e betöltekezni s Szellemmel. Igennel válaszoltam. Ekkor a vízbe merítettek. Amikor feljöttem, valami felülről a fejem tetejéről fogva átjárta az egész testemet. Tudtam, hogy ez a Szent Szellem volt. Kezeim fellendültek a magasba és azonnal új nyelven kezdtem énekelni, ahogy előtte sose tanultam. A bemerítkezéssel járó megtapasztalás olyan erőteljes volt, hogy szó szerint kiemelkedtem a vízből. A véneknek kellett utánam nyúlniuk, hogy vállaimat megragadva visszahúzzanak.
Emlékeztek még, hogy hová ment a démoni szellem? A földbe. A Szent Szellem pedig felülről jön.
Felsétáltam az emelvényre, ahol a többiek nyelveken szóltak, énekeltek és imádkoztak. A zongorához mentem, és nekidőlve imádkoztam imanyelvemen. Ahogy körülnéztem, meglepő volt látni a Szent Szellemet az auditóriumban jelenlévő emberek szemében. Jobbról balra mindenkit végigpásztáztam, majd megfordultam, és észrevettem egy párt a csoportunkból, akikkel együtt jöttünk a busszal, és akik hallani sem akartak erről a "Jézus dologról". (Egy zsidó nő egy héttel később vált el tőlünk, hogy visszamenjen Indiába). Az ő szemükben ismertem fel egy másik szellemet - egy sötét szellemet. Az egész teremben csak egynéhányan voltak mások. Ekkor visszaemlékeztem arra a fiatalemberre Berkeley-ben, Kaliforniában, aki három héttel azelőtt rám szegezte ujját és kijelentette:
- Hazudsz. Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a szemedből.
1967. júliusának ezen éjszakája óta az Úrral való életem a teljesség és a gyógyulás útja volt mindazokból a rontásokból, amit az okkultizmus okozott bennem gyermekkorom óta. Még évekbe került, mire megértettem, mennyire sérült voltam. Állandóan menekülni próbáltam a múlt sebei elől.
Most már tudom, hogy egyedül Istenben találok elfogadást, feltétel nélküli szeretetet, teljességet és életcélt.
A valódi
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet felismerni, hogy egy csoda vagy gyógyulás valódi, Istentől jövő-e, vagy pedig utánzás. A démonikus gyógyítások alábbi jeleinek voltam tanúja:
1. A csodát kísérő légkör nyomott és feszült, sőt egyenesen félelmetes is lehet. A démonikus gyógyulások gyakran sötét környezetben történnek, például egy szeánszon.
2. A gyógyulás miatti dicsőséget nem Istennek, vagy Jézusnak adják, hanem annak, akin keresztül bekövetkezett. Ez a személy "felfuvalkodik", mintha ő lenne Isten. Ez teljesen más egy Messiásban hívő esetében, aki Jézus nevét hívja segítségül, és a csodáért minden dicsőséget Neki ad!
3. Rendkívüli megkötözöttség áldozataivá válnak a démonikus csodák résztvevői. Testükben meggyógyulhatnak, de lelkükben beteggé és megkötözötté válnak. Tudok emberekről, akik félnek elhagyni Indiát, vagy a gurujuk jelenlétét, nehogy visszajöjjön a betegségük.
4. Az okkultizmusban való bármilyen részvétel kiszolgáltatja az embert a lelki gyötrelemnek, az állandó depressziónak és betegségnek, az elmebetegségnek és az elszegényedésnek. Ha ezt nem törik meg, akkor ez a gyötrés a következő nemzedékre is átszállhat. Személyes meggyőződésem, hogy sokan azért lenyomottak, betegek és aggodalmaskodók, mert szüleik vagy nagyszüleik valamilyen okkult dolgot gyakoroltak (Mózes 5. Könyve 5. rész 9. vers).
A Talmudban három úgynevezett "messiási csoda" van, amit csak a Messiás és igaz követői lesznek képesek bemutatni. A kultuszokban és a New Age-ben eltöltött éveim során egyszer sem hallottam róla, hogy ezeket a csodákat démonikusan utánozták volna.
Az első a lepra meggyógyítása. Minden leprás ellenére, akik India falvaiban mind ez ideig élnek, ismeretem szerint egyetlen egyet sem gyógyítottak meg a guruk, sámánok, vagy okkultisták.
A másik a vakon született személy meggyógyítása, aki nem később vakult meg betegség vagy baleset következtében. Ezért bolydultak úgy fel a farizeusok, amikor Jézus meggyógyította a férfit, aki születésétől fogva vak volt. Ennek a csodának az elismerése annak a beismerését jelentette, hogy Jézus a Messiás!
A harmadik fajta messiási csoda a süket és néma szellem kiűzése egy személyből, és annak meggyógyítása. A farizeusok is gyakorolták a szabadító szolgálatot, de ehhez meg kellett kérdezniük a démontól, hogy hívják. Egy süket és néma ember nem tudott válaszolni, hogy azonosítsák a démont.
Jézus mindhárom messiási csodát bemutatta az írások szerint, és követői által ugyanezeket cselekszi ma is.
A Jézus nevében végzett szolgálatom során magam is sok csodás gyógyulást tapasztaltam. Láttam, amint daganatok zsugorodnak össze, majd tűnnek el; dobhártya nélküli emberek pillanat alatt visszanyerik hallóképességüket, és láttam ideg- és fülpusztulással járó betegségből (Boyles betegség) való gyógyulást is. Tanúja voltam daganatok, ízületi gyulladások, ízületi betegségek, a háton, a lábakon és lábfejen megsérült idegek, csigolya rendellenességek, porckorong problémák, megnyomorodással járó betegségek, deformitások, verruca vulgaris (közönséges szemölcs), lupusz, és elmebetegségek gyógyulásának.
Sztoikus, hanyatló, kereső állapotomból kiragadott az Úr, és mindent helyreállított. Szabad vagyok arra, hogy szeressek, hogy kifejezzem az érzelmeimet, és hogy betöltsem életem értelmét.
Sid Roth kommentárja
Ronhoz és más zsidó emberekhez hasonlóan én is a New Age útvesztőjében vándoroltam. Egy napon egy, a Bibliában hívő ember ezt mondta:
- Tudod Sid, Isten elítéli az okkultizmusban való részvételedet.
Megmutatta nekem a Tórából a Mózes 5. könyve 18. rész 10-12. verset.
"Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát a tűzön (gyermekáldozat), se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó (asztrológia), se varázsló, se bűbájos (mágikusan megigéz, elbűvöl, elvarázsol), se ördöngősöktől tudakozó (médium, channeling, ouiga táblák), se titok-fejtő (spiritiszta, transzcendentális meditáció, Silva féle agykontroll, Edgar Cayce), se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli ó, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled."
Sok okkult ember hiszi magáról, hogy reinkarnálódott (meghalt és más testében visszajött). Néhányuk hipnózis állapotában beszámolt előző életeiről és olyan helyekről, ahol soha nem is járt. Hogyan lehetséges ez? A Biblia azt tanítja, hogy "...elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet..." (Zsidókhoz írt levél 9. rész 27. vers). Ez a reinkarnáció minden lehetőségét kizárja. Ezért a régi életekről beszámoló emberek "familiáris" (ismerős) szellemek csatornái. Ezek a familiáris szellemek évezredek óta köztünk vannak.
A nővérem, aki értelmes, összeszedett általános iskolai tanárnő, szintén megsértette a Mózes 5. könyve 18-at, és megnyitotta magát a démoni behatásnak. Évek múlva részt vett egy szabadító összejövetelen. Amint az összejövetel vezetője imádkozott, hogy a démonok kezdjenek el megnyilvánulni, hogy ki lehessen őket űzni, köhécseléseket és sikoltásokat hallott a helyiség különböző részeiből. A sikolyok egyre erősödtek. Nem emberi hangnak tűntek. A nővérem nem résztvevőként, hanem megfigyelőként volt ott. Ő így írja le, hogy mit tapasztalt:
"Megrémültem és szerettem volna elmenni. Odafordultam a férjemhez (aki egy zsidó könyvelő), hogy menjünk haza, de nem jött ki hallható hang a számon. A nyelvem nem tudott nyugalomban maradni, hanem össze-vissza csavarodott a számban. Aztán lenéztem a kezeimre, és mindkettő ökölbe volt szorulva. Nem tudtam kinyitni őket. A körmeim a tenyerembe mélyedtek. Meg voltam bénulva! A félelem elviselhetetlenné vált. Sírni kezdtem.
Aztán egy férfi lépett hozzám és így szólt: "Nevezd meg a démonodat!" Nem tudtam, hogy miről beszél. Hát nem látja, hogy lebénultam? Amikor nem válaszoltam, tovább ment. Majd egy hölgy lépett hozzám és ugyanazt mondta: "Nevezd meg a démonodat!" Azt vettem észre, hogy szavak kezdtek kijönni a számból: "félelem démona." Parancsolt neki, hogy távozzon. Ökleim azonnal elengedtek, és már tudtam beszélni. Tudtam, hogy a szellemvilág valóságos. Azon az estén megszabadultam a félelemtől, ami egész életem során gyötört. Szabad voltam."
A nővérem férjével és három fiával együtt ma messiási zsidók. Örülök neki, hogy nem szükséges mindenkinek megtapasztalnia a sötétség láthatatlan világát ahhoz, hogy megtalálja az Urat. Az Ördög valóságos. Az egyedüli védelem pedig Jézus Krisztus a zsidó Messiás.
Egy keresztény családban nevelkedett 15 éves lány bizonysága, aki feltámadt a halálból. Eltávolodott az Úrtól, és túladagolva, holtan találták meg, Isten a pokolra küldte. Az Úr kegyelméből kapott egy második lehetőséget és visszatérhetett azzal a küldetéssel, hogy figyelmeztesse az elveszetteket, a hitehagyottakat, és a langyos keresztényeket az Úr nyomatékos üzenetével.
Isten áldjon meg benneteket testvérek. Arra kérnék mindenkit, hogy nyissa ki a Bibliáját és lapozzatok Joel próféta könyvének 2, 28 verséhez:
„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.”
Az én nevem Jennifer Perez és 15 éves vagyok. Nem könnyű nekem tinédzserként elétek állnom és elismernem a hibáimat, de a Szent Szellem segítségében bízom, Ő fog segíteni, és ad erőt, amire most nagy szükségem van. Mindenekelőtt dicsőséget és hálát szeretnék adni Uramnak, Jézus Krisztusnak. Nem akarok hittételeket elmondani vagy új hitelveket felvetni, csak azt fogom nektek elmondani, amit láttam, amit halottam, és amit éreztem.
Röviden szeretnék beszélni a családomról. A szüleim keresztények, és jó példával jártak előttem, Isten útját mutatták meg életükkel. Három évvel ezelőtt lettem keresztény, és fogadtam el az Urat Nicky Cruze testvérrel együtt. Két évig az Úr utjain jártam, de amikor elkezdtem a középiskolát, lázadóvá kezdtem válni, és elhagytam Isten útjait. Lázadoztam a szüleim ellen, és a droghoz nyúltam. A barátaim vettek rá arra, hogy ezt megtegyem.
Gondoltam, hogy keresztény vagyok, és én teszem majd a barátaimat kereszténnyé. Ehelyett ők vittek engem vissza a világba. Valójában a drog volt az, aminek a hatására sok mindent tettem. Gonosz szellemek költöztek belém, ez volt az, ami lázadóvá tett a szüleimmel szemben. Ők szigorúak voltak, és nem engedtek el sehová, így azt sem engedték, hogy egy barátom házában töltsem el az éjszakát. Mindent titkokban kellett tennem, a hátuk mögött. Lógni akartam az iskolából. Alig akartam menni, éppen csak annyit, hogy a látszatot fenntartsam. Azon a ponton voltam, hogy drogfüggővé válok, de az Úr mindebből kiemelt. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy keresztény voltam.
A bizonyságom 1997. május 2-án kezdődik. Volt egy barátom, csak barátok voltunk, és semmi több, és ő tudta ezt. Azt gondoltam, hogy ismerem őt, de valójában egyáltalán nem tudtam, ki ő. Azon az éjszakán felhívott és megkérdezte, hogy nem tudnék-e kijönni, csavarogni. A szüleim nem voltak otthon. Imádkozni mentek a közösségbe, mint minden pénteken. Azt mondtam nekik, hogy én nem akarok velük tartani, mert rosszul érzem magam. Már megőrültem tőlük, mert többször azt terveztem, hogy éjszaka különböző barátaimmal bulizni megyünk, de a szüleim nem engedtek el. Így arra kértem őket, hadd maradhassak otthon, és otthon hagytak. Amikor elmentek az imádságra, a barátom felhívott. Azt mondta: „Miért nem jössz el, már mindenki itt van?” Gondoltam magamban: „Nem akarok szembeszállni a szüleimmel, de talán ki tudok szökni, és soha sem fogják megtudni”, és így is tettem.
Azon az éjszakán a szüleim, miután hazajöttek, lefeküdtek aludni. Mindenre elszántan készen álltam arra, hogy kiszökjek, ezért felhívtam a barátom, és mondtam neki, hogy várjon rám az utcánk sarkán. Szóltam neki, hogy ne jöjjön el a házunk előtt, nehogy a szüleim felébredjenek, és összedőljön a tervem. Párnákat tettem a takaróm alá, és kimásztam az ablakon. Egy kétemeletes házban laktunk, és házunk minden ablaka be volt rácsozva. De mióta a szüleim bíztak bennem, az én ablakom nem volt rács. Így húztam hasznot a szüleim bizalmából. Kimásztam a tetőre, és leugrottam, egyből a földön landoltam. Az Úr tervezett így mindent, mert kitörhettem volna a lábam, és ez megakadályozhatta volna azt, amit Isten tervezett el számomra.
Kimentem az utcára, a barátom már ott volt. De amikor beszálltam az autóba három fiút és egy másik lányt láttam. Gondoltam magamban, hogy „semmit sem fogok csinálni, csak elengedem magam, drogozok és iszok.” De amikor láttam a három fiút és a lányt, megijedtem attól, hogy ki akarnak majd használni. De beszálltam az autóba, és elindultunk. Korábban, amikor beszéltem a barátommal telefonon, azt mondta, hogy csak körbenézünk egyet a városban. Erre mondtam azt, hogy „OK, ez jól hangzik”, így mentem bele. Nem gondoltam volna, hogy egy motelben fogunk kikötni. Mert oda érkeztünk meg.
Amikor megálltunk, kitett egy patyolat előtt, amely a motel mellett volt. Mondták, hogy ott várjak, és hogy mindjárt felszednek egy másik barátot. Mondtam, rendben, de kitaláltam, hogy azért hagynak ott, hogy egy szobát kivegyenek. Amikor visszajöttek, felvettek, és elvittek abba a szobába. Azt mondták: „Nyugi, bízz bennünk! Nem fogunk semmit se csinálni, csak várjuk a másik barátunkat, hogy jöjjön, és akkor mindannyian lelépünk.” Így megbíztam bennük, soha nem gondoltam volna, hogy bántani akarnak, de megjegyzem, hogy nem tudtam, ki a barátom valójában. Először csak beszélgettünk, aztán megkérdeztem őket, „Miért nem iszunk valamit addig, amíg várakozunk?” A barátom és én elhagytuk a szobát, és lementünk a motel előtti kis étterembe. Három Sprite-ot vettünk, és visszatértünk a szobába. Ők elkezdték kitölteni a Sprite-ot poharakba. Nem hoztak magukkal táskát, vagy bármit, ami gyanús lett volna, amiből azt gondolhattam volna, hogy valamit fognak tenni az italomba, vagy hogy velem tesznek majd valamit. Minden, amit tettek, nagyon ártatlannak tűnt.
Kimentem a WC-re, hogy megigazítsam a hajam, és a női dolgaimat elvégezzem, és mire visszaértem, már kitöltötték az italom. Néhány rágót vettem a számba, epreset, és megittam azt, amiről azt hittem, hogy Sprite. Ami ezek után történt, arról nincs tudomásom.
Amikor újra látni kezdtem, éreztem, hogy a szellemem kilép a testemből. Már a kórházban voltam, és láttam az összes orvost és nővért magam körül. Amikor kilépett a szellemem, láttam a testemet az ágyon. Tudjátok, hogyan néztek ki akkor, ha nézitek magatok a tükörben, és láttok egy tükörképet. De én nem a visszatükröződésemet láttam, hanem a saját testem az ágyon. Amikor körülnéztem, két vörösbe öltözött ember jelent meg ott, „gyere az utadra”, mondták, és megragadtak, mindegyik egy-egy karomat.
Elvittek egy helyre, és amikor felfedeztem, hol vagyok, láttam, hogy ez a mennyország. Az első, amit láttam, egy nagyon nagy fal volt. Fehér volt, és elnyúlt olyan messze, hogy számomra végtelennek tűnt. A fal közepén volt egy kapu, egy hosszú kapu, de ez zárva volt.
A Ószövetségben Mózes beszél a sátorról, és leírja a paramétereit. Én emlékeztem erre, és olyanak láttam a falat, mint a sátornál. Jobbra a kapu mellett volt egy széles szék és ennek jobb oldalán egy kisebb szék. Úgy tűnt, hogy aranyból készítették őket. Tőlem jobbra volt egy széles fekete kapu, körülötte rettenetesen sötétség, de tudtam a rajta lévő fogantyúról, hogy kapu. Ez egy undorító kapu volt. De a bal oldalamon ott volt a paradicsom, fák, kristályos víz hullt alá, és fű. Olyan békesség áradt benne, de senkit sem láttam ott.
Felnéztem, és láttam magam előtt az Atyát, nem láthattam az arcát, mert a dicsősége olyan nagy és olyan fényes, hogy mindent bevilágított a mennyben. A dicsősége mindent ragyogóvá tett. Nem volt nap, hold, nem látszottak a csillagok, Ő volt a világosság. Láttam a testét, és teste a Fiút is magába foglalta, egyik a másikban volt, együtt voltak. Látható volt az elkülönülésük, mégis az egyik a másik belül volt, együtt léteztek.
Jobbra mellettük két angyal állt, Gábriel és Mihály. Onnan tudtam a neveiket, hogy a homlokukra fel volt írva.
Amikor az Atya előtt álltam, rettenetesen mocskosnak éreztem magam. A térdeimre estem és sírtam. Iszonyatosan szégyelltem magam. Ha láthattam volna az arcukat, akkor sem akartam volna, mert annyira szégyenkeztem előttük. Amikor az Atya előtt voltam, Ő megmutatta az életem filmjét, a kezdetektől egészen addig. Azt mondta, hogy a legfontosabb része akkor zajlott, miután Mellette döntöttem, mert akkor már meg voltam mentve. Megmondtam a barátaimnak, hogy keresztény vagyok, de valójában nem mutattam nekik semmi gyümölcsöt. Ő azt mondta, hogy elrendeltetett, hogy a pokolba kell mennem.
Gábriel arkangyal odalépett, és megragadott a karomnál fogva. Elvitt az undorító fekete ajtóhoz, amit közelebbről meg sem akartam nézni. Próbáltam megállni, de szellemben voltunk, így keresztülmentünk a kapun. Amikor a kapu másik oldalán voltunk, minden teljes sötétségbe borult, arra is képtelen voltam, hogy magamat lássam. Nagyon gyorsan elkezdtünk zuhanni, úgy, mint a hullámvasúton. Ahogy zuhantunk egyre forróbb, és forróbb lett. Behunytam a szemem, nem akartam látni, hol vagyunk.
Amikor megálltunk, kinyitottam a szemem. Egy hatalmas úton álltunk. Nem tudtam, hogy hova vezet. De az első dolog, amit azonnal éreztem, a szomjúság volt. Rettenetesen szomjas voltam. Folyamatosan mondtam az angyalnak, hogy „szomjas vagyok, szomjas vagyok.” De úgy tűnt, mintha nem is hallott volna engem. Elkezdtem sírni, és amikor a könnyek lefolytak az arcomon, teljesen elpárologtak. Kénszag terjengett, olyan, mint az égő gumiabroncsok szaga. Próbáltam befogni az orrom, de csak még rosszabb lett. Szellemi testben mind az öt érzékszervem érzékenyebbé vált. Amikor megpróbáltam az orrom befogni, csak még erősebben éreztem a kén szagát. A kis szőrök a karomról mind eltűntek. Éreztem a rettenetes hőséget, iszonyú forróság volt.
Amikor kezdtem körülnézni, démonoktól gyötört embereket láttam. Egy nőt láttam, aki ott szenvedett, egy démon kínozta. Levágta a fejét és a hosszú lándzsájával mindenhol átszúrta. Egyáltalán nem törődött vele, hogy ez milyen fájdalmat okozott neki. A szemébe, a testébe, a lábába, a kezébe, egyáltalán nem törődött vele. Aztán visszaillesztette a fejét a testére, és csak szúrta és szúrta. A nő gyötrelmes sikolyokkal sírt.
Akkor egy másik démont láttam, amelyik egy 21-23 év körüli embert kínzott. Ennek az embernek egy lánc volt a nyaka körül, és egy tűzverem előtt állt. Ez a démon mindenhol átdöfte őt a hosszú dárdájával, a szemét, mindenhol. Aztán a hajánál fogva és a lánccal megragadta és bedobta a tűzverembe, majd kivette onnan, és újra és újra átdöfte. Ez megállás nélkül folytatódott, és minden alkalommal, amikor a tűzverembe vetette, képtelen voltam elviselni az üvöltését, de aztán a démon kihúzta onnan, és ő gyötrődve üvöltött. Megpróbáltam befogni a fülem, mert a hangja annyira idegtépő volt, de még azután is hallottam. A hallásom sokkal érzékenyebbé vált.
Ránéztem egy másik démonra, ez a démon, undorító volt. A másik kettő is visszataszítónak látszott, de ez volt a legfertelmesebb. Több különböző állathoz tudnám csak hasonlítani, azonban képtelen vagyok leírni szavakkal. Ez járkált körbe-körbe, és rettegésben tartotta az embereket, és az emberek valóban gyötrődtek a félelemtől és a rettegéstől.
Egy másik démont is láttam, de ez gyönyörű volt, úgy nézett ki, mint egy angyal, de nem az volt. A különbség annyi volt Isten angyalai és a démonok között, hogy a démonoknak nem volt felírva a nevük a homlokukra, mint Isten angyalainak.
Majd visszanéztem Gábriel arkangyalra, ő felfelé nézett. Gondoltam, hogy nem akarja látni mások kínzását. Töprengtem magamban, „miért van még mindig itt? Nem feltételezném azt, hogy arra vár, hogy én is sorra kerüljek a kínzásban.” Még mindig szomjas voltam, és odakiáltottam az angyalnak, hogy „szomjas vagyok, szomjas vagyok.” Gondolom, hogy hallott engem, mert lenézett rám, és azt mondta, „az Úr adni fog neked még egy lehetőséget.”
Amikor ezt kimondta, hirtelen minden szomjúságom, minden gyötrelmem és fájdalmam eltávozott. Hatalmas békesség borított be. A kezemnél fogva megragadott és azon voltunk, hogy felemelkedjünk, de hirtelen hallottam, ahogy a nevemet kiáltják, „Jennifer, segíts, segíts rajtam!” Lenéztem. Akartam látni, ki volt az, de a lángok eltakarták az arcát. Úgy hangzott, mint egy lány hangja. Csak annyit láttam, hogy kinyújtja a kezeit, és segítségért könyörög. Borzasztóan szerettem volna segíteni rajta. Amikor megpróbáltam, nem tudtam, mert az én kezem keresztül haladt az ő kezein. Annyira akartam neki segíteni, de tudjátok, neki már semmi reménye sem volt. Sorsára kellett hagynom.
És körülnéztem, és láttam a barátaimat, embereket, akiket ismertem, és más embereket. Olyan ismerősnek tűntek, de nem tudtam kicsodák, nem ismertem a sorsukat. De amikor a barátaimat láttam a suliból, az rettenetesen fájt. Gondoltam magamban, „talán a rossz bizonyság, amit tettem nekik, hisz hallották rólam, hogy keresztény vagyok, de nem ébresztettem bennük érdeklődést Isten iránt, hanem én fordultam el az Úrtól. Talán én vagyok az, aki ide juttatta őket.” Ilyen gondolatok törtek fel bennem. Láttam, hogy a pokolban nincs idő, nincs múlt, nincs jelen és jövő, minden ugyanakkor zajlik, és elrendeltetett, hogy ők ide kerülnek. De amint mondtam az elején, nem akarok hittételeket felállítani, de ez volt az, amit láttam. Mert azok az emberek, akiket ott láttam, ma még mindig élnek.
Akkor az angyal visszavitt az Úr jelenlétébe. Amikor előtte álltam, a térdeimre estem, és csak sírtam és sírtam. Még mindig nem akartam felnézni rá, mert annyira szégyelltem magam. De az Úr egy különös melegséggel a hangjában azt mondta, „Szeretlek.” Éppen úgy, ahogy benneteket szeret, akik most engem hallgattok. Ezt Ő mondta nekem szemtől szembe. Az Úr azt mondta, hogy mindent megbocsát nekem, amivel megbántottam Őt. Eltörölt minden vétket.
Isten rám tekintett, és rengeteg dolgot mutatott. Megmutatta a világot, a földet. A föld körül láttam valami bársonyosat, olyasmit, mint az ózon réteg, nagyon finomnak tűnt, az volt a vágyam, hogy megérintsem. Amikor megérintettem, akkor jöttem rá, hogy Szent Szellem, mert megmerítkeztem benne, és nyelveken kezdtem el imádkozni.
Ez idő alatt megteltem Szent Szellemmel, és sok sötét szellem hagyott el. Amikor elszálltam, és kábítószereztem, bemocskoltam az elmém, és kinyitottam az ajtót, és ezek a gonosz szellemek belém költöztek. Ők gyötörtek engem. Az az út, amin jártam, valójában nem az enyém volt, hanem a bennem lakozó sötét szellemeké. Isten Igéjében meg van írva, hogy amikor a házad tisztává lesz, a sötét szellemek megpróbálnak visszatérni magukkal hozva hét másik gonosz szellemet. Az én házam tiszta lett, amikor elfogadtam az Úr Jézust megváltómnak. Láttam ezeket a gonosz szellemeket, amikor bemerítkeztem, ők hetet hoztak, és azok ugyancsak másik hetet, és az utóbbiak is másik hetet, és végül képtelen voltam megszámolni őket. De Isten megtisztított minden sötét szellemtől.
Megmutatta nekem a jövőt is. Megmutatta a Földet, és azokat a dolgokat, amik történni fognak, az eseményeket, amelyek majd végbemennek. A látomás, amit kaptam, mostantól egészen az elragadtatásig tartott. Nem mutatta meg az elragadtatást, de azt igen, hogy mi fog lezajlani előtte. Minden nap közelebb és közelebb kerülünk hozzá, figyelmeztetlek benneteket, hogy az elragadtatás közel van. Vizsgáljátok meg magatokat, az életeteket, és kérdezzétek meg magatoktól, hogy „készen állok arra, hogy az Úrral menjek?” Az Úr mindezt megmutatta, de hozzátette, hogy ne mondjam el senkinek, csak várjak, és kísérjem figyelemmel az eseményeket, mert közel van a vég. Nem akarom kísérteni az Urat, ez az oka annak, hogy nem mondom el, amit láttam. De azt elmondhatom, és figyelmeztetlek benneteket, hogy az elragadtatás közel van.
A hetvenes években a Szovjetúnió területén, Szibériában egy nemzetközi geológusokból álló csoport fúrásokat végzett a főldkéregben.
Mivel arrafelé már találtak olajmezőket, ezért az ő céljuk is egy felhasználható ásványkincs, olaj, vagy földgáz felfedezése lett volna.
Természetessen azon a területen jó esélyel találhattak volna olyant.
A hetvenes években az a Szovjet elmélet uralkodott, hogy minden területen le kell győzni a nyugatot. A kommunizmus erős, és ezt meg kell mutatni a világnak.
A Kola-félszigeten ami ma is Orosz ország sikerült egy tizenkét kilóméternél is mélyebb fúrást végrehajtani.
A cél persze a tizenöt kilóméteres fúrás lett volna, de jelenleg ez még sehol sem sikerült.
Dr Dimitrij Azzakov és Norvég kolegája Barn J. Nummendahl által vezetett fúrócsoport célja a tizennégy kilóméteres mélység elérése volt.
Azonban a fúrás kilencedik kilóméterénél a fúrófej egy erős kőzetrétegbe ütközött.
Órákon át úgy küzdött a mélységben a fúrófej, hogy a fúrószár és az egész fúrótorony folyamatossan remegett.
Majd egyszerre abbamaradt a remegés és odalenn a fúrófej is felgyorsult.
Arra a következtetésre jutottak, hogy egy üregbe fúrtak bele.
Ilyenkor bevett eljárás, hogy kihúzzák a fúrófejet és egy speciális mikrofon segítségével amit az üregbe eresztenek le a földalatti mozgásokat lehelgatják.
A legnagyobb megdöbbenésükre nem a szokásos lasú elnyujtott hangokat hallották ami a főldrétegek egymásra ható nyomásáből fakadóan hallható, hanem jól kivehetően emberi sikolyokat, amikről felvételeket is készítettek.
Jól kivehető az emberi fül számára is, hogy férfiak és nők sokasága sikoltozik.
A felvétel végig viszhangos ami nem annak köszönhető, hogy az 1977-es technika enyire torzított volna, hanem valószínűleg az üreg falairól visszaverődő valódi viszhangok miatt.
Aki csak meghallgatta a geológusok közül, mind mély megdöbbenéssel és tanácstalansággal viszonyultak a felvételhez.
Izgalom uralkodott el a táboron.
Mindenki meghallhatta és sokan ki is mondták, hogy szerintük a pokolban kinlodó emberek tömegének hangját hallják a felvételen.
Azon az éjjelen a furatból, hirtelen nagy nyomással füst tört fel a magasba.
Pár másodpercig tartott a jelenség és a füstből egy denevérszárnyal rendelkező több métereres lény csapott hirtelen a táborra.
Kőrözött a megzavarodott emberek felett és élvezte, hogy félnek tőle.
Majd elrepült az élyszakában.
Ekkor olyan pánik tört ki, és akkora volt a fejetlenség, hogy a közeli városból az összes mentőautónak ki kellett jönnie.
Nagyon erős, és nagyon nagy nyugtató injekcióval tudtak egyeseket megnyugtatni.
Sokakat be is vittek a sokkhatás miatt a közeli kórházba.
A geologus tábort lezárta a hadsereg és azóta sem lehet megközelíteni azt a helyet.
Dr Azzakov a következőket mondta az esetről:
Mint a kommunista nem hiszek az égben, vagy a Biblia, hanem a tudós most hiszek a pokolban, "mondta Dr. Azzacove." Mondanom sem voltunk döbbenve, hogy egy ilyen felfedezés. De tudjuk, mit láttunk, és tudjuk, mit hallott. És vagyunk győződve, hogy fúrt ki a kapun a pokol! "
Dr. Azzacove folytatta: "... A fúró hirtelen elkezdett forogni vadul, jelezve, hogy mi jutott a nagy üres zseb vagy barlangba. Hőmérséklet érzékelők mutatott drasztikus növekedése hő-2000 Fahrenheit."
A társaság nagy része azonnal hitre jutott, köztük Dr Azzakov is.
zanzibar-burning-man-fire-400p
Az esetről jó ideig hallhatnia kellett a Szovjetúnión belül, de az azonnal hazküldött nemzetközi geológusok szabadon elmondhatták a Szibériai esetet.
Bár sok év telt el azóta, hogy ez az eset megtörtént de mind a mai napig vannak egyébb olyan események amik megerősítik ennek az esetnek a hitelességét.
Jack Custoe egyik embere merült a karib tenger egyik barlangrendszerébe ami olyan merülést jelentett, amikor a barlang a tengerfenék alá vezetett.
A barlangba való sülyedés után rögtön behúzta a mentőzsínórt, jelezve, hogy azonnali mentést kér.
Amikor kihúzták, a fedélzetre, sokáig olyan pánik volt rajta, ami miatt meg sem tudott szólalni.
Amikor pedig erőt tudott venni magán elmondta, hogy olyan tisztán kivehető emberi sikoltozásokat hallott, hogy rettegés tört rá és menekülni akart.
Ez az eset ott történt, ahol Custoe kapitánynak az a híres mondata hangzott el, hogy amit ő ott látott a mélységben arra még noncs felkészülve a világ.
A Biblia számos helyen kijelenti, hogy a pokolt Isten a föld alatt készítette el azok számára, akik nem akarják őt.
A lázadó angyalok és démonok kínozzák azokat az embereket akik nem Ismerték meg illetve megismerték de nemet mondtak Istennek és Jézusnak.
Senkinek se legyenek illúziói a pokollal kapcsolatban.
Ott már nincs kegyelem.
Most kell megismerni és elfogadni Jézus Krisztust, Mert ez által a hit által kap az ember kegyelmet a bűnei alóli felmentés tekintetében.
Talán azt mondod, hogy "Nekem nincs bűnöm, mert nem öltem, nem paráználkodtam, nem gyűlölök senkit."
Akkor had mondjak neked valamit.
A tízparancsolat azzal kezdődik, hogy Ne legyen neked Istenen kívül más Istened.
Sem a pénz, sem pedig Mária, sem Buddha, sem Krisna, és ne szentekhez imádkozzon az ember, hanem Jézus Krisztushoz.
Ha meghallgatod a felvételeket és végig gondolod, hogy szüntelenül ez a kín vár rád a halál után akkor jól gondolod.
Jézus pedig nem akarja, hogy a bűneid, vagy az Istentelen életed ellenére is odakerülj.
Csak Jézus vére képes téged tisztára mosni.
Bűntelen ember nincs.
De Üdövősséget ingyen kegyelemből adhat neked Isten.
Csupán egy imában el kell fogadnod Jézust megváltódnak.
Ha akarod, hogy sem te, sem pedig a szüleid, és a gyermekeidnek se ez legyen a jövője, akkor bátran írj:
kcsaba35@gmail.com
Elküldöm neked ezt az imát leírva és mond el Isten előtt.
